Varga Anita összes bejegyzése

Varga Anita bemutatkozása

Varga Anita, életvezetési tanácsadó, önismereti csoportvezető vagyok. 5 évvel ezelőtt nemcsak munkát váltottam, hanem életstílust is. Megtaláltam a hivatásom, felépítettem a saját vállalkozásomat és minden nap örömmel tölt el, hogy azt csinálom, amit szeretek, emberekkel dolgozom együtt, közösen, értük. Abban támogatlak, hogy merj változtatni, hogy könnyed, teljes és boldog legyen az életed, hogy újjászülethess. Együtt kigyomláljuk a félelmeidet, azt ami nem oda való és tudatosítjuk azt, ami a megoldáshoz vezet. A gyökereknél írjuk át a mintáidat. Olyan ez, mint, amikor a régi, elszáradt gyökereket kihúzzuk a földből, majd új magot ültetünk a helyükre, hogy egy új, élettel teli növény születhessen meg és fejlődhessen ki belőle. Tanácsokért, inspirációért csatlakozz a Rádfigyelek FB csoporthoz.

Házas pasik hálójában: Nem tehetek róla, hogy csak őket vonzom be!

Szinti és a barátnője most pénteken is fröccsözni indultak, hogy kibeszéljék az elmúlt egy hét történéseit. Jobban mondva, hogy megtárgyalják Szintiaktuális pasi ügyeit – körülötte ugyanis folyton áll a bál, és a végén mindig eltörik a mécses.

– Na mesélj! Már megint miért vágsz olyan fejet, mint egy útszélen felejtett kölyök spániel? – kérdezi Réka.

– Nem vagy vicces… De talán jobb, ha el sem mesélem, mi történt velem, mert a mérges, okoskodós Rékát még a viccesnél is jobban utálom.

– Ki vele! Mibe keveredtél?

– Hát, a történet nem a múlt héten kezdődött, csak nem mertem elmondani neked – mert a sztori másik főszereplője házas…

– Ezt nem hiszem el, hogy már megint egy házas pasas! Direkt csinálod ezt magaddal?

– Nem tehetek róla, mindent megpróbáltam: nem válaszoltam az üzeneteire, nemet mondtam minden randimeghívásra, de mivel egy cégnél dolgozunk, nem tudtam teljesen elkerülni. Ő pedig csak jött és küzdött, és úgy éreztem, tényleg akar engem. Szóval, egyik este, mikor kiléptem az irodából, és ott állt előttem óriási mosollyal az arcán, nem tudtam nemet mondani. Elmentünk egy menő étterembe, óriásit beszélgettünk, kicsit ittunk is, és nem sokkal később nálam kötöttünk ki. Fantasztikus éjszakánk volt, ilyet még soha életemben nem éreztem!

– Szinti, te nem veszed észre, hogy mindig ezt mondod, mikor behálózol egy házas pasit?

– Nem hálóztam be! Ő hálózott be engem. De nem ez a lényeg… Másnap hamarabb lelépett, hogy ne egy időben érkezzünk az irodába, aztán egész nap ment az üzengetés. Újra beköltöztek a pillangók a gyomromba, alig tudtam a melóra koncentrálni. És ez így ment heteken keresztül: lopott éjszakák, csiklandozó pillangók, cinkos mosolyok. Aztán persze előkerült a nagy kérdés: mi lesz a feleségével?

– Kitalálom: azt ígérte, el fog válni!

– Azt… És bármennyire tudja az eszem, hogy ez hazugság, hittem neki. Olyan őszintének tűnt – vagy legalábbis én annak akartam látni. De ezután a beszélgetés után ritkulni kezdtek az üzenetek és a találkák is. Egyre távolságtartóbb lett, egyre többször “nem ért rá”, most pedig azt sem tudom, mit csináljak.

– Szinti, tudod, hogy igazán nagyon szeretlek, te vagy a legjobb barátnőm, és kérlek, ne vedd sértésnek, de szerintem neked szakemberre lenne szükséged.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

 

– Most azt akarod mondani, hogy bolond vagyok?

– Nem! Azt akarom mondani, hogy mióta ismerlek, kizárólag házas pasikba szeretsz bele, és ennek biztosan van valami oka.

– Mégis milyen oka? Azon túl, hogy rosszul választok.

– Ez több annál, mint hogy rosszul választasz. Ha meg tudnám fogalmazni, akkor pszichológus lennék, de nem vagyok az. Csak azt látom, hogy telnek az évek, sorvad a lelked, és mégis újra és újra beleszaladsz valami házas csávó karjaiba…

Szintit nagyon elgondolkodtatták Réka szavai, és hiába ittak meg jó pár bort, teljesen józanul keveredett haza. Zakatoltak a gondolatok a fejébeni, míg végül a laptopja előtt kötött ki, és feltette a Google-nek a nagy a kérdést: “Miért mindig ugyanolyan pasikat vonzok be?”

Pszichológus szemmel…

Mint azt szerencsére már egyre többen tudják, a kapcsolati mintáink jelentős százalékát gyermekkorból hozzuk. Ellessük anyukánk és apukánk viselkedését, egymáshoz való viszonyát, és ehhez hasonló férfit/nőt keresünk magunk mellé – tudattalanul. Ez sok esetben akkor is megtörténik, ha a szüleink nem alkotnak idillikus párt, ugyanis az emberi természet biztonságra törekszik – ergo a tudatalattink inkább vonzódik a már ismert rosszhoz, mint a jobb esélyekkel kecsegtető ismeretlenhez.

De mi van az olyanokkal, mint Szinti? Az ő szülei kifejezetten harmonikus házasságban éltek. Hol van itt a bibi? Hát ott, hogy Szinti világéletében “második” volt a családi ranglétrán. Mivel a testvére születési rendellenességgel érkezett a világra, ezért több törődést, nagyobb odafigyelést igényelt. Emiatt Szinti mindig is kissé elhanyagolva érezte magát, de mivel tudta az okokat, így sosem merte felhozni a szüleinek. 

A szülők pedig nem vették észre, hogy a lányuk szeretethiányban szenved, és így Szinti számára ez lett az elsődleges minta: ő kizárólag második lehet valaki életében, és nem érdemli meg, hogy egy férfi egyenrangú félként kezelje.

Persze ez így mind egyszerűnek és logikusnak tűnik, de nagyon sok munka van abban, míg valaki egy ilyen összefüggést felismer saját magával kapcsolatban. Éppen ezért, ha az életed valamely területén hosszan tartó elakadást észlelsz – netán folyamatosan ugyanabba a hibába esel -, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a te életed fel nem tárt összefüggése. Ez egy nagyon fontos momentum, ezért ha kell, keress fel egy szakembert, aki segít neked a megfejtésben!

 

A cikkem a She.hu oldalon jelent meg először.

 

Ikervesztés: Hiába akarok tartozni valakihez, nem tudok kötődni!

Ákos egész életében különös figurának számított. Szerető családban nevelkedett, nagy baráti társasággal rendelkezett, és szuper állása volt. Sőt, mi több, még bomba külsővel is megáldotta az ég – szóval, mindig is bomlottak utána a nők.

Ránézésre tipikusan az a karakter, akire azt mondják: csak megszületned volt nehéz. Ám ő ennek ellenére sosem volt felhőtlenül boldog. Az édesanyja bevallása szerint már pici korában is szeretett egyedül lenni, de ez akkoriban még nem tűnt problémának. Aztán az iskolai évek során ez csak fokozódott: hiába vette körül szerető közeg, mégis folyton magányosnak érezte magát.

Egy idő után a barátainak is feltűnt, hogy egyre többször vonja ki magát a közös programok alól, vagy ha részt is vesz egy-egy bulin, egyáltalán nem tud feloldódni. Ez az érzéscsomag pedig a párkapcsolataira is rányomta a bélyegét: olykor kifejezetten olyan nőket választott, akikkel tudta, hogy sosem lehet boldog, máskor pedig a legtökéletesebbnek tűnő kapcsolataiban is magányosnak, meg nem értettnek, magára maradtnak érezte magát. Minden esetben rövid idő alatt szakított a partnereivel – pedig állítása szerint hosszú távú kapcsolatra, családra, gyerekekre vágyik.

Egyik alkalommal a barátai döntés elé állították: vagy felkeres egy szakembert, vagy elveszíti őket. Attól féltek, hogy bármennyire is mellette állnak, egy idő után nem fogják tudni visszaintegrálni a társaságba, mert minden kezdeményezésükre elutasítóan reagál.

Ákos ezen mérhetetlenül kiakadt, és azt választotta, hogy akkor inkább egyedül marad – majd néhány hónappal később, az édesanyja szelíd unszolására, eljött hozzám. Elkezdtük a terápiát, majd egy idő után kiderült, hogy Ákos lelki problémái mögött az ikervesztés jelensége áll. Ez akkor vált teljesen egyértelművé, mikor az összes erre utaló tünet mellett kiderült, hogy az anyukája annak idején két kisbabát hordott a szíve alatt, ám az egyikük magzati korban életét vesztette.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

A magány a volt ikrek életének az alapja…

Ha az ikervesztés a várandósság korai szakaszában történt, akkor sokan nem is tudnak róla, hiszen ekkor még semmilyen észrevehető jele nincsen – így azt sem tudhatják, hogy ez a fel nem dolgozott trauma alakította az addigi életüket.

Az ikervesztés hatásai az életre

Annak ellenére, hogy szeretik őket, hogy nincsenek egyedül, a magányérzés folyamatosan jelen van. “Volt ott még valaki, és bárki álljon is a helyére, az már nem az igazi.” Gyerekként ezek az emberek egyedül játszanak, az óvodában és otthon is. Felnőttként pedig egyedül érzik magukat még a párjukkal is, annak ellenére, hogy szeretik egymást. Rendszeresen olyan párt választanak maguknak, aki nem elég jó nekik, vagy tudattalanul folyamatosan az elvesztett testvérüket keresik, akihez nem ér fel senki, így nem is tudnak párkapcsolatot kialakítani.

A félig élt élet, a magány, az elhagyatottság érzése, az erőtlenség, ami a meghalt ikerrel való azonosulás következménye, könnyen depressziónak diagnosztizálható. Nagyon nehezen viselnek minden olyan helyzetet, ahol az elengedés szóba kerül, jellemző rájuk a veszteségtől való intenzív félelem. Az ikervesztés traumája már kisbabáknál is felfedezhető, ami az anya-gyerek kapcsolatra is kihat.

Ha az egyik iker a méhen belül meghal, akkor a méh az életben maradt gyerek számára is veszélyessé válik. Ilyenkor a gyerek a saját megsemmisülésétől is fél, és ez a félelme sokszor meggyengíti az anya-gyerek kötődés kialakulásának folyamatát. Ez pedig később megnehezítheti a párválasztást is, hiszen, mint tudjuk: ha az elsődleges kapcsolódási mintáink sérülnek, akkor a többi is nagy eséllyel hibás lesz.

Ezek a gyerekek az első pillanattól kezdve tele vannak tudattalan szemrehányással az anyjuk felé, amiért nem tudta megóvni, vagy éppen kitaszította magából a másikat. Althea Hayton terapeuta egyszer azt írta, hogy “Az ikrüket vesztett gyerekek mások, mint a többiek. A születés előtti élmény formálta másra a karakterüket” – és ebben teljesen igaza van.

 

A cikkem először a She.hu-n jelent meg.

Szavakkal bántani a másikat szinte olyan, mintha vernéd!

A “fizikai bántalmazás” szó hallatára mindenki felkapja a fejét, hiszen már jó ideje foglalkozunk a testi bántalmazás visszaszorításával – ami jó hír. De mi a helyzet a szóbeli bántalmazással? Hát nagyjából semmi, pedig több millió ember szenved tőle. 

 

Szó vagy tett? Pszichológiai szempontból ugyanaz!

 

Az emberi elme szempontjából teljesen mindegy, hogy a bántalmazás szóban vagy tettleges formában történik, az agyunk ugyanazt az agyterületet aktiválja mindkét eset hatására – vagyis a sérelmeket szinte azonos módon dolgozza fel. Tudom, ez nehezen elképzelhető, hiszen a fizikai erőszak véraláfutást, sebet, netán törést hagy maga után, míg a szóbeli bántalmazásnak semmilyen látható jele nincs. 

Biztos te is fel tudsz idézni magadban legalább egy olyan mondatot, amelyet talán sok évvel ezelőtt vágott valaki a fejedhez – mégis olyan élénken él benned, mintha csak tegnap történt volna. Ugyanúgy felzaklat, ugyanúgy bánt, maximum nem gondolsz rá olyan gyakran, mint régebben – de továbbra is hordozod magaddal.

 

Ennek evolúciós oka van!

Az ember úgy lett megalkotva, hogy a negatív élményeket sokkal intenzívebben, mélyebben élje meg, mint a jóleső ingereket – de ez logikus is, mert az életben maradásunkat tekintve ennek kulcsfontosságú jelentősége volt. Hiszen mi volt a fontosabb egy ősembernek: hogy tudja, melyik barlangban van a legszebb barlangrajz, vagy hogy melyik fának mérgező a termése? Egyértelműen az utóbbi. 

És hiába telt el rengeteg idő, ilyen szempontból a mai ember gondolkodása sem változott. Ezért tud megtörténni az, hogy néha a világ összes szép élménye sem tud jóvá tenni egy bizonyos sérelmet – és ez ugyanúgy igaz a felnőttek, mint a gyerekek esetében. 

Kutatások is kimutatták: a sérelem mindig erősebb!

Egy 2014-es kutatás arra volt kíváncsi, hogy egy szeretetteljes, békés szülő képes-e helyrehozni a másik szülő által okozott sebeket a közös gyermekük lelkében? Az eredmény sajnos az lett, hogy nem. Ráadásul az is kiderült, hogy ha ugyanaz a szülő váltogatja a “jó” – “rossz” viselkedésformákat, akkor is az utóbbi lesz erősebb inger a gyermekben. 

 

És akkor most mindezt vetítsd rá a kapcsolatodra!

Te hányszor vágtál már csúnya dolgokat a párod fejéhez? Gondoltad volna eddig, hogy ezekkel akár durva, hosszútávú sebeket is ejthettél a lelkén, csak nem beszél róla? Vagy gondolj saját magadra: talán neked is mondtak már olyan durva szidalmazásokat, amelyek olyan fájdalmas nyomokat hagytak benned, mintha tüzes vassal égettek volna meg.  

Házastársi viszonylatban is foglalkoztak már a verbális bántalmazással, és egy kutatásnak köszönhetően megállapították, hogy a felek közti – esetleges – veszekedésekből származó sérelmek “semlegesítéséhez” legalább 5 pozitív élményre van szükség.

De mi van azokkal, akik nem kapnak pozitív visszacsatolást? 

Sok olyan férfi és nő szaladgál a világban, akiket elvarratlan, fel nem oldott sérelmek nyomasztanak – akár éveken keresztül. Ők azok, akikben ezek a bántalmazások különféle pszichoszomatikus viselkedésformákat indítanak be, melyek tudat alatt “irányítják” őket. 

 

Például járt hozzám egy hölgy, akit a volt férje rengeteget bántott amiatt, mert van rajta némi súlyfelesleg. Később azonban kiderült, hogy a férfi saját magával volt elégedetlen, de mivel nem mert ezzel szembenézni, ezért úgy próbálta magát jobb színben feltüntetni, hogy a feleségét bántotta. A legnagyobb baj nem is az, hogy rávetítette a saját gondjait a nőre – persze ez sem könnyítette meg a helyzetet -, ám az sokkal nagyobb gond, hogy sosem próbálta jóvátenni a hibáját. Hiszen így a válásuk után a hölgy folyamatos testképzavarral küzdött, és már-már anorexiássá változott, de még ekkor sem tetszett magának. Ez pedig rányomta a bélyegét a kisugárzására, és az elkövetkezendő kapcsolataira is. 

 

Mi a megoldás? 

Vannak helyzetek, amikor nincs szükség külső segítségre, mert a felek képesek egymás között megbeszélni a gondjaikat, és akkor is egészséges lélekkel élni tovább, ha esetleg elválnak útjaik. De sajnos sokszor megtörténik, hogy a problémák túlnőnek az egyének, és már nem tudja kimazsolázni, hogy egy-egy sérelmének mi a gyökere, és hogyan kell azt egyensúlyba hozni. Ilyen esetekben érdemes felkeresni egy szakembert, aki objektív és hozzáértő szemmel tudja vizsgálni, majd segíteni a érintettet.

Elképzelek egy Nőt…

Mitől Nő nő? Nőként biztos már Te is gondolkodtál ezen a kérdésen. Sok helyen olvashatunk arról, hogy nőként ezt és azt kellene megélnünk és átélnünk, ilyennek vagy olyannak kellene lennünk. De vajon létezik erre recept, hogy hogyan? És vajon minden nőre ugyanaz vonatkozik vagy mindnyájan egyediek vagyunk?
 
Szerintem nőnek lenni annyit jelent, hogy megéljük Önmagunkat. És ez minden nőnek mást jelent. Nincs egy lista, amin pipálnunk kellene, hogy megfelelünk-e a rajta szereplő kritériumoknak, amiről elhitették velünk, hogy fontosak és mi el is hittük azt. Senki más nem tudhatja, hogy mi a jó nekünk, csakis saját magunk.
 
Megosztok most veletek egy írást, ami nemrég jött szembe velem. Hihetetlenül inspiráló, mély és őszinte. 
.
 
Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
 
“Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.
Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.
Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolataihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli.
Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.
Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.
Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.
Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.
Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat.
Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja. Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.
Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.
Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!”
TUDD ÉS ÉLD, HOGY TE VAGY EZ A NŐ!
 
Írta: Patricia Lynn Reilly
Fordította: Havasi Mia

Szeretettel hívlak most egy 4 napos Női Elvonulásra, ahol megélheted a Női léted ezen mélységeit és magasságait. 

💕Tudatosan dolgozhatsz azon, hogy egyre jobb és kiteljesedettebb legyen az életed.
💕Megtanulhatod jobban elfogadni  önmagad.

💕Örömmel megélheted azt, hogy NŐ vagy,  hogy egy olyan NŐ vagy, aki az érzelmeit biztonságban meg tudja élni és ki tudja fejezni.
💕Harmóniába kerülhetsz önmagaddal.

Csodálatos környezetben, vidám hangulatban tanulhatsz önmagadról. Amire biztosan számíthatsz: stresszoldás, meditációk, önismeret és önmegerősítés. Lesz kirándulás, hangulatos esti beszélgetések, szaunázás.

Kattints ide a részletekért: Újjászületés Női Elvonulás