A destruktív viselkedés 3 kevésbé ismert jele

Biztosan ismered azt az embertípust, akit lehetetlen megdicsérni. Bármit is mondasz neki, azonnal harcba száll, hogy meggyőzzön, nincs is igazad. Mintha sértésnek venné, hogy valami pozitívat mersz mondani rá.

Ilyen az én Anna barátnőm is. Már egy ideje figyelem a reakcióit, ugyanis szemet szúrt, hogy ha találkozunk, és megdicsérem, azonnal vad mentegetőzésbe kezd. “Ó, ugyan már, ez egy ősrégi gönc, már rég kiment a divatból.” “Jól nézek ki? Dehogy, a látszat csal! Látnád, milyen vagyok smink nélkül. Szóba sem állnál velem.” Saját magát becsmérli, miközben erre semmi szüksége nem lenne, én pedig nem tudok rájönni: vajon miért teszi?

Aztán egy csajos este során kiszaladt a száján az igazság: “Nem tudok ahhoz hozzászokni, hogy a környezetem tisztel és szeret.” Elárulta: az édesapja alkoholista volt, és részegen mindig Annát szidta. Soha nem lehetett elég okos, elég szép, elég kedves a szemében, és ezek a bántalmak azóta is kísértik.

Az önromboló viselkedés 3 jele:

Az önromboló – más néven destruktív – viselkedésnek számtalan megjelenési formája létezik. Az átlagember azt gondolná, hogy “csak” a súlyos alkoholizmus, kábítószer-függőség, netán az öngyilkos hajlamok számítanak önrombolásnak – pedig ennél jóval szélesebb a paletta.

1. Rászolgálok, hogy gusztustalannak tarts!

Ide tartozik Anna esete is. Ha valakibe hosszú időn keresztül azt sulykolják, hogy értéktelen, buta, gyenge, csúnya, semmirekellő stb., akkor egy idő után el fogja hinni magáról, hogy tényleg ilyen. Sőt, nemcsak hozzászokik a durva szidalmazásokhoz, hanem tényként kezeli magáról mindazt, amit az idők során hallott. Ha egy ilyen ember kikerül a bántalmazó közegből, sok esetben nem tud mit kezdeni a pozitív változással. Nem érti, miért mondanak neki szépeket, miért ismerik el, és azt sem tudja, hogyan kellene ilyenkor viselkednie. A bizonytalanság miatt pedig ismerős motívumokat fog keresni, amelyek biztonságot jelentenek számára.

Vagyis ha mások nem szidják, akkor majd ő szidja saját magát, mert ez az érzés legalább ismerős. De vannak ennél szélsőségesebb reakciók is. Léteznek olyan esetek, amikor az illető szándékosan követ el olyan bűnt (lopás, csalás stb.), amivel ellenszenvet válthat ki a környezetéből, hiszen így eléri, hogy előbb-utóbb szidni kezdjék.

2. Túlzott hedonizmus, a menekülés legismertebb jele!

Mi lehet a baj azzal, ha valaki szereti az életet? Szeret nagyokat inni, enni, bulizni, szeretkezni? Hiszen erről szól az élet, hogyan lehetne ez mégis önpusztító? Nos, a válasz a mértéktartásban rejlik. Az emberi agy ugyanis úgy működik, hogy csak akkor képes feladatok megoldására, kötelességek betartására, ha a másik oldalon valamilyen módon jutalmazni tudja saját magát. Ám amikor valakinek minden napja olyan, mintha karácsony lenne, akkor feltehetően valami elől nagyon menekül – és a felfokozott öröm csak egy jól megtervezett álca.

Például ha nincs elég önbizalma, és attól fél, elhasal a hétköznapi mókuskerékben, akkor inkább bele sem vág a feladatok megoldásába, nehogy kudarcot valljon. Helyette inkább csupa olyan dolgot tesz, amivel ellensúlyozni tudja a nyomást, a szorongást. Óvatosan kell bánni az élvezetekkel, mert ha nem ügyesen osztod be az élményeket, hamar kiéghetsz – ezután pedig már a legnagyobb csodának sem fogsz tudni örülni. Így válhat a jutalmazó eszköz veszélyes fegyverré, ha nem arra használod, amire való.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

3. A party helyek balhé királya, aki imádja, ha megalázhatja magát!

Biztos a te ismerősi körödben is akad olyan fazon, aki folyton keresi a balhés helyzeteket, nem félve attól, hogy elkalapálják. Az illetőről szinte biztosan tudni lehet, hogy ha lemegy egy szórakozóhelyre, akkor rövid időn belül összetűzésbe keveredik egy nála jóval erősebb emberrel, aki talán jól el is veri. Elsőre még sajnálod, hiszen feltételezed, hogy nem szándékosan keverte magát ilyen helyzetbe. De amikor már harmadszorra nézed végig az ismerős előadást, akkor megfordul a fejedben: ő komolyan élvezi, ha megverik és megalázzák? Ez tiszta hülye!

Pedig valójában nem az, hanem valószínűleg valami durva sérelem következményeit vonszolja maga után. Például, ha az anyjával való kapcsolata gyermekkorában sérült, akkor nagy eséllyel a párválasztással is problémái lehetnek. A sehova sem tartozás érzése pedig elszigeteltté, levertté teheti az embert, ami ellen nyilván mindenki tenni akar.

Ez az állapot sokakból azt a reakciót váltja ki, hogy bármilyen módon, de szeretnének kapcsolatba kerülni másokkal. Szeretnék felhívni magukra a figyelmet, érzelmeket kiváltani másokból. És ha ez csak botrányok árán érhető el, akkor botrányokat fognak csinálni.

Ezeket a viselkedésbeli berögződéseket nagyon nehéz felismerni, hiszen sokszor több évtizede működnek, ezért az illető sokszor észre sem veszi őket. Ám a környezet nagyon sokat tud segíteni a felismerésben, egy jó szakember pedig a probléma megszüntetésében. Ha úgy érzed, az életed egy adott területén már régóta nehézségekkel küzdesz, gondolkodj el rajta, vajon milyen hibákat követsz el, amik miatt újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülsz!

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.  

Kövess engem

Varga Anita

© 2019. MINDEN JOG FENNTARTVA

Kapcsolat

info.radfigyelek@gmail.com
1063 Budapest, Szív utca 9.
+(36) 20 3780249