A történetem még egészen gyerekkoromban, sőt sokkal korábban kezdődött. Mára már minden történet, életesemény az életemben értelmet nyert, eddigi életem pici darabkái úgy állnak össze bennem, mint mozaikdarabkák egy kőtáblán. Gyönyörűen megtervezett élmények sorozata, amik által ma az vagyok, aki vagyok. Hálás vagyok minden percért, amit itt töltök, még azokért is, amikben szenvedtem és elég borúsan láttam a világomat.

Volt időszak, amikor „félig üres volt a poharam”. Nagyon visszahúzódó kislány voltam már az oviban, iskolában is. Voltak barátaim, de valahogy így utólag azt látom, hogy mégsem tudtam annyira felszabadult lenni, amennyire lehetett volna. Már bánom, hogy sok mindent nem tettem meg, nem próbáltam ki a rengeteg félelmem miatt. Túl sok élménytől és örömtől fosztottam meg magam. 

Egy idő után rájöttem, már bőven a húszas éveim vége felé, hogy kezdenem kell valamit azzal, ahogyan én gondolok magamra és az önbizalomhiányommal. 

Ennek a felismerésnek a hatására először elkezdtem önismereti könyveket olvasni. Aztán rövid időn belül rájöttem, hogy ez nem lesz elég, felkerestem az első önismereti tréneremet. Elkezdtem önismereti csoportokba, egyénire járni, megkerestem és dolgoztam a gyökerén a mintáimnak. Miután megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor van mellettem egy segítő, aki támogat engem, segít elindulni, megtalálni, majd járni a saját utamon, rájöttem arra, hogy én is szeretném ezt a tapasztalatot megosztani azokkal az emberekkel, akik hozzám fordulnak. 

Éveket töltöttem azzal, hogy fejlesszem az önismeretemet. Az érzéseim segítségével elindultam befelé a belső világomba, hogy felfedezzem az életemet tudattalanul mozgató mintákat és változtassak rajtuk. Elkezdtem tudatosabb lenni, saját viselkedésemet figyelni, és változtatni azokon, amik már inkább hátráltattak, mint segítettek volna. Sok hatékony módszert kipróbáltam, tanfolyamokra, képzésekre jártam. Éveket töltöttem pszichodrámában, családállításban, bodywork csoportban, szomatodráma csoportban.    

Célom az, hogy abban segítsem a hozzám fordulókat, hogy támogatásommal ők is megszüljék magukban a saját megoldásukat és egy teljesebb, boldogabb életet élhessenek.   

Az útnak nincs vége, mai napig képzem magam, mert azt vallom, hogy akkor lehet valaki hiteles, ha önmaga is bejárta azt az utat, melyre mások most szeretnének rálépni. Egy mozgásban lévő lélek tud más lelket is mozgásra bírni.         

Arra biztatlak téged is, hogy merj rálépni erre az útra. Azt tapasztaltam magamon is és azóta a klienseimen is természetesen, hogy lehet változtatni külső és belső világunkon, mindenki képes rá, csak az elhatározásnak kell megszületnie és aztán rálépni erre az útra.