Az érintés hatalma

Az érintés alapszükségletünk, egy olyan szükségletünk, amit nagyon sokszor alul értékelünk. Az érintés bármely formája hatalmas erővel bír érzelmi és szociális életünkben. Terápiás folyamatokban is sokszor használják gyógyító erejét.

Virginia Satir pszichoterapeuta szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az ölelés elemi szükséglete. Vajon mi megöleljük ennyiszer gyermekünket vagy szeretteinket? Soknak tűnik?

Vajon miért olyan fontos az érintés és az érintve levés számunkra?

Fontos-e egyáltalán?

Már születésünk után óriási szükségünk van az édesanyánk közelségére, érintésére. Ez ahhoz segít minket hozzá, hogy az életünk során, még felnőttként is biztonságban érezzük magunkat a világban és a bizalom kialakuljon bennünk a többi ember felé. Ha már itt a kezdeteknél nem kapjuk ezt meg, akkor az lesz az alapélményünk, hogy a világ nem egy biztonságos hely. Bizalmatlanok leszünk mások felé, nem egészségesen kötődünk másokhoz, ami a párkapcsolatunkra is rányomja a bélyegét. Ez a korai gondoskodó érintés vagy annak hiánya kulcsszerepet játszik a gyermekek érzelmi biztonságának formálásában, alakulásában. A csecsemő ösztönösen felismeri szülei érintését, ettől megnyugszik, kiegyensúlyozottá válik. A gyermek fejlődése során szintén igényli a testi kapcsolódást, kifejeződést, amely számára elismerést, szeretetet és biztonságot nyújt.

A lelki oldal mellet ott van a fizikai sík is.  Rengeteg tanulmány szól arról, hogy az érintés hiánya miatt a gyerekek megállhatnak a növekedésben, és semmiféle gyógyszeres kezelés nem segít rajtuk. Csak az indítja el újra a növekedésüket, ha kikerülnek a romboló hatású környezetből és kellő érzelmi gondoskodást és ölelést kapnak. Betegségekből is gyorsabban gyógyulnak meg gyerekek és felnőttek egyaránt, ha több simogatást, ölelést kapnak. Rengeteg tanulmány szól arról, hogy újszülötteknél az érintés, simogatás meggyorsítja a felépülést, ha valamilyen életveszélyes állapotba kerülnek.

Hogyan hat az érintés hiánya az életünkre?

Pácienseimnél gyakran találkozom az érintés hiányával, az intimitástól való félelemmel. Sokszor nem is tudatosul bennük/bennünk,  hogy a jelen életünkben milyen sok problémánknak a gyökere a születésünk és pici babakorunk körüli traumáink, érintéshiányunk és figyelemhiányunk. Tudat alatt rettenetesen vágyunk rá. Ott van egy állandó hiányérzet a hétköznapokban is, csak nem tudjuk még magunknak sem megfogalmazni, hogy mi is az. Mire vágyunk valójában? Látszólag mindenünk megvan, de valami mégsem kerek az életünkben. Ismerős az érzés?

Hogyan lehet ezen változtatni?

Nagyon jó látnom alkalomról alkalomra, hogy hogyan változnak a résztvevők a csoportjaimon az ott átélt feladatok, bodywork-ök, érintések által; hogy szépen lassan hogyan töltődnek be a hiányok és hogyan alakul, változik a jelen életük, mélyülnek a kapcsolataik.