Első lépések az önismeretben. Na de, mire is való egy önismereti elvonulás?

Mi is az az önismeret?

Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat, szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében, minél jobban odafigyelsz az érzéseidre és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben érted meg, hogy miért is teszed azt, amit teszel. Miért is történik már megint ugyanaz a rossz, és hogyan érhetnéd el, hogy másképp történjen, hogy végre minden jobbra forduljon.  Minél többet tudsz a szokásaidról, mintáidról, működésedről; annál könnyebben ismered fel azokat. Amit felismertél, azon már változtathatsz. 

Sokszor hallom, hogy „de hát én ismerem magam”. És ez valahol így is van. Valójában működésünk csak egy kis része tudatos a hétköznapjainkban, nagy része tudattalan működés. Attól, hogy tudattalanul zajlanak ezek a működések, nagyon is hatnak az életünkre, csak épp nem vesszük észre. Lehet, hogy annyit érzékelünk, hogy az életünk néhány területén nehezen kezelünk helyzeteket, vagy rendszeresen visszatérnek problémák, vagy furcsán reagálunk bizonyos szituációkban, amit magunk sem értünk.

Sokszor túlreagálunk dolgokat, ezek a túlreakciók jelzik, hogy tudattalan késztetések, minták irányítanak minket. A fogalmat Sigmund Freud nevéhez kapcsoljuk, akinek jól ismert „jéghegymodelljében” a tudatos csupán a jéghegy csúcsa, ez az a kevés, amit lelki működéseinkből látunk, aminek okaival tisztában vagyunk. Ezzel szemben a tudattalan a lélek legnagyobb része, ami a felszín alatt rejtőzik. Mégis ezek a tudatos részeinken kívüli érzések, mintázatok, motivációk hatnak leginkább a cselekedeteinkre.

Kialakulásában nagy szerepe van gyermekkori környezetünknek, a velünk történteknek, a szüleinknek. Környezetünk viszonya hozzánk, s különösen a számunkra legfontosabbak, apánk és anyánk viselkedése, érzelmi állapotuk, gesztusaik és mondataik erősen hatnak gyermekkori fejlődésünkre, énképünk és azon keresztül önbecsülésünk pozitív vagy negatív irányú változására. A korai szeretethiány, melegség- és biztonságérzés, vagy a szülői odafordulás és figyelem hiánya, a túlkövetelés, a túl szigorú szabályok, vagy éppen azok hiánya miatt is tudattalanná válnak bennünk bizonyos tartalmak és ezek irányítanak a jelenünkben minket.

A jó hír, hogy ezeken a tudattalan tartalmakon lehet változtatni. 

Egy tudattartalom úgy tud megváltozni, egy minta úgy tud átalakulni, ha először tudatosítjuk, vagyis felismerjük a gyökerét, egy régi megélést, traumát, fájdalmat. Felismerjük, hogy hát ezért reagálok mindig így vagy úgy egy-egy hasonló szituációban. Azonban nem elég megértenünk ezeket, hanem mélyen, az érzelmek szintjén is át kell éreznünk a súlyukat, ahhoz, hogy elkezdjenek változni; ahhoz, hogy elinduljunk afelé, hogy elkezdjük átírni a régi mintáinkat.

Ebben sokat tudnak az önismereti módszerek segíteni. Az önismereti útra  rengeteg lehetőség van. A két fő irány az egyéni munka és a csoportos önismeret. Egyéni munka: terápia, egyéni konzultáció, coaching, ahol kizárólag rajtad a fókusz, a saját mélylélektani tartalmaiddal foglalkozhatsz. Csoportos önismeret: ez többnyire módszer specifikus, azaz pszichodráma, bodywork, családállítás, integratív csoportterápia.; ahol a csoport tagok lesznek a segítségedre a saját fejlődésedben.

Mire jó egy elvonulás és miben különbözik a workshoptól vagy egy rendszeres csoporttól?

Egy elvonuláson konkrétan elvonulunk. A megszokott, hétköznapi környezettől távol leszünk és így merülünk testünk-lelkünk mélyére. Itt nagyobb hangsúlyt kap a közösség, hiszen több napot együtt töltünk, mely szabadidős és szervezett közösségi programokat is tartalmaz.

Kövess engem

Varga Anita

© 2019. MINDEN JOG FENNTARTVA

Kapcsolat

info.radfigyelek@gmail.com
1063 Budapest, Szív utca 9.
+(36) 20 3780249