fbpx

A hisztérikus szorongás alapformája – Miért érezzük úgy, hogy folyamatosan figyelemre van szükségünk?

/0 Hozzászólások/in , /by

Mi is az a hisztérikus szorongásforma?

Érezted már úgy, hogy bármit megtennél, hogy mások figyelmét felkeltsd? Vagy talán úgy, hogy ha nem kapsz elismerést és figyelmet, akkor teljesen elveszettnek érzed magad? Ez a szorongásérzés jellemzi a hisztérikus szorongás alapformáját.

A hisztérikus szorongás azoknál alakul ki, akik folyamatosan arra törekednek, hogy mások elfogadják és észrevegyék őket. Ez a szorongásforma sokszor színpadiasságban, drámai viselkedésben nyilvánul meg, mivel az érintettek azt érzik, hogy csak így tudják felkelteni a kívánt figyelmet. Ez különösen romboló hatással lehet az önértékelésre, hiszen az egyén belső bizonytalansága arra készteti, hogy mindig külső forrásokból keressen visszaigazolást saját értékéről.

Miért érezzük, hogy mindig mások figyelmére van szükségünk?

Sokan teszik fel ezt a kérdést, amikor hisztérikus szorongást tapasztalnak. Miért van az, hogy állandóan mások visszajelzéseire vágyunk, és miért érezzük úgy, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha mások figyelnek ránk?

Ez a szorongásforma sok esetben abból fakad, hogy gyerekként nem kaptunk elegendő figyelmet vagy elismerést. Ha egy gyermek úgy nő fel, hogy folyamatosan küzdenie kell a szülők figyelméért, az később arra készteti, hogy felnőttként is folyamatosan elismerésre és visszajelzésre vágyjon. A hisztérikus szorongás lényege tehát az, hogy az önértékelés alapvetően mások véleményétől függ.

Ez a vágy a figyelemre gyakran túlzott érzelmi reakciókban nyilvánul meg, hiszen az érintettek úgy érzik, hogy csak akkor lehetnek fontosak, ha erőteljesen felhívják magukra a figyelmet. Ez azonban gyakran önbizalomhiányt eredményez, mivel belül nem érzik magukat elég jónak vagy szerethetőnek.

Miért alakul ki a hisztérikus szorongás gyerekkorban?

A hisztérikus szorongás gyökerei sok esetben a gyerekkorban keresendők, amikor a gyermek érzelmi igényei nem teljesülnek megfelelően. A figyelem, szeretet és elismerés hiánya, vagy a túlzottan ingatag érzelmi környezet jelentős hatással lehet a gyermek későbbi viselkedésére és szorongásformáira. De pontosan hogyan alakulhat ki ez a szorongásforma?

  1. Elégtelen figyelem és elismerés: Gyerekkorban a szülők figyelme és szeretete alapvetően határozza meg, hogy a gyermek hogyan értékeli önmagát. Ha a gyermek nem kap elegendő figyelmet, úgy érezheti, hogy nem elég fontos vagy szerethető. Ennek hatására folyamatosan törekedni kezd arra, hogy felkeltse mások figyelmét – akár színpadiasság révén is –, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy érezze a saját értékét. Az elismerés keresése és a figyelem hiánya állandó szorongást idézhet elő, mivel a gyermek megtanulja, hogy az önbizalmát csak külső forrásból szerezheti meg.

  2. Érzelmi bizonytalanság: Ha a gyermek olyan környezetben nő fel, ahol a szülők érzelmileg kiszámíthatatlanok, az érzelmi bizonytalanságot eredményezhet. A gyermek nem tudja, mikor és hogyan kap szeretetet vagy figyelmet, ezért elkezdi túlzott érzelmi reakciókkal felhívni magára a figyelmet, hogy biztosítva legyen, hogy észreveszik. Ez a fajta szorongás már gyerekként megjelenhet, és felnőttkorban is folytatódhat, amikor az érintett személy drámai viselkedésével próbál figyelmet kicsikarni a környezetéből.

  3. Túlzott elvárások és feltételes szeretet: Ha a szülők vagy gondozók csak akkor mutatnak szeretetet és figyelmet, ha a gyermek valami különlegeset ér el, akkor a gyermek megtanulja, hogy csak akkor ér valamit, ha mások figyelmét felkelti. A feltételes szeretet és elismerés hosszú távon azt eredményezi, hogy az érintett gyermek felnőttként is folyamatosan arra törekszik, hogy valahogyan mások kedvében járjon, és külső visszajelzésekre támaszkodik önbizalma fenntartásához.

  4. Dicséret helyett kritika: Ha egy gyermek túl gyakran tapasztal kritikát, de kevés elismerést kap, ez aláássa az önbizalmát, és növeli az igényt arra, hogy mások elismerjék őt. A folyamatos negatív visszajelzések azt az érzést kelthetik a gyermekben, hogy sosem elég jó, és ennek kompenzálására drámai viselkedéssel próbál figyelmet szerezni. Így a hisztérikus szorongás az elismerés és szeretet hiányából fakad, amit a gyermek később felnőttként is keresni fog.

A hisztérikus szorongás tehát olyan gyermekkori tapasztalatokból ered, ahol az érzelmi bizonytalanság, a figyelemhiány vagy a folyamatos elvárások miatt a gyermek megtanulja, hogy a saját értékét csak mások elismerésén keresztül érzékelheti. Felnőttként ez a szorongásforma abban nyilvánul meg, hogy az érintett személy folyamatosan figyelemre vágyik, és csak akkor érzi magát értékesnek, ha mások ezt visszaigazolják.

Hogyan hat a hisztérikus szorongás az önértékelésünkre?

A kényszeres szorongás nem csak az önértékelést és az önbizalmat befolyásolja, hanem a kapcsolatokat is. Az állandó ellenőrzési kényszer miatt a másokkal való kapcsolatokban is megjelenhet az igény arra, hogy irányítsuk a helyzeteket vagy az embereket. Ez feszültséget okozhat, különösen, ha a másik fél nem érti meg, hogy miért van szükség erre a fokú ellenőrzésre.

Az állandó aggodalom, hogy valami rosszul sül el, és a folyamatos visszajelzés kérése terhet róhat a párkapcsolatokra, barátságokra, vagy akár munkakapcsolatokra is. Az ilyen típusú szorongás miatt az érintettek gyakran nehezen lazítanak, mivel állandóan félnek a kontroll elvesztésétől.A hisztérikus szorongás komoly hatást gyakorol az önértékelésre. Az érintettek folyamatosan külső visszajelzésekre támaszkodnak, mivel belül bizonytalanok a saját értékeikkel kapcsolatban. Ez a bizonytalanság állandó igényt teremt arra, hogy mások figyeljenek rájuk és megerősítsék őket abban, hogy fontosak és értékesek.

Az ilyen típusú szorongás folyamatosan aláássa az önbizalmat, mivel az érintettek nem tanulják meg belülről építeni az önértékelésüket. A külső figyelem és elismerés hiánya gyakran mélyebb szorongást eredményez, mivel az érintettek elveszítik az önmagukba vetett hitet. Ezért van az, hogy a hisztérikus szorongásban szenvedők gyakran úgy érzik, hogy sosem elég, amit tesznek, mert nem kapják meg azt a folyamatos figyelmet, amire vágynak.

Miért keressük folyamatosan mások visszajelzését?

A visszaigazoláskeresés a hisztérikus szorongás egyik legfőbb jellemzője. Az érintettek gyakran érzik úgy, hogy nem tudnak egyedül boldogulni, és szükségük van arra, hogy mások folyamatosan megerősítsék őket. De miért történik ez?

Az ilyen szorongásban szenvedő emberek önbizalma teljes mértékben mások véleményén alapul. Ezért folyamatosan keresik mások elismerését és figyelmét, mert úgy érzik, hogy csak így tudják igazolni a saját értéküket. Ez a külső függőség azonban hosszú távon kimerítő, mivel az érintettek sosem találják meg a belső nyugalmat és az önértékelés belső forrásait.

Hogyan befolyásolja a hisztérikus szorongás a kapcsolataimat?

A hisztérikus szorongás nemcsak az egyén önbizalmát, hanem a kapcsolatait is befolyásolja. Az állandó figyelemigény és a drámai viselkedés könnyen megterhelheti a párkapcsolatokat, barátságokat, vagy akár munkahelyi kapcsolatokat is. Az érintettek gyakran hajlamosak arra, hogy túlzott érzelmi reakciókkal próbálják meg felkelteni a másik figyelmét, ami hosszú távon frusztrációhoz vezethet.

Az érintettek számára nehézséget okozhat a stabil és kiegyensúlyozott kapcsolatok kialakítása, mivel a másik fél folyamatos visszajelzésére támaszkodnak. Az ilyen típusú kapcsolatok gyakran érzelmileg kimerítőek lehetnek mindkét fél számára.

Hogyan lehet kezelni a hisztérikus szorongást?

Sokan kérdezik, hogy hogyan lehet megszabadulni a hisztérikus szorongástól, és hogyan lehet belülről építeni az önbizalmat. Az első lépés az, hogy felismerjük, hogy a folyamatos figyelemre és elismerésre való vágy valójában a belső bizonytalanságból ered.

A terápia, különösen a kognitív viselkedésterápia (CBT), hatékony eszköz lehet a hisztérikus szorongás kezelésében. A terápia segíthet megtanulni, hogyan építsd fel az önértékelésed belső forrásokból, és hogyan engedd el azt a kényszert, hogy folyamatosan mások visszaigazolására támaszkodj. Az önismeret fejlesztése és az érzelmi stabilitás kialakítása hosszú távon lehetővé teszi, hogy kevésbé függj mások figyelmétől, és jobban bízz a saját értékeidben.

A kényszeres szorongás alapformája – Miért érezzük úgy, hogy mindent ellenőriznünk kell?

/0 Hozzászólások/in , /by

Mi is az a kényszeres szorongás?

Érezted már valaha, hogy nem tudsz megnyugodni, amíg nem ellenőrizted még egyszer (vagy sokadszorra) a dolgokat? Mintha sosem lennél biztos abban, hogy mindent jól csináltál. Ez a folyamatos kontrollálás és aggódás tipikus jele a kényszeres szorongásnak. A német pszichoanalitikus, Fritz Riemann, elmélete szerint a szorongásnak négy alapvető formája van, amelyek közül az egyik a kényszeres szorongás.

Ez a típusú szorongás olyan embereket érint, akik attól tartanak, hogy ha nem tartanak mindent ellenőrzés alatt, akkor összeomlik az életük, és ezáltal elveszítik az irányítást. A kényszeres szorongás különösen romboló hatással lehet az önértékelésünkre, mivel az egyén úgy érzi, hogy sosem csinál elég jót, és folyamatosan fenyegeti valamilyen hiba vagy kudarc lehetősége.

Miért érezzük, hogy mindent kontrollálnunk kell?

Valószínűleg már te is találkoztál azzal az érzéssel, amikor nem tudsz továbblépni, amíg nem biztosítod magad arról, hogy minden rendben van. De miért van ez így?

A kényszeres szorongás mögött mélyen gyökerező félelem húzódik meg: a félelem a kiszámíthatatlan eseményektől, a hibázástól, és az ezekből adódó következményektől. A kontrollálás kényszere egy olyan mechanizmus, amely arra szolgál, hogy csökkentse a szorongást és visszaadja az irányítás érzését. Az ilyen emberek számára az ismeretlen és a kiszámíthatatlan dolgok félelmetesek, ezért állandóan próbálják uralni a környezetüket.

Ezek az emberek gyakran következetes és felelősségteljes viselkedést mutatnak, de a háttérben folyamatos szorongás munkálkodik. Mintha attól félnének, hogy ha nem figyelnek minden apróságra, akkor valami szörnyű dolog fog történni. Ez a kontrollálási kényszer nem csak a saját életükre, hanem másokra is kiterjedhet, ami megterhelheti a kapcsolataikat is.

Miért alakul ki a kényszeres szorongás gyerekkorban?

A kényszeres szorongás gyakran már gyermekkorban gyökerezik, és az elsődleges oka a bizonytalanságra adott reakciókban keresendő. Amikor a gyerekek folyamatosan bizonytalan környezetben nőnek fel, vagy olyan helyzetekben, ahol nem érzik magukat biztonságban, természetes reakcióként próbálnak kontrollt gyakorolni a körülöttük lévő dolgok felett. De mit jelent ez pontosan, és miért vezethet szorongáshoz?

  1. Túlzott szülői elvárások és kritika: Ha a gyerekek gyakran szembesülnek szigorú elvárásokkal vagy folyamatos kritikával, akkor kialakulhat bennük az a meggyőződés, hogy csak akkor lehetnek elfogadottak vagy szeretettek, ha mindent tökéletesen csinálnak. Az állandó megfelelési kényszer miatt a gyermek megtanulja, hogy a dolgokat folyamatosan ellenőriznie kell, hogy ne hibázzon.

  2. Kiszámíthatatlan családi környezet: Ha a gyermek nem érez biztonságot a családi környezetben, például a szülők hangulata gyakran változik vagy túlzottan kontrollálják őt, a gyermek megtanulja, hogy minden helyzetet szorosan figyeljen. A kiszámíthatatlanságot azzal próbálja kompenzálni, hogy a körülötte lévő dolgokat igyekszik kontrollálni, ez pedig később kényszeres szorongásba fordulhat.

  3. Túlzott kontroll a szülők részéről: A szülők túlzott ellenőrzése és beavatkozása is okozhat kényszeres szorongást. Ha a szülők minden apró döntést és lépést irányítanak a gyerek életében, a gyermek azt tanulja meg, hogy minden apróság számít, és mindent tökéletesen kell kezelni. Ez a túlzott kontroll később a gyermek saját életében is megjelenhet, és állandó kontrolligényhez vezethet.

  4. Korai traumák vagy veszteségek: A gyerekkori traumák, mint például egy közeli hozzátartozó elvesztése, válás vagy bármilyen más megrázkódtatás, gyakran vezetnek olyan helyzetekhez, ahol a gyermek megpróbálja kontrollálni azokat a dolgokat, amelyek felett valójában nincs hatalma. Ez a kontrollkényszer idővel mélyebben beépülhet a személyiségébe, és kényszeres szorongáshoz vezethet felnőttkorban.

Hogyan befolyásolja a kapcsolataimat a kényszeres szorongás?

A kényszeres szorongás nem csak az önértékelést és az önbizalmat befolyásolja, hanem a kapcsolatokat is. Az állandó ellenőrzési kényszer miatt a másokkal való kapcsolatokban is megjelenhet az igény arra, hogy irányítsuk a helyzeteket vagy az embereket. Ez feszültséget okozhat, különösen, ha a másik fél nem érti meg, hogy miért van szükség erre a fokú ellenőrzésre.

Az állandó aggodalom, hogy valami rosszul sül el, és a folyamatos visszajelzés kérése terhet róhat a párkapcsolatokra, barátságokra, vagy akár munkakapcsolatokra is. Az ilyen típusú szorongás miatt az érintettek gyakran nehezen lazítanak, mivel állandóan félnek a kontroll elvesztésétől.

Hogyan lehet enyhíteni a kényszeres szorongást?

Az egyik leggyakoribb kérdés, amely felmerül: Hogyan lehet megszabadulni a kényszeres szorongástól? Az első lépés annak felismerése, hogy a folyamatos ellenőrzési kényszer valójában a szorongás csökkentésére tett kísérlet. Amint ezt elfogadjuk, elkezdhetjük tudatosan dolgozni azon, hogy lazítsunk a kontrollon.

A terápia, különösen a kognitív viselkedésterápia (CBT), nagyon hatékony lehet a kényszeres szorongás kezelésében. A terápia segíthet megtanulni, hogyan kezeljük a bizonytalanságot, és hogyan fogadjuk el, hogy nem kell mindig mindent ellenőrizni ahhoz, hogy jól alakuljanak a dolgok. Az önbizalom fokozatos visszaépítése pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb külső visszaigazolásra legyen szükségünk a nyugalom megtalálásához.

A Depressziós Szorongás Alapformája – Miért érezzük néha, hogy elveszítjük önmagunkat?

/0 Hozzászólások/in , /by

Mit jelent a depressziós szorongásforma?

Érezted már úgy, hogy valahogy mindig alulmaradsz, bármit is teszel? Hogy nem tudsz megfelelni mások elvárásainak, és ettől folyamatosan szorongsz? A depressziós szorongás gyakran így jelenik meg, és mélyen hatással van az önértékelésünkre.

A német pszichoanalitikus, Fritz Riemann elmélete szerint a szorongásnak különböző alapformái vannak, amelyek mindegyike más-más módon hat ránk. A depressziós szorongás olyan embereket érint, akik attól félnek, hogy elveszítik önmagukat, és nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. Ez a szorongásforma különösen romboló hatással lehet az önbizalomra és az önértékelésre, hiszen az egyén folyamatosan azt érzi, hogy kevés, amit nyújtani tud.

Miért érezzük úgy, hogy sosem vagyunk elég jók?

A depressziós szorongás egyik fő jellemzője az, hogy az egyén mindig úgy érzi, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak – legyenek ezek másoktól érkezők vagy belső elvárások. De honnan ered ez a mély bizonytalanság?

Gyakran a gyermekkorban kialakult elvárásokra vezethető vissza, hogy valaki folyamatosan kétségbe vonja saját képességeit. Ha egy gyermek azt tanulja meg, hogy az értékét csak akkor ismerik el, ha tökéletesen teljesít, akkor felnőttként is hajlamos lesz arra, hogy az elért sikereit kevésnek érezze. A depressziós szorongás esetén az önértékelés teljes mértékben mások visszajelzéseitől függhet, és a belső erőforrásokat teljesen figyelmen kívül hagyja.

Ez a folyamatos visszaigazoláskeresés és az attól való félelem, hogy sosem lesz elég jó, súlyosan károsíthatja az önbizalmat. A szorongás formája gyakran ahhoz vezet, hogy az ember képtelennek érzi magát arra, hogy elégedett legyen önmagával, és ez egyfajta ördögi körként alakul ki.

Hogyan hat a depressziós szorongás az önértékelésre?

Sokan kérdezik, hogy a depressziós szorongás hogyan befolyásolja az önértékelést. A válasz egyszerű: nagyon erőteljesen és folyamatosan.

Az ilyen típusú szorongásban szenvedő emberek hajlamosak arra, hogy minden helyzetben alulértékeljék magukat. Hiába érnek el nagy eredményeket, úgy érzik, hogy ez sem elég. Az önértékelésük folyamatosan csökken, mivel mások elvárásai vagy a saját irreális elvárásaik minden egyes teljesítményt semmissé tesznek.

Ez gyakran vezet alacsony önbizalomhoz, hiszen ha valaki sosem érzi úgy, hogy elérte a céljait, akkor nem képes arra, hogy megbecsülje saját erőfeszítéseit. A depressziós szorongás így egyenes úton vezet a mélyebb belső elégedetlenséghez és a folyamatos szorongáshoz.

Milyen gyakori kérdések merülnek fel a depressziós szorongással kapcsolatban?

Hogyan ismerhetem fel, ha depressziós szorongásom van?

A depressziós szorongást gyakran nehéz felismerni, mert lassan, fokozatosan épül be a mindennapokba. A legfontosabb kérdés, amit fel kell tenned: gyakran érzed úgy, hogy bármit is teszel, sosem vagy elég jó? Ha folyamatosan alulértékeled magad, és állandóan kételkedsz abban, hogy amit elérsz, az értékes, akkor valószínű, hogy a depressziós szorongás hatása alatt állsz.

Hogyan befolyásolja a depressziós szorongás a kapcsolataimat?

A depressziós szorongás hatással van a kapcsolataidra is. Mivel alacsony az önértékelésed, nehezen hiszed el, hogy mások valóban szeretnek, és így sokszor kételkedsz a kapcsolatok értékében. Az állandó bizonytalanság megnehezíti a nyitott, bizalomra épülő kapcsolatok kialakítását, mivel mindig attól tartasz, hogy nem vagy elég jó a másik számára.

Mit tehetek, hogy kilépjek ebből az ördögi körből?

Ez a kérdés az, ami sokakat érdekel, hiszen senki sem szeretne állandóan alulmaradni saját elvárásaival szemben. Az első lépés, hogy felismerd a szorongást, és megértsd, hogy az önértékelés nem csak mások véleményén alapulhat. Az önismeret fejlesztése, a terápiás segítség igénybevétele, és az önmagaddal szembeni kedvesség gyakorlása mind-mind segíthet abban, hogy fokozatosan kiépíts egy stabilabb, belső forrásokra épülő önértékelést.

Hogyan építhetjük újra az önértékelésünket depressziós szorongás mellett?

Az önértékelés visszaépítése az egyik legfontosabb feladat, ha a depressziós szorongással küzdünk. Az első lépés az, hogy tudatosan dolgozunk azon, hogy észrevegyük és elismerjük saját sikereinket, még akkor is, ha ezek kisebb eredmények. Fontos, hogy megtanuljunk kedvesek lenni önmagunkhoz, és ne csak a hibáinkra koncentráljunk.

A terápia, a támogató közösség és a pozitív önbeszéd mind hozzájárulhat ahhoz, hogy fokozatosan erősítsük az önbizalmunkat. Ha képesek vagyunk arra, hogy a belső erőforrásainkra támaszkodjunk, akkor a depressziós szorongás hatása csökkenthető, és újra stabil önértékelésre tehetünk szert.

Mi is az a skizoid szorongásforma, és hogyan hat ránk?

/0 Hozzászólások/in , /by

 

Gyakran érzed úgy, hogy nehéz kapcsolatba lépned másokkal, és inkább egyedül vagy a legboldogabb? Talán magányosnak érzed magad, de mégis vonzódsz a függetlenséghez, mert az emberekkel való kapcsolódás túl bonyolultnak tűnik? Ha igen, lehet, hogy a skizoid szorongás egyik megnyilvánulását éled meg.

A német pszichoanalitikus, Fritz Riemann, a szorongás alapformáiról szóló könyvében négy különböző szorongásformát határozott meg, amelyek mindannyiunkban jelen vannak valamilyen formában. A skizoid szorongás lényege, hogy az egyén nehezen viseli a közelséget másokkal, mert attól fél, hogy ez elveszi a szabadságát és az önállóságát. Az ilyen típusú emberek gyakran vonulnak vissza a kapcsolatokból, mert az intimitás fenyegetést jelent számukra.

Miért félünk mások közelségétől?

Miért van az, hogy néhányan inkább visszahúzódnak, mint hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsanak ki? A skizoid szorongás mögött az a mély félelem rejlik, hogy az intimitás a szabadság elvesztéséhez vezethet. Ha valaki túlságosan közel kerül hozzánk, úgy érezhetjük, hogy veszélybe kerül az identitásunk, mert fel kell adnunk a függetlenségünket. Ez a szorongásforma azokra az emberekre jellemző, akik sokszor inkább az intellektuális tevékenységekbe merülnek el, hogy elkerüljék a kapcsolatok érzelmi bonyodalmait.

Az ismeretlen emberi közelség ijesztő lehet, mert olyan mértékben feltárhatja az érzelmi sebezhetőségeinket, amit a skizoid személyiségűek inkább elkerülnek. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy ez nem egy tudatos döntés, hanem egy mélyen gyökerező félelem, amely jelentős hatást gyakorol az életünkre.

Mitől alakul ki a skizoid szorongás gyerekkorban?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a skizoid szorongás hogyan és miért alakul ki már gyermekkorban. A válasz sok esetben a korai kötődési tapasztalatokban keresendő. A gyermekkorban tapasztalt érzelmi kapcsolatok alapvető hatással vannak a személyiségünk fejlődésére és arra, hogyan alakítunk ki kapcsolatokat később az életünk során.

  1. Érzelmi elérhetetlenség: Ha a szülők vagy gondozók érzelmileg elérhetetlenek vagy kiszámíthatatlanok voltak, a gyermek azt tanulhatja meg, hogy a kapcsolatok nem biztonságosak. Ez az érzelmi hidegség vagy elhanyagolás azt eredményezi, hogy a gyermek nem érzi magát biztonságban mások közelségében, ezért elkezd elzárkózni az intimitástól.

  2. Túlzott elvárások: Ha a szülők túlzott elvárásokat támasztanak a gyermekkel szemben, az a gyermekben azt az érzést keltheti, hogy csak akkor szerethető vagy elfogadható, ha teljesíti ezeket az elvárásokat. Ezért a gyermek visszahúzódhat, hogy elkerülje a kapcsolatokkal járó elvárásokat, hiszen fél attól, hogy nem tud megfelelni.

  3. Intenzív kontroll: Olykor a túlzottan kontrolláló vagy túlvédő szülők is hozzájárulhatnak a skizoid szorongás kialakulásához. Az ilyen környezetben a gyermek elveszítheti a szabadság érzetét, és úgy érezheti, hogy az érzelmi kötelékek fojtóak. Ennek következtében, később az életében is elkerülheti a mélyebb érzelmi kapcsolódást.

  4. Kora gyermekkori trauma: Azok a gyerekek, akik érzelmi vagy fizikai traumát szenvedtek el, különösen hajlamosak lehetnek a skizoid szorongás kialakulására. A trauma azt taníthatja meg a gyermeknek, hogy a kapcsolatok nemcsak bizonytalanok, hanem veszélyesek is lehetnek, ami hosszú távon érzelmi távolságtartáshoz vezethet.

Hogyan hat a skizoid szorongás az önértékelésünkre?

Érzed, hogy az emberekkel való kapcsolatok során gyakran értéktelennek, feleslegesnek érzed magad? A skizoid szorongás egyik legnagyobb kihívása, hogy hatással van az önértékelésre. Amikor elzárkózunk másoktól, hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat is izoláljuk azoktól az elismerésektől és pozitív visszajelzésektől, amelyek mások számára megerősítést jelentenek. Az önbizalom így nem külső forrásokból épül, hanem belső kétségekből

Milyen gyakori kérdések merülnek fel a skizoid szorongással kapcsolatban?

Hogyan ismerhetem fel, ha skizoid szorongásom van?

Sokan kérdezik, hogyan ismerhetik fel, hogy a skizoid szorongás befolyásolja az életüket. Az első lépés az, ha észreveszed, hogy gyakran menekülsz a kapcsolatok elől, és nem érzed jól magad, amikor mások közel kerülnek hozzád. A szorongás gyakran intellektuális érdeklődésbe, magányos tevékenységekbe való meneküléssel jár. A skizoid szorongás esetében a közelség olyan érzést kelt, mintha a szabadságodat és a személyes teredet kellene feladnod, ezért inkább az egyedüllétet választod.

Hogyan hat a skizoid szorongás a kapcsolataimra?

Gyakori kérdés az is, hogy ez a szorongásforma hogyan befolyásolja a kapcsolataidat. Mivel a skizoid szorongás megnehezíti az érzelmi kötődést, az ilyen emberek kapcsolatai gyakran felszínesek, vagy hamar véget érnek. Az érzelmi távolság fenntartása megakadályozza, hogy mélyebb, hosszú távú kapcsolatok alakuljanak ki, mivel az érzelmi elköteleződés túlságosan ijesztőnek tűnik.

Lehet-e ezen változtatni?

Sokan szeretnék tudni, hogy változtathatnak-e ezen az állapoton. A jó hír az, hogy a skizoid szorongás kezelhető, ha tudatosan dolgozunk rajta. Az első lépés az, hogy felismerjük a szorongásunkat és megértsük, hogy a kapcsolatok nem feltétlenül jelentenek veszélyt a szabadságunkra. A terápia, az önismereti munka, és a fokozatosan kialakított bizalmi kapcsolatok mind segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a félelmeinket és képesek legyünk közelebb kerülni másokhoz.

A Szorongás négy alapformája – Te melyiket ismered fel magadon?

/0 Hozzászólások/in , /by

 

Tudtad, hogy a szorongásnak több típusa is van, és mindegyik másképp befolyásolja a mindennapi életünket? Fritz Riemann klasszikus könyvében, „A szorongás alapformái”, négy fő szorongásformát mutat be, amelyek meghatározzák, hogyan viselkedünk és milyen kihívásokkal küzdünk. Ezek a szorongások nemcsak az önértékelésünkre, hanem a kapcsolatokra és a mindennapi döntéseinkre is hatással vannak.

A négy szorongásforma, amely beárnyékolja az életedet

 

1. A kötődés szorongása

Képzeld el, hogy mindig úgy érzed, hogy mások túl közel kerülnek hozzád, és ettől kicsit kényelmetlenül érzed magad. Szeretnél független maradni, mert attól félsz, hogy a kötődés elveszi a szabadságodat. Ez a szorongás azoknál jelentkezik, akik tartanak az érzelmi függőségtől. 

2. Az önfeladás szorongása

Te is azok közé tartozol, akik nem tudnak nemet mondani, mert attól félsz, hogy elveszíted mások szeretetét? Ha mindig mások elismerésére vágysz, és csak akkor érzed magad értékesnek, ha visszajelzést kapsz, akkor az önértékelésed teljesen mások véleményétől függ. Ez a folyamatos visszaigazoláskeresés kimerítő, és hosszú távon megviseli az önbizalmadat, hiszen saját belső erőforrásaidra nem támaszkodsz.

3. A változástól való szorongás

Ismerős az érzés, amikor minden új kihívástól félsz, és inkább a megszokott dolgokhoz ragaszkodsz? Azok, akik félnek a változásoktól, gyakran visszavonulnak a komfortzónájukba, hogy elkerüljék a bizonytalanságot. Ez a szorongás akadályozza, hogy fejlődj, és az önbizalmad is megrekedhet, mert nem tapasztalod meg saját képességeid kibontakozását. A változás elkerülése hosszú távon hátráltatja az önértékelés növekedését.

4. A kötöttségtől való szorongás

Félsz a hosszú távú kapcsolatoktól és az elköteleződéstől? Sokan vannak így, akik szabadságukat féltik az elköteleződés miatt, és inkább menekülnek a komoly felelősségektől. Ez a fajta szorongás gyakran vezet elmagányosodáshoz. A felelősségvállalás és stabilitás hiánya miatt az élet sok területén megtorpanhatsz.

Riemann szerint a kulcs az, hogy felismerjük, milyen típusú szorongás jellemző ránk, és dolgozzunk azon, hogy ezeket kezeljük. Itt van néhány praktikus tipp, ami segíthet:

  • Tanulj meg bízni a kapcsolatokban: Ha félsz a kötődéstől, dolgozz azon, hogy megtaláld az egyensúlyt a függetlenség és a bizalom között. Ne feledd, hogy a kapcsolatok erőforrásként is szolgálhatnak!
  • Építsd belső önbizalmadat: Ha folyamatosan mások véleményére hagyatkozol, próbálj meg belső forrásokból erőt meríteni. Dicsérd meg magad a kis sikerekért is, és ne csak mások visszajelzéseire építsd az önértékelésed.
  • Merj kilépni a komfortzónádból: A változások elkerülése hosszú távon visszavethet. Próbálj apró lépésekkel kilépni a megszokottból, és érezd meg, milyen jó érzés, amikor új dolgokat próbálsz ki.
  • Vállalj felelősséget: Ha félsz az elköteleződéstől, tudd meg, hogy a hosszú távú kapcsolatok és a felelősségvállalás stabilitást és biztonságot hozhatnak az életedbe, és erősíthetik az önbizalmad.

Összefoglalás


Fritz Riemann könyve, „A szorongás alapformái”, remek eszköz arra, hogy megértsd, mi befolyásolja az önértékelésedet és az életedet. A szorongás természetes, de ha felismered, hogyan működik nálad, és tudatosan dolgozol rajta, akkor fokozatosan építheted az önbizalmadat és erősítheted az önértékelésed. A félelmek és szorongások nem kell, hogy uralják az életedet – a megértés és a változtatás lehetőséget ad arra, hogy magabiztosabb és elégedettebb legyél.

Önértékelés és önelfogadás

/0 Hozzászólások/in , /by

 

Az önértékelés kulcsszerepet játszik abban, hogy mennyire érezzük magunkat magabiztosnak és elégedettnek az életünkben. Amikor az önbizalmunk kizárólag mások véleményén alapul, könnyen kialakulhat egy alacsony önértékelés, amely folyamatos bizonytalansághoz vezethet. Ha az értékedet kizárólag külső visszajelzések határozzák meg, akkor az önmagadba vetett bizalom sérül, és egy ingatag, törékeny alapra épül.

Miért függ az önértékelésünk mások véleményétől?

 

Sok esetben az alacsony önértékelés gyermekkori tapasztalatokból ered. Gyerekként természetes módon mások – különösen a szülők és a tanárok – visszajelzéseire hagyatkozunk, hogy megtudjuk, mennyire vagyunk „jók” vagy „értékesek”. Ha azt tanultad meg, hogy csak akkor vagy szerethető vagy elfogadható, ha mások dicsérnek, akkor felnőttként is hajlamos lehetsz ezt az attitűdöt fenntartani. Az ilyen típusú visszajelzések hosszú távon olyan viselkedéshez vezethetnek, amely folyamatosan mások jóváhagyására épít.

 

Az önértékelésünk tehát sokszor külső tényezőkön alapul. Amikor nem kapjuk meg a várt pozitív visszajelzést, az önbizalmunk meginoghat, és elkezdhetünk kételkedni a saját értékünkben. Az állandó külső megerősítés keresése pedig hosszú távon elégedetlenséget és bizonytalanságot okozhat.

Hogyan hat az alacsony önértékelés az életedre?

Folyamatos kételkedés: Ha az önbizalmad mások véleményén alapul, állandóan kétségbe vonod a saját döntéseidet és képességeidet. Minden alkalommal, amikor nem kapod meg a kívánt visszajelzést, úgy érzed, hogy kevesebbet érsz.

Stressz és szorongás: Az alacsony önértékelés sokszor stresszt okoz, hiszen folyamatosan attól tartasz, hogy nem vagy elég jó mások szemében. A másoknak való megfelelés miatti nyomás miatt gyakran érzed magad bizonytalannak és feszültnek.

Túlzott érzékenység a kritikára: Ha mások véleménye határozza meg az önértékelésed, akkor a legapróbb kritika is mélyen érinthet. Könnyen előfordulhat, hogy túlságosan érzékenyen reagálsz mások megjegyzéseire, mert ezeket közvetlenül az értékeddel azonosítod.

Miért alakul ki alacsony önértékelés gyerekkorban?

 

Az alacsony önértékelés gyakran már gyerekkorban gyökerezik, és számos tényező hozzájárulhat a kialakulásához. Gyerekként különösen érzékenyek vagyunk a környezetünkből érkező visszajelzésekre, és ezek nagyban befolyásolják, hogyan látjuk magunkat felnőttkorban.

  1. Feltételes szeretet és dicséret: Ha gyerekkorban azt tapasztalod, hogy a szeretetet és dicséretet csak bizonyos teljesítményekért vagy viselkedésért kapod, akkor azt tanulhatod meg, hogy az értéked feltételekhez kötött. Ez azt eredményezheti, hogy felnőttként is állandóan mások visszajelzéseit keresed az önértékelésed megerősítéséhez, és ha ezeket nem kapod meg, akkor könnyen kialakulhat az alacsony önbecsülés.

  2. Túlzott kritika: A folyamatos kritika gyerekkorban súlyos károkat okozhat az önértékelésben. Ha a szülők vagy más felnőttek rendszeresen hangsúlyozzák a hibákat vagy gyengeségeket, a gyermek azt tanulhatja meg, hogy nem elég jó. Ez az érzés mélyen beágyazódik, és felnőttkorban is megmarad az a hit, hogy nem vagy képes megfelelni az elvárásoknak, még akkor sem, ha jól teljesítesz.

  3. Túlzott elvárások: Ha a szülők vagy tanárok irreálisan magas elvárásokat támasztanak, és a gyermek folyamatosan úgy érzi, hogy nem tud ezeknek megfelelni, az önbizalom könnyen sérül. Az ilyen helyzetekben a gyerekek gyakran érzik úgy, hogy minden erőfeszítésük hiábavaló, mert sosem elég jó, amit elérnek.

  4. Figyelem és elismerés hiánya: Ha a gyermek nem kap elegendő figyelmet és elismerést a szüleitől vagy a környezetétől, az azt az érzést keltheti benne, hogy nem fontos vagy nem elég értékes. Ez a figyelemhiány hosszú távon alacsony önértékeléshez vezethet, mivel a gyerek azt tanulja meg, hogy nem érdemel szeretetet vagy elismerést.

  5. Összehasonlítás másokkal: Ha a gyermek folyamatosan összehasonlítás tárgyává válik testvérekkel vagy kortársakkal, az önbizalma könnyen megrendülhet. Az ilyen összehasonlítások miatt a gyerekek azt érezhetik, hogy mások jobbak, sikeresebbek vagy szerethetőbbek náluk, ami aláássa az önértékelést.

Hogyan növelheted az önértékelésed és erősítheted az önbizalmadat?

Találd meg a belső forrásaidat: Fontos, hogy megtanuld, hogyan építheted az önértékelésedet belső alapokra. Gondolj arra, hogy a saját értéked nem mások véleményén múlik, hanem azon, hogy te mit gondolsz magadról. Gyakorold a pozitív önértékelést, és ismerd fel a saját erősségeidet.

Kezdd el elismerni a saját sikereidet: Ne várd mindig másoktól a visszajelzést. Tanuld meg értékelni a saját eredményeidet, még akkor is, ha nem kapsz azonnal dicséretet vagy elismerést. Egy sikerlistát vezethetsz, amelyben feljegyzed a legkisebb győzelmeket is.

Ne félj a kritikától: A kritika nem mindig jelenti azt, hogy hibáztál vagy nem vagy elég jó. Próbálj úgy tekinteni a kritikára, mint egy lehetőségre a fejlődésre, és ne engedd, hogy az egész önértékelésedet megingassa.

Állíts reális elvárásokat: Fontos, hogy ne várj el túl sokat magadtól, és ne helyezd az önbizalmad alapját mások véleményére. Nehéz mindenkit elégedetté tenni, és ha mindig ezt próbálod, akkor sosem fogsz teljesen elégedett lenni magaddal.

Összefoglalás


Az önértékelés és az önbizalom kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogyan látjuk magunkat és mennyire érezzük magunkat sikeresnek. Amikor az önbecsülésed kizárólag mások véleményén alapul, folyamatosan kételkedhetsz önmagadban, ami elégedetlenséghez vezethet. Fontos, hogy megtanuld belülről építeni az önbizalmadat, és elengedd azt a gondolatot, hogy csak akkor vagy értékes, ha mások ezt visszaigazolják. Kezdd el felismerni a saját értékeidet, és építs erős, belső önértékelést, amely nem másoktól függ.

Mindig Segítesz másoknak? Lehet, hogy az elfogadás utáni vágy vezérel?

/0 Hozzászólások/in , /by

Sokunk számára a segíteni akarás természetes és fontos része az életnek. Azonban néha ez a vágy, hogy mindig ott legyünk mások számára, valójában egy mélyebb kényszert takarhat: az elfogadás és a visszaigazolás iránti vágyat. Ha gyakran mondod azt, hogy „csak segíteni akarok,” de valójában a segítő szereppel próbálod keresni mások elismerését, akkor ez a segítőkészség már nem csupán önzetlen gesztus, hanem egyfajta megfelelési kényszerré válik.

Miért alakul ki a segíteni akarás mögött rejlő kényszer?

A segíteni akarás alapvetően pozitív érték, de sok esetben gyermekkori mintákra vezethető vissza. Ha azt tanultad meg gyerekkorodban, hogy csak akkor vagy szerethető vagy elfogadható, ha segítesz másokon, akkor ez a viselkedés mélyen beléd rögzülhet. Az ilyen tapasztalatok arra tanítottak, hogy a másoknak való megfelelés és a segítőkészség az egyetlen út az elismerés megszerzéséhez. Gyakran az ilyen emberek belsőleg bizonytalanok, és folyamatosan külső visszajelzésekre vágynak ahhoz, hogy önbizalmuk megerősödjön.

Ez a vágy, hogy mindig a „segítő” szerepben legyél, valójában egy kényszer is lehet arra, hogy elnyerd mások szeretetét és elfogadását. Ilyenkor a segíteni akarás nem önzetlenségből fakad, hanem abból a mély félelemből, hogy mások nem fognak elfogadni, ha nem teszel meg mindent értük.

Hogyan ismerd fel, ha a segíteni akarás kényszerré válik?

Állandó segítőkészség: Mindig készen állsz arra, hogy segíts másoknak, függetlenül attól, hogy az számodra is megterhelő. Gyakran mondasz igent, még akkor is, ha tudod, hogy ezzel a saját szükségleteidet háttérbe szorítod.

Az elfogadás keresése: Úgy érzed, hogy mások szeretete és elismerése azon múlik, hogy mennyire vagy képes segíteni nekik. Ha nem tudsz segíteni, akkor bűntudatot érzel, és kételkedni kezdesz saját értékedben.

Miért ártalmas a segíteni akarás kényszere?

A segítőkészség természetesen fontos érték, de ha ez az önértékelésed alapja, hosszú távon kimerítővé válhat. Amikor a segítőkészséged mögött az a vágy húzódik, hogy elnyerd mások elfogadását, akkor az állandó megfelelési kényszer alatt élve az önbizalmad sosem lesz stabil. Az ilyen emberek gyakran tapasztalják, hogy bár sokat tesznek másokért, mégis úgy érzik, hogy sosem kapják meg azt a visszaigazolást, amire vágynak.

Ez a fajta kényszer nemcsak az önértékelésedre hat, hanem a kapcsolataidra is. Az állandó segítő szerep felvállalása miatt elvárásokat támaszthatsz másokkal szemben, és ha nem kapod meg a várt elismerést, az frusztrációhoz vezethet. Ezen felül a segíteni akarás kényszere megakadályozhat abban is, hogy saját szükségleteidet és céljaidat tartsd szem előtt, hiszen mindig mások kerülnek előtérbe.

Hétköznapi példák a segíteni akarás kényszerére

Az örök problémamegoldó barát: Van egy barátod, aki állandóan „mentőmellényt” hoz minden találkozóra? Még mielőtt kimondanád, hogy problémád van, már egy egész tervvel áll elő, és mindent elintézne helyetted. Ez a típusú segítőkészség elsőre aranyos, de valójában arról szól, hogy megerősítést kapjon: „Látjátok, mennyire hasznos vagyok!”

Az irodai „mindig igent mondó” kolléga: Aki sosem mond nemet a feladatokra, még akkor sem, ha már három projekten dolgozik egyszerre. Mindenkinek segít, mindent elvállal, és közben reméli, hogy mindenki látja, milyen nélkülözhetetlen. Azonban belülről néha teljesen kimerült.

A családi „szuperhős”: Ha te vagy az a családtag, aki sosem tud pihenni egy családi eseményen, mert mindig mindenki gondját viseli – a nagyitól a gyerekekig. Hiába van tele a konyha rokonokkal, csak te csinálod meg az ebédet, mert titokban várod a dicséretet: „Hát nélküled semmi sem sikerült volna!”

A „csak segíteni akarok” párkapcsolatban: Az a típus, aki a párjának minden ügyét és problémáját megoldja – legyen szó munkáról, baráti drámáról vagy akár a vacsoráról. Segíteni akar, mert úgy érzi, ezzel biztosítja, hogy a másik szükségét érezze a jelenlétének.

Hogyan léphetsz ki a segíteni akarás kényszeréből?

Tudd megkülönböztetni az önzetlenséget a kényszertől: Fontos felismerni, hogy a segíteni akarás valóban önzetlen gesztus-e, vagy a visszaigazolásra való törekvésből fakad. Próbálj meg őszinte lenni magaddal, és tedd fel a kérdést: miért érzed szükségét annak, hogy mindig segítened kelljen?

Ismerd fel a saját igényeidet: Gyakran a segítők azok, akik saját szükségleteiket háttérbe szorítják. Tölts időt azzal, hogy átgondolod, mi az, amire te vágysz, és hogyan tudod megvalósítani a saját céljaidat anélkül, hogy folyamatosan másokra koncentrálnál.

Gyakorold a nemet mondást: A segíteni akarás kényszere gyakran abból fakad, hogy nem merünk nemet mondani. Tanulj meg nemet mondani anélkül, hogy bűntudatot éreznél, és figyelj arra, hogy ne áldozd fel folyamatosan magad másokért.

Keresd a belső visszaigazolást: Ahelyett, hogy folyamatosan mások elismerésére vágynál, próbáld meg saját magadnak adni azt a visszaigazolást, amire szükséged van. Ismerd fel a saját értékeidet, és tanuld meg elismerni a saját erőfeszítéseidet, anélkül, hogy másoktól várnád a megerősítést.

Összefoglalás


A segíteni akarás mögötti kényszer sokszor nem önzetlenségből fakad, hanem abból a vágyból, hogy mások elfogadjanak és visszaigazolják az értékünket. Fontos felismerni, hogy az ilyen típusú segítőkészség hosszú távon kimerítő lehet, és megakadályozhatja, hogy a saját igényeidet és céljaidat is figyelembe vedd. A legfontosabb, hogy megtaláld az egyensúlyt a segítőkészség és az önértékelés között, és felismerd, hogy nem mindig kell másokra támaszkodni a visszaigazolásért.

A törekvés a tökéletességre kifáraszt? Tanuld meg elengedni a maximalizmust!

/0 Hozzászólások/in , /by

Mindannyian törekszünk arra, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, de a perfekcionizmus és maximalizmus könnyen átcsúszhat az egészséges határokon túlra. Amikor minden helyzetben a tökéletességet akarod elérni, még akkor is, ha az irreális elvárásokhoz és kimerültséghez vezet, akkor már nem az önfejlesztés, hanem a túlzott elvárások irányítanak. Ha a hibázás gondolata is feszültséget kelt benned, és nem tudod elengedni a tökéletességre való törekvést, akkor a perfekcionizmus nem segít, hanem korlátoz.

Miért törekszünk mindig a tökéletességre?

A tökéletességre való törekvés, vagyis a perfekcionizmus, gyakran mélyen gyökerezik a gyermekkori tapasztalatokban. Gyerekként mindannyian azt tanuljuk meg, hogy a szüleink, tanáraink és más fontos felnőttek visszajelzései alapján alakítsuk ki önértékelésünket. Ha ezeket a visszajelzéseket feltételhez kötött szeretet, túlzott elvárások vagy állandó kritika kísérte, az nagyban befolyásolja azt, hogy felnőttként hogyan értékeljük önmagunkat és teljesítményünket.

A gyermekkori visszajelzések és a tökéletesség

Ha gyerekkorban azt tapasztaltad, hogy csak akkor kapsz dicséretet vagy szeretetet, ha hibátlanul teljesítesz, az arra tanított, hogy a saját értékedet a tökéletesség határozza meg. Ebben az esetben a szülők vagy más felnőttek csak akkor ismerték el a gyermek erőfeszítéseit, ha az elért eredmény megfelelt a szigorú, sokszor irreális elvárásoknak. A szeretet és elfogadás így egyfajta jutalomként jelenik meg, amit el kell érni, és nem egy természetes, feltétel nélküli dologként.

Például egy gyerek, aki folyamatosan csak akkor kapott dicséretet, ha hibátlanul teljesített az iskolában, sportban vagy más területen, azt tanulhatja meg, hogy az értéke kizárólag a hibátlan eredmények alapján mérhető. Az ilyen típusú szülői magatartás könnyen kialakíthat egy perfekcionista hozzáállást, amelyben a hibázás vagy a „nem tökéletes” teljesítmény az értéktelenség érzéséhez vezet.

A hibák elkerülésének kényszere

Gyermekként sokan szembesülnek azzal a gondolattal, hogy a hibázás elfogadhatatlan vagy büntetést von maga után. Ez különösen jellemző azokra a környezetekre, ahol a kudarcot szégyennek, gyengeségnek vagy akár szeretetlenségnek tekintik. Ha egy gyermek azt tanulja meg, hogy a hibázás szégyennel és bűntudattal jár, akkor felnőttként is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elkerülje ezeket az érzéseket.

Az ilyen gyerekkori tapasztalatok eredményeként felnőttként hajlamosak lehetünk az irreális elvárások fenntartására, hogy elkerüljük a hibázást. A hibák elkerülése iránti kényszer súlyos szorongáshoz vezethet, mivel a tökéletesség elérése sokszor lehetetlen feladat. Az ilyen emberek gyakran tapasztalják, hogy még akkor is, ha tökéletesen teljesítenek, nem érzik elégedettnek magukat, mert mindig találnak valamit, amit jobban lehetett volna csinálni.

A maximalizmus örökítése

A gyermekkori környezetben a perfekcionizmus gyakran nemcsak a saját önértékelést befolyásolja, hanem mintaként is szolgál. Ha a szülők vagy más fontos felnőttek maguk is maximalisták voltak, és mindig a legjobbat követelték, akkor a gyermek ezt a hozzáállást magáévá teheti, hiszen úgy érzi, hogy így nyerhet elismerést. Ezek a minták generációkon keresztül öröklődhetnek, hiszen a gyerekek azt látják, hogy a maximalizmus a siker és az elfogadás kulcsa.

Felnőttkori következmények

Felnőttként a gyermekkori visszajelzések és elvárások hatására a hibázást nemcsak elkerülendő dolognak, hanem személyes kudarcnak élhetjük meg. Ez az állandó perfekcionista hozzáállás nemcsak a munkahelyen, de a személyes kapcsolatokban is megjelenhet, hiszen mindig az a cél, hogy minden helyzetben a legjobbat nyújtsuk – még akkor is, ha ez kimerítő és irreális.

A tökéletességre való törekvés gyakran ahhoz vezet, hogy az illető nem tudja élvezni a sikereit, mert mindig a következő kihívásra vagy a következő hibalehetőségre koncentrál. A perfekcionizmus és maximalizmus nemcsak mentális kimerültséget, hanem boldogtalanságot is okozhat, hiszen a belső békét és elégedettséget sosem a teljesítmény mértéke határozza meg, hanem az önmagunkkal való elfogadás.

Milyen jelei vannak a perfekcionizmusnak és maximalizmusnak?

Minden helyzetben a legjobbat akarod nyújtani: Nemcsak törekszel a jó eredményekre, de irreálisan magas elvárásokat támasztasz magaddal szemben. Sokszor még akkor is, amikor tudod, hogy ez nem reális vagy megterhelő, nem tudsz lejjebb adni az igényekből.

Hibák elkerülése minden áron: A hibázás gondolata annyi stresszt okoz, hogy inkább elkerülöd a kockázatos helyzeteket, vagy állandóan szorongsz, hogy valamit rosszul csinálsz. Ez gyakran odáig fajul, hogy nem tudsz örülni a sikereidnek, mert mindig az apró hibákra fókuszálsz.

Miért ártalmas a perfekcionizmus?

A perfekcionizmus és a maximalizmus rövid távon úgy tűnhet, hogy segít elérni céljaidat, hiszen mindenki a lehető legjobbat próbálja nyújtani. Azonban hosszú távon ezek az irreális elvárások kimerüléshez, szorongáshoz és elégedetlenséghez vezetnek. A perfekcionisták soha nem elégedettek a teljesítményükkel, mivel mindig találnak valamit, ami nem tökéletes.

A hibázás elkerülése érdekében sokan nem vállalnak új kihívásokat, mert a kudarctól való félelem megbénítja őket. Ez nemcsak a személyes fejlődést akadályozza, hanem a kreativitást is korlátozza, hiszen a tanulási folyamat természetes része a hibázás.

Hogyan léphetsz ki a perfekcionizmus csapdájából?

Fogadd el a hibákat mint a fejlődés részét: A hibák természetes velejárói az életnek. Gyakran a kudarcokból tanulunk a legtöbbet, ezért próbálj meg úgy tekinteni rájuk, mint lehetőségekre. Tudatosítsd magadban, hogy a hibázás nem tesz kevesebbé, sőt, lehetőséget ad a fejlődésre.

Állíts reális elvárásokat: Tudd megkülönböztetni azokat a helyzeteket, ahol a legjobb teljesítmény fontos, és azokat, ahol elég a „jó is elég” hozzáállás. Nem minden helyzet igényli a maximalista hozzáállást, és fontos felismerni, hogy néha a kevesebb is elég.

Fókuszálj a folyamatra, ne csak az eredményre: A perfekcionisták gyakran csak a végcélt látják, miközben elfeledkeznek a folyamat szépségéről és értékéről. Ha megtanulsz élvezni a folyamatot, kevésbé fogsz a tökéletes eredményen stresszelni.

Dicsérd meg magad a kis sikerekért is: A maximalisták hajlamosak figyelmen kívül hagyni a kisebb eredményeket, pedig minden lépés számít. Ha tudatosan odafigyelsz arra, hogy elismerd a saját fejlődésed, az önbizalmad is növekedni fog.

Összefoglalás


A perfekcionizmus és a maximalizmus rövid távon úgy tűnhet, hogy segít elérni a legjobb eredményeket, de hosszú távon csak fáradtsághoz, szorongáshoz és folyamatos elégedetlenséghez vezet. Fontos megtanulni elfogadni a hibákat, reális elvárásokat állítani, és értékelni a folyamatot, nem csak az eredményt. Amikor elengeded a tökéletességre való törekvést, lehetőséged nyílik egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb életre.

Külső dicséretek nélkül elveszted az önértékelésed? Tanuld meg belülről építeni!

/0 Hozzászólások/in , /by

Sokan azt tapasztalják, hogy a saját önértékelésük nagymértékben függ a mások által adott visszajelzésektől. Talán te is úgy érzed, hogy ha nem kapsz elegendő dicséretet vagy elismerést a környezetedtől, akkor nem vagy elég jó. Ez a jelenség különösen nehéz lehet, ha az önbizalmad és a sikerélményeid kizárólag külső megerősítésekből származnak. Ha folyamatosan mások véleményére hagyatkozol, az könnyen ingatag alapokra helyezheti az önbizalmad és az önértékelésed.

Miért függünk a külső visszajelzésektől?

Az emberek természetüknél fogva társas lények, és szükségünk van visszajelzésekre ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan hatunk másokra. Ez teljesen normális, de ha kizárólag külső dicséretek határozzák meg, hogy értékesnek érzed-e magad, az hosszú távon problémát okozhat. Amikor az önbizalom csak a másoktól kapott elismeréseken alapul, akkor könnyen meginoghat, ha nem kapod meg azt a pozitív visszajelzést, amire számítasz. Így könnyen előfordulhat, hogy folyamatosan elismerést keresel, és csak akkor érzed magad sikeresnek, ha mások ezt visszaigazolják.

A külső visszajelzésektől való függés gyakran mélyebb, gyermekkori tapasztalatokból ered. Sok esetben a szülők, tanárok, vagy más felnőttek által adott visszajelzések határozzák meg, hogyan látjuk magunkat gyerekként. Amikor a pozitív megerősítéseket helyezik előtérbe, megtanuljuk, hogy a jó teljesítményért és viselkedésért dicséret jár. Azonban ha a dicséret ritka volt, vagy feltételhez kötődött – például csak akkor kaptunk elismerést, ha megfeleltünk bizonyos elvárásoknak –, akkor az önértékelésünk külső forrásokhoz kezdett kapcsolódni.

Az ilyen gyermekkori élmények traumatikusak is lehetnek, ha a szeretet és elfogadás feltételekhez volt kötve. Ha valaki csak akkor érezte magát értékesnek, amikor dicséretet kapott, akkor felnőttként is hajlamos lesz külső megerősítésekre támaszkodni, hogy értékesnek érezze magát. Az ilyen tapasztalatok mélyen beivódhatnak az önértékelésünkbe, és folyamatosan arra törekedhetünk, hogy mások pozitív visszajelzéseit elnyerjük.

Gyermekként az egyik legfontosabb dolog, amit megtanulunk, az, hogy kik vagyunk, és hogyan illeszkedünk a világba. Ha ezt csak külső visszajelzések alapján alakítjuk ki, akkor felnőttként is könnyen elveszíthetjük a belső iránytűnket, ami meghatározza, hogy mi az, ami számunkra igazán fontos.

Milyen jelei vannak a külső visszajelzésektől függő önértékelésnek?

Dicséret nélkül nincs sikerélmény: Ha nem kapsz pozitív visszajelzést, akkor nehezen tudod megélni a sikereidet. Úgy érzed, hogy az elért eredményeid nem számítanak, ha mások nem ismerik el őket.

Folyamatos elismerés keresése: Állandóan mások véleményére hagyatkozol ahhoz, hogy jól érezd magad. Ha nem kapsz visszajelzést, akkor elbizonytalanodsz, és elkezded kételkedni a saját képességeidben.

Miért ártalmas a külső visszajelzésektől függő önértékelés?

Ha az önbizalmadat kizárólag mások véleménye határozza meg, akkor folyamatosan külső megerősítésekre fogsz szorulni. Ez nemcsak frusztrációt és szorongást okozhat, hanem hosszú távon megakadályozhat abban, hogy valódi belső értékeidet felismerd. Az ilyen függőség gyengítheti a belső motivációdat, hiszen a cselekedeteid és döntéseid nem a saját céljaidból, hanem a másoknak való megfelelésből fakadnak.

Az is előfordulhat, hogy amikor nem kapsz visszajelzést, dícséretet teljesen elveszíted a motivációdat, és ez a szorongás erősödéséhez vezet. Ha a sikereidet mindig mások dicsérete igazolja, akkor az önbizalmad folyamatosan ingadozni fog, ami hosszú távon kimeríthet téged mentálisan.

Hogyan építhetsz valódi, belső önértékelést?

Fókuszálj a saját céljaidra: Kezdj el olyan célokat kitűzni, amelyek személyesen fontosak neked, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla. Ha olyan eredményekért dolgozol, amelyek számodra értékesek, akkor könnyebben fogod belső motivációval elérni a sikereket.

Értékeld a saját teljesítményed: Gyakorold, hogy felismerd és elismerd a saját sikereidet, még akkor is, ha nem kapod meg azonnal mások dicséretét. Írj egy listát az elért eredményeidről, és ismerd fel, hogy mindezek az értékek belőled származnak.

Tudd meg, hogy nem lehet mindig mindenkinek megfelelni: Fogadd el, hogy nem fogsz mindenkitől pozitív visszajelzést kapni, és ez rendben van. A legfontosabb az, hogy te elégedett legyél a saját munkáddal és fejlődéseddel.

Belső forrásból építsd az önbizalmad: Keress egy segítőt, aki végigvezet ezen az úton, feltérképezve, hogy honnan ered benned ez az egész, milyen traumához kötődhet, majd segít feldolgozni.

Összefoglalás


A külső visszajelzésektől függő önértékelés hosszú távon rombolhatja az önbizalmat és szorongást okozhat. Fontos felismerni, hogy az igazi önértékelés belülről fakad. Ha megtanulsz a saját céljaidra koncentrálni, és felismered a saját értékeidet, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak, akkor egy stabilabb és kiegyensúlyozottabb önbizalomra tehetsz szert.

Nem tudsz nemet mondani? Így szabadulhatsz meg a folyamatos alkalmazkodástól

/0 Hozzászólások/in , /by

Az egyik legnyilvánvalóbb jele a megfelelési kényszer jelenlétének az, amikor állandóan másokhoz méred magad. Ez az összehasonlítás nem csupán a közösségi média világában létezik, hanem életünk minden területén megjelenhet – a munkahelyen, a családban, vagy a baráti kapcsolatokban. Az ilyen típusú összehasonlítás szinte észrevétlenül csökkenti az önbizalmadat, és fokozhatja a szorongást.

Miért alakul ki a túlzott alkalmazkodás?

A túlzott alkalmazkodás gyakran a másoknak való megfelelés vágyából fakad. Lehet, hogy azért nehéz nemet mondani, mert attól tartasz, hogy ha visszautasítod valaki kérését, akkor csalódást okozol, vagy akár elveszíted az adott személy bizalmát. Ugyanígy, amikor nem fejezed ki a saját álláspontodat, az sokszor abból a félelemből eredhet, hogy nem akarod megbántani a másikat, vagy tartasz attól, hogy konfliktusba kerülsz.

Az ilyen viselkedés sokszor a gyerekkorból ered, amikor azt tanultuk meg, hogy mások elvárásainak kell megfelelnünk ahhoz, hogy elfogadjanak minket. Ezzel együtt azonban az évek során elveszíthetjük a saját önkifejezésünket, és háttérbe szorítjuk azt, ami igazán fontos számunkra.

Milyen jelei vannak a túlzott alkalmazkodásnak?

Nem tudsz nemet mondani: Bármilyen helyzet is adódik, mindig igent mondasz mások kérésére, még akkor is, ha ezzel a saját érdekeidet sérted. Ez azt eredményezi, hogy túl sok felelősséget vállalsz magadra, és folyamatosan úgy érzed, hogy ki vagy szolgáltatva mások igényeinek.

Saját véleményed elrejtése: Számos olyan helyzetben találod magad, ahol nem fejezed ki a valódi érzéseidet vagy gondolataidat, mert nem akarsz megbántani másokat. Ilyenkor inkább hallgatsz, vagy egyetértesz másokkal, hogy elkerüld a konfliktust.

Miért ártalmas a túlzott alkalmazkodás?

Bár rövid távon úgy tűnhet, hogy a másoknak való megfelelés elkerüli a konfliktusokat, hosszú távon rendkívül káros lehet. Ha folyamatosan mások igényeit helyezed előtérbe, és sosem állsz ki magadért, akkor elfelejtheted, hogy mi az, ami igazán fontos számodra. Ez idővel belső frusztrációhoz, önbizalomhiányhoz és akár szorongáshoz is vezethet.

Az is előfordulhat, hogy az emberek megszokják, hogy mindig igent mondasz, így még inkább kihasználhatnak. Ha egyszer sem állsz ki magadért, akkor a környezetedben élők könnyen azt gondolhatják, hogy mindenben hajlandó vagy alkalmazkodni, és ez még nagyobb terhet ró rád.

Hogyan léphetsz ki a túlzott alkalmazkodás csapdájából?


Gyakorold a nemet mondást: Kezdj el kisebb helyzetekben nemet mondani. Először nehezebb lehet, de minden alkalommal, amikor kiállsz magadért, egy lépéssel közelebb kerülsz ahhoz, hogy az életed irányítását a kezedben tartsd.

Fejezd ki a véleményed: Próbáld meg fokozatosan kifejezni a saját gondolataidat. Kezdheted baráti körben vagy kisebb döntések esetén. Ne félj attól, hogy nem értenek egyet veled – a különböző vélemények kifejezése természetes része az egészséges kommunikációnak.

Ismerd fel az értékeidet: Tölts időt azzal, hogy megismerd, mi az, ami igazán fontos számodra. Ha tisztában vagy az értékeiddel és céljaiddal, könnyebb lesz kiállni mellettük.

Állíts fel határokat: Ne félj határokat szabni. Ha tudod, hogy mi az, ami már túl sok számodra, határozottan jelezd ezt másoknak. Az egészséges határok felállítása segít abban, hogy kiegyensúlyozottabb kapcsolataid legyenek.

Összefoglalás


A túlzott alkalmazkodás hosszú távon negatív hatással lehet az önbizalmadra és a belső békédre. Fontos, hogy felismerd ezt a mintát, és lépéseket tegyél annak érdekében, hogy meg tudd védeni saját érdekeidet. Ne félj nemet mondani, és kifejezni a saját véleményedet. Az önismeret, az önbizalom és a határok felállítása mind kulcsfontosságúak abban, hogy visszanyerd az irányítást az életed felett.

Folyton másokkal hasonlítod össze magad? Így szabadulhatsz meg tőle!

/0 Hozzászólások/in , /by

Miért hasonlítod magad másokhoz folyamatosan?

Az egyik legnyilvánvalóbb jele a megfelelési kényszer jelenlétének az, amikor állandóan másokhoz méred magad. Ez az összehasonlítás nem csupán a közösségi média világában létezik, hanem életünk minden területén megjelenhet – a munkahelyen, a családban, vagy a baráti kapcsolatokban. Az ilyen típusú összehasonlítás szinte észrevétlenül csökkenti az önbizalmadat, és fokozhatja a szorongást.

Hogyan jelenik meg ez a hétköznapokban?

Képzeld el, hogy egy munkahelyi értekezleten vagy, ahol kollégád éppen bemutat egy sikeres projektet. Azonnal elbizonytalanodsz: vajon te is képes lennél hasonló eredményeket elérni? Úgy érzed, hogy a saját teljesítményed elmarad a kollégádétól. Ez az állandó összehasonlítás azonban csak tovább növeli a szorongásodat és azt az érzést, hogy nem vagy elég jó.

Hasonló helyzetek fordulhatnak elő a családban is. Talán van egy testvéred, aki minden területen kiemelkedően teljesít, és te észrevétlenül is hozzá hasonlítod magad. Ez a megfelelési kényszer megjelenhet abban, hogy folyamatosan úgy érzed, neki kell megfelelned vagy túlszárnyalnod őt. Ezek az összehasonlítások azonban gyakran irreálisak, és jelentősen hozzájárulnak az önbizalomhiány kialakulásához.

De vegyük egy másik élethelyzetet is. Képzeld el, hogy van egy baráti köröd, ahol mindenki rendszeresen beszámol az újabb és újabb sikereiről – valaki előléptetést kapott, másik barátod egy izgalmas utazásról mesél, egy harmadik pedig egy új kapcsolatban boldog. Te azonban úgy érzed, hogy semmi különleges dolog nem történik veled, és ez szorongást okoz. Elkezded megkérdőjelezni, hogy vajon te miért nem érsz el hasonló sikereket, és hogy vajon miért nem tudsz olyan lenni, mint ők. Az önismeret hiánya ilyenkor a legnagyobb akadály: úgy érzed, hogy mások sikeressége a te kudarcodat tükrözi.

Miért veszélyes az összehasonlítás?

Az állandó összehasonlítás sokszor torz képet ad. Csak mások életének felszínét látjuk, míg a saját kihívásainkat felnagyítjuk. Emiatt hajlamosak vagyunk irreális elvárásokat támasztani magunkkal szemben, ami tovább erősíti a szorongást és az elégedetlenség érzését.

Például, amikor a kollégád bemutat egy sikeres projektet, talán nem is gondolsz arra, hogy ő mennyi kihívással nézett szembe a munka során, mennyi nehézséget kellett legyőznie, és mennyi áldozatot hozott a sikerért. Ugyanez igaz a családtagodra vagy barátaidra is: lehet, hogy külsőleg mindannyian sikeresnek tűnnek, de mindenki megküzd a saját problémáival. Az összehasonlítás ezen rejtett tényezők nélkül torzítja a valóságot, és irreális elvárásokat támasztunk magunkkal szemben.

Hogyan állíthatod meg az összehasonlítgatást?

Az első lépés a tudatosítás. Fel kell ismerned, hogy az állandó összehasonlítás nem segít az előrehaladásban. Fókuszálj arra, hogy felfedezd saját erősségeidet és céljaidat. Az önismeret és a bizalom saját magad iránt olyan eszközök, amelyek segíthetnek abban, hogy megszabadulj a megfelelési kényszertől.

Emlékezz arra, hogy mindenki más utat jár be, és amit kívülről látsz, az nem feltétlenül tükrözi a teljes képet. Amikor legközelebb azon kapod magad, hogy másokhoz hasonlítod magad, kérdezd meg magadtól: „Valóban minden információval rendelkezem ahhoz, hogy összehasonlítsam magam velük?” A válasz valószínűleg az lesz, hogy nem. Mindenkinek megvannak a maga kihívásai, és ezek sokszor láthatatlanok a külvilág számára.

Gyakori kérdések az összehasonlítással kapcsolatban

Miért érzem úgy, hogy mások sikeresebbek, mint én? Ez a jelenség annak tudható be, hogy csak a felszínt látod. Mindenkinek megvannak a saját kihívásai, amelyeket gyakran nem ismerünk.

Hogyan hagyhatom abba a folyamatos összehasonlítgatást? A legjobb, ha tudatosítod magadban, hogy mindenki saját utat jár be. Fókuszálj a saját céljaidra és értékeidre, és ne hasonlítsd magad másokhoz. Az önismeret és az önbizalom fejlesztése segíthet ebben.

Mit tegyek, ha irigykedem mások sikereire? Az irigység természetes érzés, de próbálj meg inspirációt meríteni mások sikereiből, és emlékezz arra, hogy te is értékes vagy a saját eredményeid által.

Miért érezzük rosszul magunkat a kritikától? Így győzheted le a félelmet!

/0 Hozzászólások/in , /by

Félsz az elutasítástól vagy a kritikától?

Elgondolkodtál már azon, miért hat rád ennyire a kritika vagy az elutasítás gondolata? Miért vált ki benned szorongást, ha úgy érzed, valaki nem ért veled egyet, vagy elutasítja a véleményedet? A megfelelési kényszer egyik legmarkánsabb jele, hogy mindent megteszünk, csak hogy elkerüljük a kritikát, mert úgy gondoljuk, az elítélés a személyes értékünk csökkenését jelenti. De vajon valóban így van?

A kritika elkerülése minden áron egy természetes reakció azok számára, akik mélyen belül félnek attól, hogy mások elutasítása negatívan hat az önértékelésükre. Ha úgy érzed, hogy egyetlen negatív visszajelzés is képes aláásni az önbizalmadat, az jelezheti, hogy a megfelelési kényszer már jelentősen befolyásolja a döntéseidet és cselekedeteidet.

Miért érezzük ennyire rosszul magunkat a kritikától?

De miért is félünk ennyire a kritikától? A pszichológia szerint ennek az érzésnek mély gyökerei lehetnek a gyerekkorban, ahol a szülők, tanárok vagy más fontos szereplők visszajelzései nagy hatással voltak ránk. Ha gyakran kaptál olyan üzenetet, hogy csak akkor vagy értékes, ha hibátlanul teljesítesz, vagy ha valaki elítélt, amikor hibáztál, akkor könnyen kialakulhatott benned az az érzés, hogy a hiba egyenlő a kudarcérzéssel és az elutasítással.

Amikor felnőttként szembesülsz kritikával, ez az emlék vagy érzés előtörhet, és visszatarthat attól, hogy önmagadat add, vagy új dolgokat próbálj ki. Félsz, hogy a hibáid miatt mások elítélnek, és ezáltal kevesebbet érzel magadból, mint amennyit valóban érsz. Ez az állapot rendkívül kimerítő lehet, hiszen az emberek véleménye, a környezeted visszajelzései folyamatosan formálják a viselkedésedet.

A pszichológia szerint a kritika elkerülésének vágya gyakran abból ered, hogy összekeverjük a tetteinket a személyiségünkkel. Ha valaki például a munkánkat kritizálja, azt az érzést keltheti bennünk, hogy minket, személy szerint bírál, nem csak azt, amit csináltunk. Ez a gondolkodás azonban téves. Az önismeret fejlesztése során fontos felismerni, hogy egy-egy kritika nem a személyes értékünkről szól, hanem csak egy adott helyzet vagy cselekedet véleményezése.

Az elutasítástól való félelem is sok esetben ebből fakad. Amikor valaki nem fogad el minket vagy a véleményünket, azt hajlamosak vagyunk teljes elutasításként megélni, pedig sokszor csupán egy adott helyzetben történik ez. Az elutasítás félelme miatt gyakran elkerüljük az új dolgok kipróbálását, mert attól tartunk, hogy ha hibázunk, akkor mások kevésbé fognak szeretni vagy tisztelni minket.

Hogyan befolyásolja mindez a döntéseidet?

Amikor a megfelelési kényszer és a kritika elkerülésének vágya túlságosan erős, hajlamos lehetsz olyan döntéseket hozni, amelyek nem igazán szolgálják a saját érdekeidet, hanem inkább arra irányulnak, hogy elkerüljék mások negatív reakcióit. Például előfordulhat, hogy nem osztod meg a véleményedet egy megbeszélésen, mert attól tartasz, hogy a kollégáid nem értenek majd egyet veled. Vagy talán nem kezdesz bele egy új projektbe, mert aggódsz, hogy nem tudod majd tökéletesen végrehajtani, és emiatt kritizálnak majd.

Ez a fajta félelem hosszú távon komoly következményekkel járhat. Elveszítheted a lehetőségeket, mert túlságosan aggódsz a kudarc miatt. Az önbizalmad csökken, mert mindig arra törekszel, hogy mások elvárásaihoz igazodj, ahelyett, hogy saját utadat járnád. A folyamatos félelem és bizonytalanság szorongást eredményezhet, ami még jobban megnehezíti, hogy önmagad legyél.

Hogyan tudsz szembenézni a kritikával és az elutasítással?

Az első lépés annak felismerése, hogy a kritika nem feltétlenül negatív dolog. A kritikát gyakran építő szándékkal adják, és lehetőséget biztosít arra, hogy tanulj és fejlődj. Ha megérted, hogy mindenki követ el hibákat, és hogy ezek a hibák nem csökkentik az értékedet, könnyebbé válik a szembenézés velük. A hibázás része a növekedésnek és az önismeret fejlesztésének – ha nem hibázunk, nem is tanulunk.

Érdemes gyakorolni az önbizalom fejlesztését is. Az önbizalom azt jelenti, hogy bízol abban, hogy képes vagy helytállni különböző helyzetekben, még akkor is, ha hibázol vagy ha mások kritizálnak. Ha erős az önértékelésed, könnyebben tudsz a kritikával szembenézni anélkül, hogy az alapvetően befolyásolná a belső békédet.

Gyakori kérdések a kritikával és elutasítással kapcsolatban:

Miért érzem magam rosszul, ha valaki kritizál? Azért, mert a kritika gyakran személyes támadásnak tűnik, még akkor is, ha nem az. Ha a megfelelési kényszer erős benned, könnyen azonosíthatod magad a hibáiddal, és úgy érezheted, hogy a kritika az egész személyedet érinti, nem csak egy adott viselkedésedet vagy cselekedetedet.

Hogyan tanulhatok meg jobban kezelni a kritikát? Próbáld meg a kritikát egy eszközként tekinteni a növekedésre. Kérdezd meg magadtól: „Mit tanulhatok ebből?” Ha valaki kritizál, gondolj arra, hogy az nem feltétlenül azt jelenti, hogy te rossz vagy, hanem hogy van tér a fejlődésre. Ezenkívül fontos az is, hogy megválogasd, kitől fogadsz el kritikát. Nem minden kritika hasznos vagy releváns.

Mit tehetek, ha félek az elutasítástól? Először is, fogadd el, hogy az elutasítás az élet természetes része. Mindenki találkozik elutasítással, és ez nem jelenti azt, hogy kevésbé vagy értékes. Próbálj meg tanulni az elutasításból, és ne vedd személyesen. Az önismeret és az önbizalom fejlesztése segíthet abban, hogy az elutasítást kevésbé érezd fenyegetőnek.

Hogyan lépj tovább a félelemtől?

Ahhoz, hogy megszabadulj a kritika és elutasítás okozta szorongástól, fontos, hogy dolgozz az önértékeléseden és önbizalmadon, kutasd fel, hogy mi vezetett a gyerekkorodban idáig és kezd el feldolgozni  magadban.

Foglalkozz azzal is, hogy meghúzd a határokat. Nem szükséges mindig minden kritikát komolyan venni. Mérlegeld, hogy az adott visszajelzés releváns-e számodra, és ha nem az, engedd el. Az életben nem kell mindenkinek megfelelnünk, és ez rendben van. Ha megtanulod a kritikát helyén kezelni, és kevésbé félsz az elutasítástól, szabadabban élhetsz, és jobban tudsz koncentrálni a saját céljaidra, anélkül, hogy mások véleményének rabja lennél. 

Az út az önismeret felé időnként nehéz lehet, de megéri végigjárni, mert a végén egy kiegyensúlyozottabb, szorongástól mentes élet vár rád.

Tényleg egyedül kell boldogulnunk? Az önállóság mítosza

/0 Hozzászólások/in , /by

Önállóság mint erény: Tényleg ez vezet boldogsághoz?

Gyakran halljuk, hogy az önállóság az egyik legnagyobb erény. A modern társadalomban az emberek azt érzik, hogy egyedül kell boldogulniuk. Sokan azt hiszik, hogy az igazi önbizalom és siker ott kezdődik, ha képesek vagyunk minden problémánkat önállóan megoldani. Valóban ez a kulcs a boldogsághoz?

A pszichológia szerint az emberek természetüknél fogva társas lények. Az igazi boldogságot nem az önállóság, hanem az összekapcsolódás, a kapcsolatok és a közösségek biztosítják. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, nem elég önállónak lennünk; szükségünk van másokra, hogy boldogok legyünk. Ez nem a gyengeség, hanem az erő jele.

Hogyan válik az önállóság illúzióvá?

Valóban, az önállóság jobb érzés, mint a tehetetlenség. Egyesek számára az önállóság azt jelenti, hogy kikerülnek egy korábbi, függőségen alapuló helyzetből, amely szorongást okozott. Az önállóság tehát egy átmeneti lépés lehet a hatalom és önbizalom megszerzése felé. Ugyanakkor, ha itt megállunk, soha nem találjuk meg az igazi boldogságot.

Az a gondolat, hogy teljesen függetlennek kell lennünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, valójában az ego csapdája. Az ego azt mondja, hogy ha elég erősek és önellátók vagyunk, akkor nem lesz szükségünk senkire, és nem fogunk fájdalmat érezni, ha egy kapcsolat nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ez azonban nem igaz. Az önállóság illúzió, mert elhiteti velünk, hogy elég vagyunk magunkban, miközben az igazi boldogság legtöbbször a másokkal való kapcsolatokon keresztül érhető el.

Miért van szükségünk egymásra?

Az emberek biológiailag és érzelmileg is egymásra vannak utalva. Gondolj csak bele: mikor érzed magad a legboldogabbnak? Talán egy sikeres munka után, amit egyedül értél el. De a valódi öröm akkor jön, amikor ezt a sikert megoszthatod valakivel, aki fontos neked. Az emberi kapcsolatok, legyen szó barátságról, szerelemről vagy családi kötelékről, adnak értelmet és teljességet az életünknek.

A pszichológiai kutatások azt is megerősítik, hogy azok az emberek, akik erős társas kapcsolatokkal rendelkeznek, kevésbé hajlamosak a depresszióra és a szorongásra. Az önállóságra való túlzott törekvés szorongást szülhet, mert ellentmond az emberi természetnek, amely alapvetően közösségi. Az összekapcsolódás iránti vágyunk mélyen bennünk él, és ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, az boldogtalansághoz vezethet.

Miért tévedés azt gondolni, hogy először egyedül kell jól lenned?

 

Sokan hiszik, hogy ahhoz, hogy jó kapcsolatokat építhessünk, először önmagunkkal kell „rendben lennünk.” Az önsegítő irodalom gyakran sugallja, hogy csak akkor találhatunk igaz szerelmet vagy igazi barátokat, ha előbb megoldottuk minden belső problémánkat. Ez azonban nem igaz. Az önismeret és önfejlesztés fontos, de az emberek csak a kapcsolatokban, a másokkal való interakciók során tudnak igazán fejlődni.

Az emberi kapcsolatok révén fejlődünk. A kapcsolatok nemcsak abban segítenek, hogy boldogok legyünk, hanem abban is, hogy jobban megértsük önmagunkat. Az önismeret nem egyedül, hanem a másokkal való kapcsolódás során bontakozik ki. Az emberek tükrözik egymás érzéseit, gondolatait, viselkedését, és ezáltal sokat tanulhatunk saját magunkról. Tehát nem kell várnunk arra, hogy „készen álljunk” egy kapcsolatra. Inkább merjünk nyitni mások felé, mert ez az út vezet az önismerethez és a boldogsághoz.

Hogyan találhatod meg az igazi erőt a kapcsolataidban?

Az igazi erő abban rejlik, hogy merünk kapcsolódni másokhoz. Amikor megengedjük magunknak, hogy másokkal közösen éljük meg az életet, nemcsak önmagunkat erősítjük, hanem másokat is. Az élményeket, örömöket és kihívásokat közösen megélve sokkal mélyebb tapasztalatokat nyerhetünk, mint ha mindent egyedül próbálnánk megoldani.  Gondolj csak arra, milyen érzés, amikor valakivel együtt élsz át valami szépet. Az öröm megsokszorozódik, és az élmény mélyebb lesz, mint ha egyedül tapasztaltad volna.

Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy a függőség valami negatív dolog, amely gyengévé teszi őket. Valójában azonban a kapcsolatok révén válnak erősebbé. Az összekapcsolódás során megtanuljuk, hogyan legyünk empatikusabbak, elfogadóbbak és rugalmasabbak. A kapcsolatok nemcsak örömforrások, hanem tanítóink is, akik által önmagunkat is jobban megismerhetjük.

Ne félj attól, hogy szükséged van másokra. Az összekapcsolódás, a közös célok és tapasztalatok azok, amelyek igazán gazdaggá és boldoggá teszik az életet. Az igazi erő nem az önállóságban rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk másokkal együtt fejlődni és tanulni. Ez az út vezet az önismerethez és a valódi elégedettséghez.

Hogyan vedd észre a megfelelési kényszer jeleit magadban?

/0 Hozzászólások/in , /by

Mi is az a megfelelési kényszer?

Gondolkodtál már azon, hogy miért érzed úgy, hogy mindig mások elvárásainak kell megfelelned? Miért olyan nehéz nemet mondani, és miért aggódsz annyira, hogy mit gondolnak rólad? Ha ezek a kérdések ismerősen csengenek, lehet, hogy te is a megfelelési kényszer csapdájában vagy.

A megfelelési kényszer az, amikor az önértékelésed és önbizalmad nagymértékben függ mások véleményétől. Ebben a cikkben végigvezetlek azon, hogy miként ismerheted fel magadban ezt a jelenséget, és hogyan kezdhetsz el tudatosan dolgozni rajta, hogy felszabadultabb és magabiztosabb életet élhess.

Miért érezzük a megfelelési kényszert?

A megfelelési kényszer gyakran a gyerekkorban gyökerezik. Gondolj vissza a gyerekkori élményeidre: voltak olyan helyzetek, amikor úgy érezted, hogy csak akkor kapod meg a szüleid, tanáraid vagy környezeted szeretetét, elismerését, ha teljesítesz bizonyos elvárásokat? A gyerekek természetes módon vágynak a szeretetre és a biztonságra, ezért hajlamosak alkalmazkodni azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket a felnőttek állítanak eléjük.

Például, ha gyerekkorodban gyakran hallottad azt, hogy „Légy jó gyerek, hogy büszkék lehessünk rád!” vagy „Ha keményen dolgozol, többre viheted,” akkor ezek a mondatok könnyen beépülhettek a gondolkodásodba. A pszichológia szerint ezek a korai tapasztalatok a személyiség alapjait is meghatározzák. Azonban ha túlzottan megszoktad, hogy csak akkor vagy értékes, ha másoknak megfelelsz, felnőttkorodban is ezen az úton fogsz járni.

A megfelelési kényszer nemcsak a családon belül alakul ki. Ahogy nőttél fel, valószínűleg észrevetted, hogy a körülötted lévő világ is tele van elvárásokkal. A társadalom bizonyos normákat állít elénk arról, hogy hogyan kell viselkednünk, hogyan nézzünk ki, és milyen célokat kell elérnünk. A pszichológia egyik alapvetése szerint a társas összehasonlítás természetes emberi hajlam: másokhoz mérjük magunkat, hogy meghatározzuk a saját helyünket a világban.

De mi történik, ha a társadalmi elvárások túlságosan nyomasztóak? Lehet, hogy te is érzed a nyomást, hogy mindent tökéletesen csinálj: legyél sikeres a munkában, légy fitt és egészséges, és élj „boldog”, kiegyensúlyozott életet. Ez a maximalizmus sok emberben szorongást kelt, mert szinte lehetetlen minden téren megfelelni a modern társadalom által állított mércének.

A megfelelési kényszert tovább fokozza a közösségi média, ahol az emberek általában a legjobb oldalukat mutatják meg. Instagramon és Facebookon gyakran látunk tökéletes életképeket, amelyek azt sugallják, hogy másoknak minden sikerül: csodás karrier, harmonikus kapcsolatok, fitt test, egzotikus utazások. Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy ezeket az idealizált képeket valóságnak tekintjük, és elkezdjük magunkat másokhoz hasonlítani.

Ez az állandó összehasonlítás, ami a megfelelési kényszer egyik fő hajtóereje, szorongáshoz vezethet. Úgy érezheted, hogy nem vagy elég jó, ha nem tudsz ugyanolyan „tökéletes” életet élni, mint amit mások mutatnak. A pszichológia ezt „hamis realitásnak” nevezi: a közösségi média által közvetített képek sokszor nem tükrözik a valós életet, de mégis arra késztetnek minket, hogy megfeleljünk ezeknek a képeken látható idealizált elvárásoknak.

Milyen jelekből ismerheted fel magadban a megfelelési kényszert?

Felmerült már benned, hogy talán te is a megfelelési kényszer hatása alatt állsz? Az alábbi tünetek segíthetnek felismerni ezt magadban.

1. Félsz a kritikától és az elutasítástól

Gyakran találkozol azzal az érzéssel, hogy a kritika vagy elutasítás gondolata már önmagában szorongást vált ki belőled? Lehet, hogy inkább csendben maradsz, vagy visszavonulsz egy adott helyzetből, csak azért, hogy elkerüld a negatív visszajelzéseket. A megfelelési kényszer egyik leggyakoribb és legfeltűnőbb jele a kritikától és az elutasítástól való félelem. Ez az érzés sokunk életében jelen van, de azok, akik erős megfelelési kényszert éreznek, gyakran túlságosan is tartanak a negatív visszajelzésektől, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék őket.

2. Mindig mások igényeit helyezed előtérbe

Ha folyamatosan mások kívánságait és igényeit helyezed előtérbe a sajátjaiddal szemben, az is egy biztos jele annak, hogy a megfelelési kényszer jelen van az életedben. Lehet, hogy félsz nemet mondani, mert aggódsz, hogy mások csalódottak vagy mérgesek lesznek rád. De mi van a te igényeiddel? Ha állandóan másoknak akarsz megfelelni, előbb-utóbb kiégést és stresszt fogsz tapasztalni, mert soha nem lesz elég időd magadra.

3. Az önértékelésed külső visszajelzésektől függ

Ismerős az az érzés, amikor úgy érzed, hogy csak akkor vagy értékes, ha mások dicsérnek? A megfelelési kényszer miatt hajlamosak lehetünk a külső visszajelzések alapján meghatározni az önértékelésünket. Ha valaki nem ad pozitív visszajelzést, az önbizalmunk csökken, és úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jók. Ez a folyamatos bizonytalanság szorongáshoz és belső feszültséghez vezethet.

4. Perfekcionizmus és maximalizmus

A megfelelési kényszer gyakran a maximalizmusban is megjelenik. Folyton a tökéletességre törekszel, és nem tudsz hibázni anélkül, hogy bűntudatot éreznél? A maximalizmus szorosan összefügg a megfelelési vággyal. Úgy érezzük, hogy ha nem a legjobbat nyújtjuk, akkor nem vagyunk elég jók. Az állandó stressz, hogy minden helyzetben maximálisan teljesítsünk, jelentős terhet ró ránk, ami hosszú távon kimerítő lehet.

5. Gyakran hasonlítod magad másokhoz

Egyik leggyakoribb jele annak, hogy megfelelési kényszerrel küzdesz, ha folyamatosan másokhoz méred magad. Ez az érzés nem csak a közösségi média világában van jelen, hanem a mindennapokban, az élet különböző területein is felbukkanhat – legyen szó a munkahelyedről, a baráti körödről, vagy akár a családi életedről. A folyamatos összehasonlítgatás nemcsak az önbizalmadat ássa alá, hanem a szorongás és elégedetlenség állandó forrásává is válhat.

Milyen hatásai vannak a megfelelési kényszernek az életedre?

Elgondolkodtál már azon, hogy milyen hatással van ez az érzés az életed különböző területeire? Nézzük meg, hogyan befolyásolja a megfelelési kényszer a kapcsolataidat, a munkádat és a mentális egészségedet.

A kapcsolatokban a megfelelési kényszer gyakran oda vezet, hogy alárendelt szerepet veszel fel. Folyton azon dolgozol, hogy mások kedvében járj, még akkor is, ha ez a saját szükségleteid rovására megy. Ez hosszú távon egyoldalú kapcsolatokhoz vezethet, ahol te csak adsz, de nem kapsz vissza annyit, amennyire szükséged lenne. Ez szorongáshoz és frusztrációhoz vezethet, mert úgy érzed, hogy a másik fél nem értékel eléggé.

A munkahelyen a megfelelési kényszer gyakran túlteljesítésben nyilvánul meg. Állandóan bizonyítani akarsz, és nem tudsz megpihenni, mert attól félsz, hogy mások nem elégedettek veled. Ez a maximalizmus gyakran kiégéshez vezet, mert soha nem vagy elégedett az eredményeiddel. Az elismerésre való vágy olyan mértékben nőhet, hogy elhanyagolod a pihenést és a saját igényeidet.

Az önismeret és az önértékelés fejlesztése kulcsfontosságú ahhoz, hogy szembenézz a megfelelési kényszerrel. Amikor folyamatosan mások véleményétől függsz, az önbizalmad csökken, és ez szorongáshoz vezet. Az állandó bizonytalanság, hogy vajon elég jó vagy-e, súlyos mentális terhet jelent, ami kihat az életed minden területére.

Hogyan kezdheted el leküzdeni a megfelelési kényszert?

Elgondolkodtál már azon, hogyan lehetne megszabadulni ettől a folyamatos belső nyomástól? Bár a megfelelési kényszer mélyen gyökerezhet, tudatos lépésekkel fokozatosan megtanulhatod kezelni.

Az első lépés, hogy figyeld meg, mikor érzed a legerősebb késztetést arra, hogy megfelelj másoknak. Milyen helyzetekben érzed magad feszélyezettnek vagy kényelmetlennek? Milyen típusú embereknél jön ez elő a leginkább? Amikor felismered ezeket a mintákat, könnyebb lesz változtatni rajtuk. 

Az Access Bars szorongásoldó hatásai

/0 Hozzászólások/in , /by

A mai rohanó világban a szorongás sokak mindennapjait megnehezíti. Szorongásunkat gyakran a munkahelyi nyomás, a személyes kapcsolatok feszültségei, valamint a bizonytalan jövő okozza. Az állandó szorongás krónikus stresszhez vezethet, amely kimeríti a testet és az elmét, alvászavarokat, koncentrációs nehézségeket, sőt fizikai betegségeket is okozhat. Az emberek egyre többször keresnek olyan módszereket, amelyek enyhíthetik ezt az állapotot. Az Access Bars egy testkezelés kezelés, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és hatékonyan segíthet a szorongás enyhítésében.

Mi az Access Bars?

Az Access Bars® egy olyan testkezelés, amely során a fej 32 pontját finom érintjük. Ezek a pontok az élet különböző területeihez kapcsolódnak, például a pénzhez, a kreativitáshoz, az örömhöz. Az egyes pontok (más néven bárok) tartalmazzák azokat a nézőpontokat, amelyeket mindezidáig elraktároztál magadba és meghatározzák a jelenlegi életed. A Bars lehetőséget ad, hogy mindezeket elengedd! Az kezelés célja, hogy felszabadítsa a mentális és érzelmi blokkokat, és lehetővé tegye a test és az elme számára, hogy megnyugodjon és relaxáljon.

Hogyan enyhíti a szorongást?

A kezelés során a gyengéd érintések és az energetikai áramlás segítenek oldani a testben felgyülemlett stresszt és a feszültséget. A kezelés során az agy lelassítja a hullámhosszait, hasonlóan a mély meditációhoz vagy az alváshoz. Ez a mély nyugalom állapota lehetővé teszi, hogy a test és az elme regenerálódjon, és csökkenjen a szorongás szintje. A kezelések hatására az állandósult stressz oldódni kezd, az öngyógyító folyamatok pedig képesek lesznek beindulni.

Kiválóan kiegészíti a kognitív terápiát

A kognitív terápia a gondolkodásmód és a viselkedési minták megváltoztatására összpontosít. Az Bars kezelés kiegészítheti ezt a folyamatot azáltal, hogy energetikai szinten segít felszabadítani a testben ragadt negatív mintákat és blokkokat. Míg a kognitív terápia racionális és logikus megközelítést alkalmaz, addig az Bars kezelés intuitív és energetikai módon támogatja a gyógyulást, így együttesen hatékonyabb eredményeket érhetünk el.

Access Bars tanfolyam

Ha szeretnél többet megtudni a kezelésről, és szeretnéd elsajátítani ennek a módszernek az alapjait, gyere el a Relax Zóna egynapos Access Bars tanfolyamára. A tanfolyamon megtanulhatod, hogyan alkalmazd ezeket az energetikai pontokat saját magadon és másokon is, ezen kívül szóbeli eszközöket is kapsz, amivel elkezdheted teremteni az új életed. További információért és jelentkezésért látogass el a tanfolyam weboldalára. (Link: https://relaxzona.hu/access-bars-tanfolyam/).

Összegzés

Az Access Bars egy lehetőséget kínál arra, hogy visszanyerjük életünk feletti kontrollt, és megtapasztaljuk a belső békét és nyugalmat. Ne hagyd, hogy a szorongás uralja az életedet – próbáld ki az Access Bars-t!

Miért csalódunk önmagunkban olyan gyakran?

/0 Hozzászólások/in , /by

Ma egy olyan témáról beszélünk, ami biztosan sokunknak ismerős: az önmagunkban való csalódásról. Mindannyian átéltük már, hogy valami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és emiatt csalódottak lettünk magunkban. De vajon miért történik ez ilyen gyakran, és mit tehetünk ellene? Nézzük meg együtt!

Miért csalódunk önmagunkban?

1. A magas elvárások miatt

Sokszor túl magas elvárásokat támasztunk magunkkal szemben. Olyan célokat tűzünk ki, amik szinte elérhetetlenek, és amikor nem tudjuk őket teljesíteni, csalódunk magunkban. Az önkritikus belső hangunk ilyenkor azt mondja, hogy nem vagyunk elég jók.

2. Önbizalomhiányunk miatt

Ha alacsony az önértékelésünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem vagyunk képesek megoldani a kihívásokat vagy nem érdemeljük meg a sikert. Ez az önbizalomhiány gyakran a gyermekkori élményekből ered, amikor nem kaptunk elég támogatást vagy elismerést.

3. A társadalmi nyomás is hathat ránk

A társadalom, a média és a közösségi oldalak folyamatosan azt sugallják, hogy mindig tökéletesnek kell lennünk. A másokkal való összehasonlítás könnyen csalódottsághoz vezethet, hiszen úgy érezzük, hogy sosem érhetünk fel az ideálokhoz.

4. Félelem a kudarctól

A kudarc természetes része az életnek, de sokan félünk tőle, és inkább elkerüljük a kihívásokat. Amikor mégis szembesülünk egy kudarccal, az önmagunkba vetett hitünk meginoghat, és csalódottak leszünk.

Hogyan küzdjük le az önmagunkban való csalódást?

Néha a legjobb, amit tehetünk, hogy egyszerűen kikapcsolódunk és szünetet tartunk. Nézd meg a kedvenc sorozatodat, olvass egy jó könyvet, vagy hallgass zenét. A kikapcsolódás segít elterelni a figyelmedet a stresszről, és feltölt energiával. De nyilván ez csak időszakos megoldást tud nyújtani. Ettől az alap problémánk még nem szűnik meg, mert anélkül, hogy megkeresnénk magunkon belül a gyökerét, csak sebkezelést nyújt a szünet tartása.

1. Reális célok kitűzése nagyon fontos

Fontos, hogy reális és elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé. Az apró lépések és a fokozatos haladás segítenek abban, hogy ne érezzük túlterheltnek magunkat, és minden egyes elért cél megerősíti az önbizalmunkat.

2. Önmagunk elfogadása

Fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletesek, és ez így van rendben. Mindenki hibázik, és a hibákból tanulni lehet. Az önelfogadás kulcsfontosságú ahhoz, hogy kevesebbszer csalódjunk önmagunkban.

3. Önbizalom építése

Dolgozzunk az önbizalmunk növelésén. Emlékezzünk vissza a korábbi sikereinkre és az erősségeinkre. Gyakoroljuk a pozitív önmegerősítéseket, és dicsérjük meg magunkat, amikor valamit jól csinálunk.

4. Támogató környezet

Keressünk olyan embereket, akik támogatnak és hisznek bennünk. A pozitív visszajelzések és a bátorítás segíthetnek abban, hogy kevésbé érezzük magunkat csalódottnak

5. Félelem kezelése

Tanuljunk meg szembenézni a kudarctól való félelemmel. Ne feledjük, hogy a kudarcok az élet természetes részei, és mindannyian tapasztalunk ilyet. A lényeg, hogy tanuljunk belőlük és lépjünk tovább.

Összegzés

Az önmagunkban való csalódás gyakori érzés, de fontos, hogy ne hagyjuk, hogy ez az érzés uralkodjon rajtunk. Az önismeret, a terápia, majd az önelfogadás és az önbizalom építése mind segíthetnek abban, hogy kevesebbszer érezzük magunkat csalódottnak. Ne feledjük, hogy mindannyian emberek vagyunk, és mindannyian hibázunk. A lényeg, hogy tanuljunk ezekből a hibákból, és folyamatosan fejlődjünk.
 
Köszönöm, hogy velem tartottál ezen az úton. Ha van saját tapasztalatod vagy kérdésed az önmagunkban való csalódással kapcsolatban, oszd meg velem kommentben! Szép napot kívánok mindenkinek!

Hogyan Csökkentsd a Stresszt: Egyszerű Tippek a Nyugodtabb Élethez

/0 Hozzászólások/in , /by

A modern élet tempója és kihívásai sokunk számára jelentős stresszt okoznak. A mindennapi stressz kezelésének képessége kulcsfontosságú a mentális és fizikai jólétünk megőrzésében. Szeretném megosztani veletek néhány egyszerű és hatékony módszert, amelyekkel csökkenthetitek a mindennapi stresszt, és egy kicsit nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet élhettek.

Miért fontos a stressz kezelése?

A stressz egy természetes reakció, amely segíthet bennünket a kihívások kezelésében. Azonban, ha tartósan fennáll, számos negatív hatása lehet az egészségünkre és a közérzetünkre. A krónikus stressz hozzájárulhat a szívbetegségekhez, a magas vérnyomáshoz, az alvászavarokhoz, és gyengítheti az immunrendszert is. Éppen ezért fontos, hogy megtanuljuk kezelni és csökkenteni a stresszt.

1. Mozogj rendszeresen

A testmozgás az egyik legjobb módszer a stressz csökkentésére. Amikor mozogsz, az agyad endorfinokat, azaz boldogsághormonokat termel, amelyek javítják a hangulatodat és csökkentik a stresszt. Nem kell maratont futnod – egy egyszerű séta a parkban, jóga vagy egy táncóra is csodákra képes.

2. Gyakorold a mindfulness-t, meditálj

A mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét gyakorlása segíthet abban, hogy a jelen pillanatra koncentrálj, és ne aggódj a múlt vagy a jövő miatt. Próbáld ki a meditációt, vagy egyszerűen csak szánj időt arra, hogy csendben ülj és figyelj a légzésedre. Ez a pár perc is segíthet csökkenteni a stresszt és nyugodtabbá válni. 

3. Tudatos légzés

A tudatos légzés egyszerű, de rendkívül hatékony módszer a stressz csökkentésére. Néhány mély, lassú lélegzetvétel segíthet megnyugtatni az idegrendszert. Próbáld ki a 4-7-8 légzéstechnikát:
– Lélegezz be az orrodon keresztül 4 másodpercig.
– Tartsd bent a levegőt 7 másodpercig.
– Lélegezz ki lassan a szájon keresztül 8 másodpercig.
Ismételd meg ezt a ciklust néhányszor, és érezni fogod, hogy csökken a feszültség.

4. Készíts prioritási listát

Az egyik leggyakoribb stresszforrás az, amikor úgy érezzük, hogy túl sok feladatunk van, és nem tudjuk, hol kezdjük. Készíts egy listát a teendőidről, és állíts fel prioritásokat. Fókuszálj azokra a feladatokra, amelyek a legfontosabbak, és haladj lépésről lépésre. Ez segít rendszerezni a gondolataidat és csökkenteni a szorongást.

5. Kapcsolódj ki

Néha a legjobb, amit tehetünk, hogy egyszerűen kikapcsolódunk és szünetet tartunk. Nézd meg a kedvenc sorozatodat, olvass egy jó könyvet, vagy hallgass zenét. A kikapcsolódás segít elterelni a figyelmedet a stresszről, és feltölt energiával.

6.Tápláló ételek és hidratáció

Az egészséges táplálkozás és a megfelelő hidratáció is fontos szerepet játszik a stressz kezelésében. Fogyassz sok friss gyümölcsöt, zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és fehérjét. Igyál elegendő vizet, és kerüld a túlzott koffein- és alkoholfogyasztást, amelyek növelhetik a stressz szintjét.

7. Aludj Eleget

Az alváshiány fokozhatja a stresszt és nehezítheti a mindennapi feladatok kezelését. Igyekezz minden éjjel legalább 7-8 órát aludni. Alakíts ki egy nyugodt alvási környezetet, és próbáld meg betartani a rendszeres alvási rutint.

8. Beszélgess Valakivel

Ne félj megosztani a gondjaidat másokkal. Beszélgess egy baráttal, családtaggal, vagy akár egy szakemberrel. A beszélgetés segíthet megérteni és feldolgozni az érzéseidet, és új perspektívákat nyithat meg előtted.

9. Nevess Többet

A nevetés az egyik legjobb stresszoldó. Nézz meg egy vicces filmet, olvass humoros könyveket, vagy tölts időt olyan emberekkel, akik meg tudnak nevettetni. A nevetés ellazítja a testedet és elmédet is.

Összegzés

A stressz csökkentése nem feltétlenül bonyolult vagy időigényes. Egy kis odafigyeléssel és néhány egyszerű változtatással sokat tehetsz azért, hogy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb legyél. Próbáld ki ezeket a tippeket, és nézd meg, melyik működik a legjobban számodra. Ne feledd, hogy a legfontosabb az, hogy vigyázz magadra és törődj a mentális egészségeddel!

Az út a gyógyulás felé itt kezdődik…

/0 Hozzászólások/in , /by

Félelem a fájdalomtól

Amikor elkezdünk változtatni a régi működéseinken vagy megpróbálunk gyógyulni a traumáinkból, ami elég gyakran egy belső ellenállást vált ki belőlünk.

Ilyenkor, amikor belső ellenállást érzünk, két lehetőség szokott lenni, megpróbálunk erőszakkal áttörni rajta, vagy megpróbáljuk teljesen figyelmen kívül hagyni. Emiatt valójában fokozzuk az ellenállást, mert ellenállunk, ellen tartunk ennek az erőnek. Ezzel rengeteg energiát pazarolunk el, és nem jutunk semmire. Ilyenkor attól félünk tudatalatt, hogy fájdalmat fogunk érezni.

A fájdalom elkerülése

Az igazság az, hogy életünk során a legtöbb dolgot kifejezetten azért tesszük, hogy elkerüljük és elmeneküljünk a fájdalom elől. Iskolába járunk, majd rengeteget dolgozunk, így garantálhatjuk, hogy nem fogjuk érezni azt a fájdalmat, hogy kiszolgáltatottak vagyunk és összetörhetünk. Tesszük a dolgunkat, robotolunk, belekerülünk egy végeláthatatlan körbe, és idővel már alig élvezzük az életünket. Igyekszünk a lehető legóvatosabban választani egy biztonságos párt, hogy ne kelljen átélnünk annak a fájdalmát, hogy összetörik a szívünk. Összeházasodunk, hogy garantáljuk, hogy nem fogjuk érezni a szakítás és egyedüllét fájdalmát. Tablettákat szedünk, hogy ne kelljen érzelmi testünkben éreznünk a korábbi traumák még nagyon is jelen lévő fájdalmát.

A fájdalom elkerülése egy alapvető túlélési stratégiánk. Minden faj a Földön fizikailag úgy van kialakítva, hogy elkerülje a fájdalmat, és az örömöt és megelégedést keresse. É

A fájdalom megélése önmagában nem kellene, hogy egy kínzó folyamat legyen, amíg nem adunk fájdalmas jelentést a fájdalomnak.

És ez az egész arra késztet bennünket, hogy ellenálljunk magának a fájdalomnak. És mit tudunk az ellenállásról? Aminek ellenállunk, az megmarad.

Legtöbben rettegünk a fájdalomtól, azért, amivé a fájdalom jelentését tettük.

Mit jelent a fájdalom nekem?

Most azt szeretném, ha megkérdeznéd magadtól, és a lehető legmélyebben és legőszintébben válaszolnál lényed lényegéből:

Mit jelent a fájdalom nekem?

Mivé tettem, miféle plusz jelentést kapcsoltam én a fájdalom érzéséhez?

Például lehet, hogy valaki számára a fájdalom azt jelentheti, hogy valamit rosszul csinált vagy csinál. Ezért ezt azonnal ki kell javítania vagy módosítania kell. Ha nem javítja ki a rosszat, az azt jelentheti számára, hogy nem szerethető, nem jó és nemkívánatos, ami elutasításhoz és elhagyatáshoz vezet. A fájdalom tehát egyenlő az elutasítással és az egyedülléttel.

Amikor fájdalmat érzünk, az felhívja figyelmünket valamire és mi arra összpontosítunk, ami figyelemre szorul. Ez az igazi oka annak, hogy a szenvedés sok ezer éve a megvilágosodás fő kapuja.

Nem lehet az a célunk, hogy megpróbáljuk eltüntetni, elkerülni, elnyomni a fájdalmat. Hagynunk kell, hogy a fájdalom megmutassa, amit meg kell mutatnia, és amit belőle tanulnunk kell. Figyelmeztet bennünket, hogy hol vagyunk pontosan és merre és milyen módon távolodtunk el a belső egyensúlyunktól.

A katalizátor

Társadalmunkban arra vagyunk programozva, hogy a fájdalmat hibának tekintsük. Arra vagyunk késztetve, hogy elhiggyük, hogy a fájdalom érzése egyszerre szükségtelen és rossz dolog, és ha érezzük valahogy kudarcot vallottunk. Ez a hozzáállás meggyőz bennünket arról, hogy amilyen gyorsan csak lehet, el kell menekülnünk a fájdalom elől. Ez arra késztet, hogy ellenálljunk a fájdalomnak, és így még nagyobb fájdalmat érezzünk.

De ha más szemszögből nézzük a fájdalmat, láthatjuk, hogy ez lehetne a katalizátora annak, hogy változtassunk az életünkön.

Lehangoltság vagy depresszió?

/0 Hozzászólások/in , /by

Lehangoltság

Az élete során nincs olyan ember, akivel ne fordult volna még elő, hogy lehangoltnak, szomorúnak érezte magát. Valami olyan dolog történt az életében, ami így hatott rá. Lehet összeveszett valakivel, épp szakított a párjával, a munkahelyén adódtak problémák vagy épp a családban történt valami nehézség. Viszont egy idő után enyhült a szomorúság és újra visszatért az életkedve.

Sokan összekeverik ezt az átmeneti állapotot a depresszióval.

Az időszakos lehagoltás és a depresszió állapota valóban nagyon sok hasonlóságot mutat: motiválatlanság,  a semmihez nincs erőd és kedved érzése, koncentrációs problémák, álmatlanság vagy felborult alvás és ébrenlét ritmus. 

A lényegi különbség ennek az allapotnak az időtartamában és mélységében rejlik.

 

Depresszió

A depresszió sokszor látszólag minden külső kiváltó ok nélkül jelentkezik, mivel hátterében nem csak stresszt okozó hatások vagy külső, környezeti tényezők állnak. A depresszió valójában egyszerre nyugszik genetikai és környezeti alapokon, és megjelenéséhez általában mindkét faktorra szükség van.

Ilyenkor a szomorúság és elkeseredettség mindent áthat és nem igazán található egy kiváltó ok. Ez a minden ok nélkül jelentkező és nem múló szomorúság jelzés arra vonatkozóan, hogy komoly a probléma. 

 

Hogy lehet megkülönböztetni az átmeneti lehangoltságot és a depressziót?

Elveszted az érdeklődésedet a napi tevékenységek iránt

Ha épp nincsenek jó napjaid, akkor még mindig fel tud dobni egy baráti beszélgetés vagy egy mozi, színház, sportolás. Egyre jobban érzed magad, ha kizökkensz a lehangoltság állapotából, még ha nagyon el is voltál keseredve,

Nem így depresszió esetén. Ha úgy érzed, hogy teljesen elvesztetted az érdeklődésedet minden és mindenki iránt, ami korábban lelkesített és már semminek nem tudsz örülni, akkor ez elég komoly jelzés arra, hogy hétköznapi lehangoltságnál komolyabb problémával állsz szemben. Lehet elkezded elhanyagolni a háztartást, a barátaidat, a családodat is.

Sokat kritizálod magad, az önbizalmad teljesen lecsökken

Az önbizalomhiány, önkritika gyakran előfordul akkor is, amikor éppen nehéz időszakon mégy keresztül és szomorú, motiválatlan vagy, de ez nem olyan nagy mértékű.

Depresszió esetén az értéktelenség érzése úgy elhatalmasodhat, hogy senki és semmi nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről, lehet meg sem hallod a biztató szavakat. Teljesen elveszíted az önbizalmad, kívülállók számára jelentéktelen dolgokon rágódsz, felnagyítva azokat.

Alvásproblémák

Ha épp valami nehézség adódott az életedben, lehet lefekvéskor azon agyalsz és emiatt nehezen alszol el.

Depresszió esetén máshogy változik meg az alvás. Lehet, hogy el tudsz aludni, de többször is felébredsz éjszaka és még az is előfordulhat, hogy nem tudsz visszaaludni, és ez rendszeresen jelentkezik. Ennek további következménye lehet erős fejfájás vagy állandó fáradtság is.

Fáradság

Gyakran vagy fáradt, nyúzottnak érezed magad, amin az alvás sem segít, súlyosabb esetben nem is bírsz felkelni.

Koncentrálási nehézség

Ezzel a tünettel gyakran találkozhatsz hétköznapi nehéz élethelyzetekben is. Ilyenkor előfordul, hogy nem tudsz a munkádra vagy bármi más fontos dologra figyelni, mert folyton a problémán rágódsz. Ilyen esetben csak a kedvedet veszíted el, hogy bármit is csinálj. Tehát képes lennél rá, csak éppen nincs kedved.

Depresszió esetén azonban hiába szeretnél valamit megcsinálni, egész egyszerűen képtelen vagy rá. Depressziónál nem vagy képes koncentrálni és cselekedni, sőt, sokszor még az ágyból kikelni sem. Gyakran memóriaproblémák jelentkeznek és egyre nehezebb lesz döntéseket meghoznod.

Belső nyugtalanság

Depresszió esetén úgy tűnik, mintha egy ideges szorongás és nyugtalanság mindig veled lenne és sosem enyhülne. Még az sem kell, hogy különösebb oka legyen: egyszerűen egyfajta testet nem öltött szorongás.

Öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok

Amikor valaki el van keseredve, akkor előfordul, hogy egy ideig reménytelennek érzi a helyzetét. Viszont akármilyen szomorú és elkeseredett legyen is, tisztában van vele, hogy lesz jobb is, egyszer ez is elmúlik majd.

Depresszió esetén ez is más, sötéten látod a jövőt. Ilyenkor nem ritkák az olyan gondolatok, hogy „nincs is értelme az életnek”. Az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok az egyik legfontosabb jelei a depressziónak és komolyan kell őket venni.

A lehangoltság vagy szomorúság és a depresszió bár hasonló tüneteket mutatnak, valójában jelentősen eltérnek egymástól.  A különbség felismerése leginkább azért fontos, hogy az, aki depressziós időben segítséget kaphasson. Aki pedig egy rossz élethelyzet vagy esemény miatt szomorú annak érdemes tudatosítania magában, hogy ez csak egy átmeneti állapot és el fog múlni.

Miért félünk az igazságtól?

/0 Hozzászólások/in , /by

Emberként nagyon bonyolult kapcsolatunk van az igazsággal. Nagyon kevesen akarják tudni, függetlenül attól, hogy ennek az ellenkezőjét állítják.  Kevesen akarnak tudomást venni a bennük lévő valódi érzelmekről és a körülöttük zajló valódi történésekről. Sokszor könnyebb mindent besöpörni a szőnyeg alá, mert van az az élethelyzet, amikor az igazság fáj.

De továbbra is fontos megérteni, mi az, ami miatt nem akarjuk az igazságot, nem értékeljük az igazságot és ellenállunk.

Kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk, mi emberek miért is állunk ellen az igazságnak. Milyen is ez az ellenállás, és miért van jelen bennünk?

Akik nem akarják tudni az igazat, valójában csakis azzal szemben ellenállóak amelyek “rossz érzéseket „keltenek bennük. Ezeket „negatív igazságoknak” is nevezhetjük. Saját élettapasztalatuk azt mutatja számukra, hogy a negatív igazságok mindig valami rosszhoz, például negatív következményhez vezetnek. Negatív következményhez, amivel úgy érezik, hogy nem tudnak szembenézni, nem tudnak kezelni vagy  változtatni rajtuk.

Általánosságban elmondható, hogy azok az emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy meglássák az igazat(azt ami valósan van), AKÁR ÖNMAGUKON BELÜL IS, általában olyan emberek, akik hisznek abban, hogy ők maguk aktívan tehetnek valamit az igazsággal és a következményekkel, ők azok akik kezükbe merik venni az életük irányítását.

Azok, akik nem értékelik az igazságot, magasabb fokú tehetetlenséget tapasztalnak meg. Tehetetlennek érzik magunkat arra, hogy megakadályozzák vagy megoldják ezeket a rossz dolgokat. Ezért fokozottan hajlamosak megtapasztalni, hogy az igazság csak rossz dolgokhoz vezet, megoldásokhoz soha.

Mindazonáltal minél erőtlenebbnek érzi magát valaki, annál kevésbé lesz elfogadó a fájdalmas igazsággokkal szemben.

Sokan csak nagyon kis mértekben vagy egyáltalán nem értik, hogy az igazság, még ha fájdalmas vagy negatív is, mindig valami jóhoz vezet.

Akik ellenállnak az igazságnak, általában olyan családi hátteréből jönnek ahol azt felhasználták  ellenünk. Ebben  az egészségtelen környezetben az igazság gyakran kiaknázható gyengeséggé vált. Például, ha anya vagy apa tudta, hogy az igazság az, hogy szeretünk egy bizonyos játékot, akkor azt a játékot vették el, amikor nem teljesítettünk eleget.

Ha őszinték vagyunk magunkkal, gyermekkorban sem tudtuk megmondani, mi a valóság. Vagy beadtak nekünk egy gondolatot, valamit 100%-ig igazként, csak később jöttünk rá, hogy nem volt az. Ez bizalmatlanságra és kételkedésre késztet bennünket. 

Nehéz dolgunk van, mert mindig valami mást akarunk, mint ami van. Szeretnénk valami újat és mást alkotni, mint ami valósan van. Ez alapvetően nem probléma. Ez egy gyönyörű dolog, ami mindig valamilyen fejlődéshez és változáshoz vezet. A probléma az, amikor tagadjuk azt, ami valósan van, és amikor elutasítjuk azt. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy a jó érzés- még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kívül esik a valóságtól és illúzióban élünk- többet jelent-e, mint az igazság tudatában lenni és a valóságban lenni. A valós fejlődéshez és változáshoz, először fel kell ismernünk hol is vagyunk az adott pillanatban.

Ez az egzisztenciális kérdés, amelyet a Mátrix tesz fel. Én azt javaslom, hogy derítsd ki, hogy állsz ezzel a kérdéssel. Kék pirula vagy piros?

Blokkoló tényezők a céljaink felé vezető úton

/0 Hozzászólások/in /by

Mielőtt beleugranál a céljaid kitűzésébe, pontosításába és megvalósításába, előbb nézd meg, mit érdemes elkerülnöd ha sikerre, változásra vágysz.

Első

Sikertől vagy kudarctól való félelem. Sokan félnek attól, hogy elbuknak az úton, vagy még rosszabb, attól, mi lesz, ha sikert aratnak. Ezek az emberek ritkán vagy inkább soha nem állítanak fel célokat, hisz annyira sem hisznek magukban, hogy megpróbálják. A bukást egy negatív élményként, negatív bírálatként fogják fel és minden áron el akarják kerülni. De szintén negatív élmény, ha sikeresek, ezért mások irigykedhetnek és rosszallóan tekintenek rájuk. Az egyetlen megoldás ha hiszel magadban, a képességeidben és így mások is hinni fognak benned!

Második

Rengetegen félreértik a célkitűzés folyamatát, és azt hiszik egy papírra vetett mondat és egy dátum és kész. Ez egy mélyebb folyamat. A célkitűzés saját magad fejlesztése hosszú távon.

Harmadik

Az elköteleződés hiánya. Akkor tudod elérni céljaidat, ha megvan az elkötelezettséged a célod elérése iránt.

Negyedik

Aktivitás hiány. Sokan leírják, de valójában sosem teszik meg az első lépést. Ha nem kezdesz bele, bármilyen nehéz is, nem haladsz semerre. Cselekvés nélkül a leírt célok mit sem érnek. Semmi nem fog történni. Ha van egy céllistád, de nem teszel érte semmit, ne várd a csodát.

Ötödik

A valós cél hiánya. Sokan kezdenek neki a céloknak egy valós végcél hiányában. Nem tudják, valójában mit is akarnak, kivé is akarnak válni. Így azonban nincs út, amin haladjanak. A végcélnak tisztának és vizualizálhatónak kell lennie.

Hatodik

A tervezés hiánya. Ha már megértetted a célkitűzés folyamatát, tervezned kell a megvalósítást. Ismerned kell kik fognak segíteni az utadon.

Hetedik

Túl sok cél. Egy célt megvalósítani is épp elég bonyolult, nemhogy többet egyszerre. Ezért határozd meg a fő célt és arra fókuszálj. Rangsorold a kisebb, másodlagos célokat. 

Nyolcadik

„Ezt én nem érdemlem meg”.  Sokan hiszik, hogy nem érdemlik meg, hogy elérjék a céljukat. Ebben az esetben saját magukat szabotálják. Mivel nem hisznek abban, hogy megérdemelnek segítséget, támogatást a céljaikhoz, saját maguk utasítják el, vagy mondanak nemet. Így fontos a helyes önbizalom kialakítása, mellyel megalapozhatjuk célunk sikerességét.

Kilencedik

A változásra való motiváció hiánya.  Kutatások bizonyítják, hogy 2 erős motivációs faktor létezik a fájdalom és az élvezet. Ha egy helyzet nem okoz, elég nagy fájdalmat már hajlamosak vagyunk elfogadni és beletörődni. A változás és a megvalósítás csak akkor sikerülhet, ha készek vagyunk kilépni a komfortzónánkból és igazán vágyunk egy jobb életre.

Ha nehezen megy egyedül a változtatás, és valami többre vágysz, gyere el személyesen a csoportjaimba.

Test és Lélek Önismereti csoportomba már csak pár hely van, vágj bele most, ez a legjobb alkalom, hogy újrakezdj dolgokat az életedben!

Részletek itt:  https://radfigyelek.hu/test-es-lelek-onismereti-csoport/

Bodywork, több, mint mozdulatsor

/0 Hozzászólások/in /by

Mi is az a bodywork?

Ez egy olyan önismereti munkamódszer, ami alapvetően a testtel dolgozik, abból indul ki, de a testet, a lelket és a szellemet (tudatot) egységként tekinti, hiszen ezek egymás elválaszthatatlan részei, és rendkívül szoros kölcsönhatás van köztük.

A módszer abból indul ki, hogy minden élmény elraktározódik a sejtjeinkben; és legfőképpen az elfojtott érzelmek, blokkokat képeznek a testünk bizonyos pontjain.  A bodywork-kel ezeket a blokkokat lehet felszínre hozni és feloldani.

Testünkben hordozunk minden emléket foganásunk óta. Minden benyomást, érzetet, érzelmet. Lehet ez öröm, bánat, fájdalom, szorongás, harag. Ezek a történések (melyeket foganásunk és nagyjából 3 éves korunk közt éltünk át) rendszerint jóval meghatározóbbak, mint azok, melyeket azután éltünk át.  Ennek a korai szakasznak rendkívül nagy hatása van a további életünkre, ugyanis ebben a korban épül fel a képünk a bizalomról, a szeretetről és a saját vélekedésünk ezekről.
A bodywork-kel olyan mély szintekhez, korai élményeinkhez juthatunk közelebb, ahol érzelmeinket még nem tudtuk szavakkal kifejezni.

Testünk, mozdulataink segítségével ráláthatunk elfojtott érzelmeinkre, elakadásainkra,  és a módszer segítségével tudatosíthatjuk, feloldhatjuk elfojtásainkat, mely eredményeképpen felszabadultságot, lelki sérüléseink gyógyulását, feltöltődést élhetünk meg. A bodywork abban is hatékony, hogy segítségével kiléphetünk a megszokott, de bennünket hátráltató viselkedéses mintákból, elengedhetjük azokat az érzelmi reakciókat, amik nehezítik az életünket, és új, számunkra kielégítőbb, örömtelibb mintákat építhetünk a helyükre.

Milyen bodywork gyakorlatokkal találkozhatunk?

Különböző bodywork gyakorlatok léteznek. Valamelyek teljesen kötöttek. Ezekben a mozdulatlanság vagy egy egyszerű mozdulatsor az instrukció. Vannak félig kötöttek, ahol az instrukció viszonylag nagy szabadságot hagy és vannak olyan gyakorlatok, ahol inkább csak fogalmak szolgálnak instrukcióként és az egyén szabadon kifejezheti magát.

A különböző emberekre a legkülönbözőbb módon hat ugyanaz a gyakorlat. Van, akiben nevetést, van, akiben haragot vagy szomorúságot ébreszt ugyanaz a mozdulat, érintés, zene.

Tökéletes bodywork-ös mozdulat például a mozdulatlanság is. Ebben a módszerben nem az a lényeg, hogy mit csinálsz pontosan, vagy hogyan csinálod, sokkal inkább az, hogy mit élsz át közben. Zene sem feltétlenül kell hozzá, bár a legtöbbször szükséges és hasznos is. A különféle zenék más-más érzelmeket váltanak ki belőlünk. A bodywork alatt úgy mozdulsz a zenére, ahogyan az leginkább fakad belőled. Ilyenformán lehet akár szabad tánc is, de lehet, hogy csak állsz, szemkontaktusban a veled szemben állóval és figyeled, hogy mi az, ami épp zajlik benned, milyen érzelmek jönnek elő. Minden gyakorlat előtt – sokszor közben is – elhangzanak instrukciók arra vonatkozóan, hogy mi a „feladat”, mire érdemes figyelned önmagadon belül.

Ezt nem tudod rosszul csinálni. Bárhogy csinálod, bárhogy mozdulsz vagy nem mozdulsz, és bármit is élsz át közben, az mindenképpen előbbre visz téged, tehát „jó”. Nagyon nagy értéke van a gyakorlatok utáni megosztó köröknek, ahol mindenki elmesélheti a felismeréseit.

Mikor érdemes felkeresned egy bodywork csoportot?

  • Ha hiányzik a belső biztonságérzet az életedből,
  • Ha bizalmatlan vagy másokkal,
  • Ha félsz a kiszolgáltatottságtól,
  • Ha magányosnak érzed magad,
  • Ha kevés az önbizalmad,
  • Ha gyakran szorongsz, és szinte képtelen vagy egyedül jól érezni magad,
  • Ha nehezen tudsz nyitni az emberek felé.

Bodywork foglalkozás  jelenleg az önismereti csoportfoglalkozások része. A Test és Lélek Önismereti csoportról bővebben:

További információ

Tudod mitől félnek az emberek a legjobban?

/0 Hozzászólások/in /by

A VÁLTOZÁSTÓL

Nem érted, hogy miért nem változtatsz, miért nem tudod megtenni azokat a lépéseket, amiket a tudatos éned pontosan lát? Elméletben lehet már nagyon jól tudod, hogy miknek kellene lenniük a következő lépéseidnek, de csak halogatod a megtételüket? Nem akarod már ezt az élethelyzetet, még sincs erőd megtenni a változáshoz szükséges lépéseket? Nagyon sok ember van ebben a helyzetben, sok kliensem beszél arról, hogy milyen nehéz ez neki, miközben szörnyen türelmetlen önmagával szemben.

Alapvetően úgy vagyunk kitalálva, a személyiségrendszerünk úgy működik, hogy nem szeretjük a változást, félünk a változástól, az ismeretlentől. Az ego az állandóság fenntartására törekszik. Akkor is, ha az adott helyzetet mi úgy ítéljük meg, hogy rossz. A változás ugyanis bizonytalan eredménnyel jár, és ösztönösen tartunk a bizonytalantól a túlélésünk érdekében. És ha az élethelyzetünk rossz is, az legalább ismerős. Ez nagyon erős védelmi funkció, aminek megvan a helye, ideje. A legtöbb embernek valami nagyon erőteljes külső hatásra, krízisre van szüksége ahhoz, hogy elkezdjen tudatsan változtatni. Viszont ha most olyan élethelyzetben vagy, ami nem tetszik neked, szívesen változtatnál, akkor tudnod kell, hogy ez visszatarthat, oka lehet az eredménytelenségednek. 

A jó hír azonban, hogy tudatossággal ezen is lehet változtatni! 

Felül lehet írni ezeket a mintákat úgy, hogy meg tudd tenni a változáshoz szükséges lépéseket. Még akkor sem, ha most még nem látod, hogy ez valóban megtörténhet. 

Abraham Maslow, amerikai pszichológus, a Maslow piramis megalkotója szerint értéken alul kótyavetyéljük el magunkat, azaz mindenki kevesebbet ér el/tesz, mint amire képes.

Munkám során gyakran tapasztalom ezt, és ezért is tartom nagyon jó dolognak a coachingot, mert pont abban segít, hogy észrevedd, milyen sok érték van benned, és mennyi mindent képes vagy elérni, ha szeretnéd. Ettől pedig nőni fog az önbizalmad, ami még több jót fog hozni az életedbe, még boldogabb és teljesebb életet élhetsz. 

Az önbizalom tanulással, gyakorlással fejleszthető. Bárki képes rá, hogy megerősítse és megszilárdítsa az önbizalmát.

Ha úgy érzed, hogy kell egy kis lökés, támogatás ebben, akkor szeretettel látlak a februárban induló, 10 alkalmas ÖNISMERETI CSOPORTOMBA!

További információ a csoportról

A destruktív viselkedés 3 kevésbé ismert jele

/0 Hozzászólások/in /by

Biztosan ismered azt az embertípust, akit lehetetlen megdicsérni. Bármit is mondasz neki, azonnal harcba száll, hogy meggyőzzön, nincs is igazad. Mintha sértésnek venné, hogy valami pozitívat mersz mondani rá.

Ilyen az én Anna barátnőm is. Már egy ideje figyelem a reakcióit, ugyanis szemet szúrt, hogy ha találkozunk, és megdicsérem, azonnal vad mentegetőzésbe kezd. „Ó, ugyan már, ez egy ősrégi gönc, már rég kiment a divatból.” „Jól nézek ki? Dehogy, a látszat csal! Látnád, milyen vagyok smink nélkül. Szóba sem állnál velem.” Saját magát becsmérli, miközben erre semmi szüksége nem lenne, én pedig nem tudok rájönni: vajon miért teszi?

Aztán egy csajos este során kiszaladt a száján az igazság: „Nem tudok ahhoz hozzászokni, hogy a környezetem tisztel és szeret.” Elárulta: az édesapja alkoholista volt, és részegen mindig Annát szidta. Soha nem lehetett elég okos, elég szép, elég kedves a szemében, és ezek a bántalmak azóta is kísértik.

Az önromboló viselkedés 3 jele:

Az önromboló – más néven destruktív – viselkedésnek számtalan megjelenési formája létezik. Az átlagember azt gondolná, hogy „csak” a súlyos alkoholizmus, kábítószer-függőség, netán az öngyilkos hajlamok számítanak önrombolásnak – pedig ennél jóval szélesebb a paletta.

1. Rászolgálok, hogy gusztustalannak tarts!

Ide tartozik Anna esete is. Ha valakibe hosszú időn keresztül azt sulykolják, hogy értéktelen, buta, gyenge, csúnya, semmirekellő stb., akkor egy idő után el fogja hinni magáról, hogy tényleg ilyen. Sőt, nemcsak hozzászokik a durva szidalmazásokhoz, hanem tényként kezeli magáról mindazt, amit az idők során hallott. Ha egy ilyen ember kikerül a bántalmazó közegből, sok esetben nem tud mit kezdeni a pozitív változással. Nem érti, miért mondanak neki szépeket, miért ismerik el, és azt sem tudja, hogyan kellene ilyenkor viselkednie. A bizonytalanság miatt pedig ismerős motívumokat fog keresni, amelyek biztonságot jelentenek számára.

Vagyis ha mások nem szidják, akkor majd ő szidja saját magát, mert ez az érzés legalább ismerős. De vannak ennél szélsőségesebb reakciók is. Léteznek olyan esetek, amikor az illető szándékosan követ el olyan bűnt (lopás, csalás stb.), amivel ellenszenvet válthat ki a környezetéből, hiszen így eléri, hogy előbb-utóbb szidni kezdjék.

2. Túlzott hedonizmus, a menekülés legismertebb jele!

Mi lehet a baj azzal, ha valaki szereti az életet? Szeret nagyokat inni, enni, bulizni, szeretkezni? Hiszen erről szól az élet, hogyan lehetne ez mégis önpusztító? Nos, a válasz a mértéktartásban rejlik. Az emberi agy ugyanis úgy működik, hogy csak akkor képes feladatok megoldására, kötelességek betartására, ha a másik oldalon valamilyen módon jutalmazni tudja saját magát. Ám amikor valakinek minden napja olyan, mintha karácsony lenne, akkor feltehetően valami elől nagyon menekül – és a felfokozott öröm csak egy jól megtervezett álca.

Például ha nincs elég önbizalma, és attól fél, elhasal a hétköznapi mókuskerékben, akkor inkább bele sem vág a feladatok megoldásába, nehogy kudarcot valljon. Helyette inkább csupa olyan dolgot tesz, amivel ellensúlyozni tudja a nyomást, a szorongást. Óvatosan kell bánni az élvezetekkel, mert ha nem ügyesen osztod be az élményeket, hamar kiéghetsz – ezután pedig már a legnagyobb csodának sem fogsz tudni örülni. Így válhat a jutalmazó eszköz veszélyes fegyverré, ha nem arra használod, amire való.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

3. A party helyek balhé királya, aki imádja, ha megalázhatja magát!

Biztos a te ismerősi körödben is akad olyan fazon, aki folyton keresi a balhés helyzeteket, nem félve attól, hogy elkalapálják. Az illetőről szinte biztosan tudni lehet, hogy ha lemegy egy szórakozóhelyre, akkor rövid időn belül összetűzésbe keveredik egy nála jóval erősebb emberrel, aki talán jól el is veri. Elsőre még sajnálod, hiszen feltételezed, hogy nem szándékosan keverte magát ilyen helyzetbe. De amikor már harmadszorra nézed végig az ismerős előadást, akkor megfordul a fejedben: ő komolyan élvezi, ha megverik és megalázzák? Ez tiszta hülye!

Pedig valójában nem az, hanem valószínűleg valami durva sérelem következményeit vonszolja maga után. Például, ha az anyjával való kapcsolata gyermekkorában sérült, akkor nagy eséllyel a párválasztással is problémái lehetnek. A sehova sem tartozás érzése pedig elszigeteltté, levertté teheti az embert, ami ellen nyilván mindenki tenni akar.

Ez az állapot sokakból azt a reakciót váltja ki, hogy bármilyen módon, de szeretnének kapcsolatba kerülni másokkal. Szeretnék felhívni magukra a figyelmet, érzelmeket kiváltani másokból. És ha ez csak botrányok árán érhető el, akkor botrányokat fognak csinálni.

Ezeket a viselkedésbeli berögződéseket nagyon nehéz felismerni, hiszen sokszor több évtizede működnek, ezért az illető sokszor észre sem veszi őket. Ám a környezet nagyon sokat tud segíteni a felismerésben, egy jó szakember pedig a probléma megszüntetésében. Ha úgy érzed, az életed egy adott területén már régóta nehézségekkel küzdesz, gondolkodj el rajta, vajon milyen hibákat követsz el, amik miatt újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülsz!

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.  

Így választ pasit egy önbizalomhiányos nő!

/0 Hozzászólások/in , /by

Azt bizonyára te is tudod, hogy ha önbizalomhiányban szenvedsz, akkor azon változtatni kell, ugyanis a kezeletlen önértékelési gondok súlyos következményeket okozhatnak – lassan, de biztosan…

Azt is sokszor hallhattad már, hogy az önbizalomhiányos ember hátrasorolja magát a munkahelyén, a családjában, a baráti körében – de még a párkapcsolatában is. Sőt, ha már régóta szenved önértékelési gondokkal, akkor már nemcsak a párkapcsolaton belüli viselkedését változtatja meg, hanem a párválasztási szokásait is. De mik a jelei annak, hogy súlyos önbizalomhiányban szenvedsz?

1. Olyan pasit választasz, aki tutira nem hagy el!

Nem azt veszed figyelembe, hogy ki az a személy, akivel a leginkább egyezik az érdeklődési körötök, akivel a legjobbakat tudsz beszélgetni, vagy akihez a leginkább vonzódsz. Ezek helyett főleg azt fogod figyelni, hogy ki az a pasi, aki a legnagyobb valószínűséggel melletted marad. Persze megmagyarázod magadnak, hogy az illető nagyon is passzol hozzád, de csak a saját lelkiismereted megnyugtatása végett. Rettegsz attól, hogy csalódás, kudarc érhet, ezért meg sem próbálsz olyan emberrel kezdeni, aki esetleg elutasíthat. Ezzel csak az a gond, hogy az efféle párválasztás során nem a szíved dönt, hanem a félelmeid.

2. Örökösen féltékenykedsz.

Szinte biztosra veszed, hogy a párod megcsal – vagy ha nem, akkor meg fog -, és minden rezdülésében a jeleket figyeled, hogy igazold az elméleted. Akkor is, ha alaptalan az egész. Ez sem szerencsés helyzet, hiszen a leghűségesebb férfit is elűzheted magad mellől, ha folyton azzal vádolod, hogy nem szeret eléggé.

3. Túl hamar odaadod magad.

Az önbizalomhiány másik tipikus tünete, mikor az illető túl hamar ágyba bújik a kiszemeltjével, mert attól fél, hogy másképpen nem tudná fenntartani a pasi érdeklődését. Pedig ez a gondolkodás többször fordul visszájára, mint előnyére – ugyanis rengeteg férfi van, aki nem értékeli túl sokra azt a nőt, akit szinte azonnal meg lehet fektetni. Ezzel persze te is tisztában vagy, de sokszor ilyen esetekben is a félelmed győz, és hiába tudod, hogy rossz döntést hozol, nem tudsz parancsolni a tudatalattid utasításainak.

4. Könnyen belecsúszol a szeretői státuszba…

Az önbizalomhiányos nőknél gyakori jelenség, hogy megelégszenek a szeretői státusszal. Nem merik falhoz állítani a másikat, és kerek perec kijelenteni: vagy engem válassz, vagy a másik nőt! Pedig ez az egyetlen módja annak, hogy az önbizalmad, az önértékelésed ne csorbuljon tovább. Egy ilyen határozott fellépés persze rizikós, hiszen nincs rá garancia, hogy a pasi ezek után téged választ – ám ezzel elkerülheted, hogy kihasználjon.

5. Alárendelt szerep a párkapcsolatodban

Mint azt már fentebb említettem, az önbizalomhiányos nő könnyen alárendelt szerepbe helyezi magát a magánéletében. Például nem mer kiállni az igaza mellett egy vitában, nem vállalja fel a gondolatait, nem tart ki a saját céljai mellett – mert attól fél, hogy ha nem teljesíti a kedvese minden vágyát, akkor egyedül marad majd. Sajnos ez sok esetben a szexuális életre is rányomhatja a bélyegét, ha olyan dolgokat is megenged a partnerének az ágyban, amit szíve szerint sosem próbálna ki.

Mi a megoldás?

Mivel nincs két egyforma eset, így általános megoldást sem javasolhatok. Az azonban minden helyzetben igaz, hogy első körben az önbizalomhiány okát kell megkeresni. Vannak emberek, akik egyedül is megtalálják a problémájuk gyökerét, és némi önismerettel helyre is tudják tenni magukban a dolgokat.

De akadnak olyanok is, akik nem tudják megindokolni, hogy miért becsülik alul saját magukat. Ilyen esetben érdemes külső segítséget kérni, mert akár olyan sérelmek is okozhatják a gondot, amelyek egészen a gyerekkorból erednek.

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.  

10 gyakorlati módszer az önfelfedezéshez

/0 Hozzászólások/in /by

Mi is az az önismeret?

Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat, szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében, minél jobban odafigyelsz az érzéseidre és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben érted meg, hogy miért is teszed azt, amit teszel. Avagy miért is történik már megint ugyanaz a rossz, és hogyan érhetnéd el, hogy másképp történjen, hogy végre minden jobbra forduljon.  Minél többet tudsz a szokásaidról, annál könnyebben ismered fel azokat. Amit felismertél, azon már változtathatsz. Ne feledd, amit nem ismersz, azon esélyed sincs változtatni.

Müller Péter mondta, hogy „Ha felkel a nap, minden látható lesz. Nemcsak a szép – a ronda is. A tudat fényében előtűnnek a gyengeségeid, riasztó hitványságaid is… De nem baj! Legalább látod, hol vezetted félre magad, mi betegített meg, és rájössz, hogy a Fény erősebb, mint a sötétség.”

.

Miért olyan fontos az önmegismerés?

Az önfejlesztés lehetetlen önismeret nélkül. Ha szeretnénk fejlődni,előrébb jutni az életünkben, akkor nem elég csak az a sok tanulás, a sok-sok iskola, tanfolyam, tréning, a bemagolt könyvek százai. Persze ettől az intelligenciánk nőni fog, lesz egy jó állásunk, társadalmi szinten megbecsültek leszünk. De vajon ez elég? Van, akinek igen. Sokunknak viszont egy idő után már túl szűkké válik. Az a fajta áttörés az életünkben nem jön el tőle, amit vártunk, amire akár gyerekkorunk óta vágytunk. Eljön az idő, amikor már az érzelmi intelligenciánk fejlesztésére is igényünk lesz, amihez az önismeretünk fejlesztésével, az önmegismerésünkön keresztül vezet az út.

..

10 módszer az önfelfedezéshez:

  • Halld meg a bókokat és fogadd be.

Ha rendszeresen nehéz neked a bókokat befogadnod, itt az ideje elkezdeni gyakorolni. Van abban igazság, hogy néhány ember manipulálásra használja a bókokat, de a legtöbb valószínűleg felhívhatja a figyelmedet néhány meg nem látott erősségedre és elég önkritikával a gyengeségeidre is.

  • Vedd észre az érzéseidet

Még a legnegatívabb gondolatok és érzelmek is segítségedre vannak az önmegismerésedben. Időnként az olyan érzelmek, mint a harag, szomorúság, félelem megmutatják, hogy mi az, amivel szembe kell nézz, el kell fogadj vagy meg kell változtass az életedben.  Az első lépés, hogy vedd észre, hogy miről szól egy-egy szituáció az életedben. Vedd észre közben az érzelmi reakcióidat, ami párhuzamosan több fajta  is lehet. Éld át, majd keresd meg a kérdéseidre a válaszaidat magadba. Minél többször tesszük ezt meg, egyre kevesebb idő kell majd ahhoz, meg tudjuk élni az érzéseinket.

  • Vedd észre, hogy mire gondolsz

A gondolataid megismerése elvezet ahhoz, hogy jobban megértsd magad. A gondolataink megismerése vagy egyáltalán az hogy észrevegyük őket nem könnyű feladat. Sokszor a nap folyamán csak zakatol az agyunk, jönnek mennek a gondolataink, szinte céltalanul. Előfordul, hogy párhuzamosan több gondolat is megjelenik. Megismerésük is hasonló gyakorlást igényel, mint az érzéseink megfigyelése. Pácienseimnek szoktam azt a tanácsot adni hogy csak képzeljék el, hogy egy részüket kihelyezik magukon kívülre, mint egy figyelőt. És ezzel a figyelővel tekintenek magukra, mintha tényleg kintről néznék magukat. Megfigyelik, hogy mit gondolnak épp. Egy idő után már figyelő nélkül is megy.

  • Kezdj el megbarátkozni a hibáiddal

A hibáinkkal való szembenézés sokszor a legjobb fejlődési lehetőség. Érdemes rá így gondolni, ahelyett, hogy stresszforrásként fognánk fel a hibáinkat. Amikor nem kell tökéletesnek lenned, akkor könnyebb elfogadni a hibáidat, van lehetőséged felismerni, hogy a hibás lépéseid elvezethetnek egy tanulási folyamathoz, és lehet rájössz, hogy következő alkalommal mit csinálj másképp.

  • Írj önismereti naplót

Az önismereti napló írása is egy módszer arra, hogy tudatosabb legyél. Azáltal, hogy visszaemlékezel a nap eseményeire. Egy kicsit kívülről nézed, azt hogy hogyan voltál jelen a szituációkban, az emberi kapcsolódásokban, előrébb visz saját magad megismerésében. Ilyenkor is kitesszük a figyelőnket, egy részünket, aki kintről pártatlanul és befolyásolás mentesen tud ránk nézni. Érdemes ilyenkor feltenni magunknak a következő kérdéseket:  Mit éltem át az adott szituációban? Milyen érzéseket indított el bennem? Hogyan reagáltam ennek hatására?

  • Hallgasd meg más emberek véleményét, de a saját döntéseidet hozd meg és azok szerint élj

Abból a szempontból fontos lehet más emberek véleménye, hogy tükröt tarthatnak neked, vagy más perspektívába helyezik az adott témát, ami közelebb vihet téged a saját meglátásodhoz. De csakis te tudhatod, hogy mi a legjobb neked, mi az amit szeretnél.

  • Kezdj el olvasni könyveket önismereti témában

Ez önmagában még nem elég, elindíthat az úton.

  • Beszélgess egy terapeutával vagy tanácsadóval

Saját magad keresésében, megismerésében különböző akadályokba ütközhetsz, ezek lehetnek külső és belső akadályok is. Egy terapeuta vagy egy tanácsadó segíthet eltüntetni ezeket az akadályokat és segíthet abban, hogy felfedezz magadban új utakat.

       Olyan emberekkel vedd körül magadat, akik elfogadnak és támogatják a fejlődésedet

Egy olyan háttér, ahol elfogadnak úgy, ahogy vagy és szabadon engedik, hogy járd a saját utadat, biztonságos hátteret tud adni ezen a sokszor nehéz utazáson, befelé, önmagunk felé.

    Járj el önismereti csoportokba

Egy önismereti csoport nagy lehetőséget nyújthat számodra önmagad jobb megismerésében és fejlődésében.

Egy csoportban mindenki tükör. Mások által, azaz emberi kapcsolódások által nagyon sokat  tanulhatunk önmagunkról.

Az érintés hatalma

/0 Hozzászólások/in /by

Az érintés alapszükségletünk, egy olyan szükségletünk, amit nagyon sokszor alul értékelünk. Az érintés bármely formája hatalmas erővel bír érzelmi és szociális életünkben. Terápiás folyamatokban is sokszor használják gyógyító erejét.

Virginia Satir pszichoterapeuta szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az ölelés elemi szükséglete. Vajon mi megöleljük ennyiszer gyermekünket vagy szeretteinket? Soknak tűnik?

Vajon miért olyan fontos az érintés és az érintve levés számunkra?

Fontos-e egyáltalán?

Már születésünk után óriási szükségünk van az édesanyánk közelségére, érintésére. Ez ahhoz segít minket hozzá, hogy az életünk során, még felnőttként is biztonságban érezzük magunkat a világban és a bizalom kialakuljon bennünk a többi ember felé. Ha már itt a kezdeteknél nem kapjuk ezt meg, akkor az lesz az alapélményünk, hogy a világ nem egy biztonságos hely. Bizalmatlanok leszünk mások felé, nem egészségesen kötődünk másokhoz, ami a párkapcsolatunkra is rányomja a bélyegét. Ez a korai gondoskodó érintés vagy annak hiánya kulcsszerepet játszik a gyermekek érzelmi biztonságának formálásában, alakulásában. A csecsemő ösztönösen felismeri szülei érintését, ettől megnyugszik, kiegyensúlyozottá válik. A gyermek fejlődése során szintén igényli a testi kapcsolódást, kifejeződést, amely számára elismerést, szeretetet és biztonságot nyújt.

A lelki oldal mellet ott van a fizikai sík is.  Rengeteg tanulmány szól arról, hogy az érintés hiánya miatt a gyerekek megállhatnak a növekedésben, és semmiféle gyógyszeres kezelés nem segít rajtuk. Csak az indítja el újra a növekedésüket, ha kikerülnek a romboló hatású környezetből és kellő érzelmi gondoskodást és ölelést kapnak. Betegségekből is gyorsabban gyógyulnak meg gyerekek és felnőttek egyaránt, ha több simogatást, ölelést kapnak. Rengeteg tanulmány szól arról, hogy újszülötteknél az érintés, simogatás meggyorsítja a felépülést, ha valamilyen életveszélyes állapotba kerülnek.

Hogyan hat az érintés hiánya az életünkre?

Pácienseimnél gyakran találkozom az érintés hiányával, az intimitástól való félelemmel. Sokszor nem is tudatosul bennük/bennünk,  hogy a jelen életünkben milyen sok problémánknak a gyökere a születésünk és pici babakorunk körüli traumáink, érintéshiányunk és figyelemhiányunk. Tudat alatt rettenetesen vágyunk rá. Ott van egy állandó hiányérzet a hétköznapokban is, csak nem tudjuk még magunknak sem megfogalmazni, hogy mi is az. Mire vágyunk valójában? Látszólag mindenünk megvan, de valami mégsem kerek az életünkben. Ismerős az érzés?

Hogyan lehet ezen változtatni?

Nagyon jó látnom alkalomról alkalomra, hogy hogyan változnak a résztvevők a csoportjaimon az ott átélt feladatok, bodywork-ök, érintések által; hogy szépen lassan hogyan töltődnek be a hiányok és hogyan alakul, változik a jelen életük, mélyülnek a kapcsolataik.

Csak csináld!

/0 Hozzászólások/in /by

Legtöbbünknek ismerős a Nike szlogen:”Csak csináld/Just do it”, de valószínűleg nem gondolkodtunk még el az üzenet fontosságán. Pedig rendszeresen látjuk, szinte elkerülhetetlen a hétköznapjainkban, beleütközünk a városban a hirdetőtáblákon, a bevásárló központokban, az üzletek kirakatában. Legtöbbünknek még van is 1-2 darab Nike márkájú ruhája.

Mi az üzenete?

Mindezek ellenére a legtöbben a legjobb időzítésre vártok, hogy elkezdjétek a változtatást. Itt van néhány példa erre. Nem kezdheted el a diétát, mert holnap egy buliba vagy hivatalos. Nem kezdhetsz el egy hobbit, amíg nyugdíjba nem vonultál. Nem léphetsz ki a munkádból, amíg nem találtál egy újat. Nem léphetsz ki a házasságodból, amíg a gyerekeid fel nem nőttek. Nem kezdhetsz el sportolni, amíg nincs több időd esténként.

Sok ember úgy éli le az életét, hogy valaminek a megvalósulásához köti a változtatást, a legmegfelelőbb időre várnak, hogy elkezdjenek valami értékeset csinálni. Amit nem vesznek észre, az az, hogy sosem jön el a megfelelő idő és valójában csak halogatják a változtatást. Legtöbben félnek a változástól. Sokszor ez nem is tudatosul bennük, csak azt veszik észre, hogy még mindig nem kezdték el csinálni a fejben már sokszor eltervezett és fejben megvalósított dolgokat. Ismerős ez a helyzet Neked is?

Kezd el ott, ahol ma vagy és kezdj el dolgozni rajta, bármilyen eredményeid is lesznek. Lehet az elején lassabban indul el a változás, lehet nem lesznek rögtön számodra kielégítő eredményeid, de tudd, hogy a jobb eredmények úgyis útközben jönnek majd. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy vársz. Ha nem kezdesz el változtatni és csinálni azt, amit szeretnél, akkor úgy megy el melletted az életed, hogy nem éltél igazán, nem abban éltél, ami és aki te vagy valójában. Az élet tele van változásokkal és sokszor kockáztatnunk kell, ahhoz, hogy jobb legyen.

Mire vársz még?

Ha azon kapod magad, hogy épp a legmegfelelőbb időre vársz, hogy a vágyaid megvalósítása felé haladj- lehet ez az, hogy visszamenj tanulni, lehet a magánéleted rendberakása vagy egy új vállalkozás elindítása-akkor ez a pár sor pont neked szól.

Bármi is a célod vagy az álmod, már mindened megvan, amire szükséged van, hogy meghozz egy döntést és cselekedj.

A kérdés itt az, hogy hajlandó vagy-e meghozni azt a döntést, ami elvisz egy olyan élethez, amiről álmodsz. Van, hogy egyedül nehezen megy, de nem kell egyedül megvalósítanod. Az önismereti csoportjaimban és az egyéni foglalkozásokon többek között ahhoz is megtalálhatod a belső erődet, hogy el merd kezdeni a változtatást és boldog életet élj.

Első lépések az önismeretben. Na de, mire is való egy önismereti elvonulás?

/0 Hozzászólások/in /by

Mi is az az önismeret?

Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat, szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében, minél jobban odafigyelsz az érzéseidre és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben érted meg, hogy miért is teszed azt, amit teszel. Miért is történik már megint ugyanaz a rossz, és hogyan érhetnéd el, hogy másképp történjen, hogy végre minden jobbra forduljon.  Minél többet tudsz a szokásaidról, mintáidról, működésedről; annál könnyebben ismered fel azokat. Amit felismertél, azon már változtathatsz. 

Sokszor
hallom, hogy „de hát én
ismerem magam”. És ez valahol így is van. Valójában működésünk
csak egy kis része tudatos a hétköznapjainkban, nagy része tudattalan működés.
Attól, hogy tudattalanul zajlanak ezek a működések, nagyon is hatnak az
életünkre, csak épp nem vesszük észre. Lehet, hogy annyit érzékelünk, hogy az
életünk néhány területén nehezen
kezelünk helyzeteket, vagy rendszeresen visszatérnek problémák, vagy furcsán reagálunk bizonyos szituációkban,
amit magunk sem értünk.

Sokszor
túlreagálunk dolgokat, ezek a túlreakciók jelzik, hogy tudattalan késztetések, minták irányítanak minket. A
fogalmat Sigmund Freud nevéhez kapcsoljuk, akinek jól ismert „jéghegymodelljében”
a tudatos csupán a jéghegy csúcsa, ez az a kevés, amit lelki működéseinkből
látunk, aminek okaival tisztában vagyunk. Ezzel szemben a tudattalan a lélek
legnagyobb része, ami a felszín alatt rejtőzik. Mégis ezek a tudatos részeinken kívüli érzések,
mintázatok, motivációk hatnak leginkább a cselekedeteinkre.

Kialakulásában nagy szerepe van gyermekkori környezetünknek, a velünk történteknek, a
szüleinknek. Környezetünk viszonya hozzánk, s különösen a számunkra
legfontosabbak, apánk és anyánk viselkedése, érzelmi állapotuk, gesztusaik és
mondataik erősen hatnak
gyermekkori fejlődésünkre, énképünk és azon keresztül önbecsülésünk pozitív vagy negatív irányú
változására. A korai szeretethiány, melegség- és
biztonságérzés, vagy a szülői odafordulás és figyelem hiánya, a túlkövetelés, a
túl szigorú szabályok, vagy éppen azok hiánya miatt is tudattalanná válnak
bennünk bizonyos tartalmak és ezek irányítanak a jelenünkben minket.

A
jó hír, hogy ezeken a tudattalan tartalmakon lehet változtatni. 

Egy
tudattartalom úgy tud megváltozni, egy minta úgy tud átalakulni, ha először tudatosítjuk, vagyis
felismerjük a gyökerét, egy régi megélést, traumát, fájdalmat. Felismerjük,
hogy hát ezért reagálok mindig így vagy úgy egy-egy hasonló szituációban.
Azonban nem elég megértenünk
ezeket, hanem mélyen, az
érzelmek szintjén is át kell éreznünk a súlyukat, ahhoz, hogy
elkezdjenek változni; ahhoz, hogy elinduljunk afelé, hogy elkezdjük átírni a
régi mintáinkat.

Ebben
sokat tudnak az önismereti
módszerek segíteni. Az önismereti útra  rengeteg
lehetőség van. A két fő irány az egyéni munka és a csoportos önismeret. Egyéni munka: terápia,
egyéni konzultáció, coaching, ahol kizárólag rajtad a fókusz, a saját
mélylélektani tartalmaiddal foglalkozhatsz. Csoportos önismeret: ez
többnyire módszer specifikus, azaz pszichodráma, bodywork, családállítás,
integratív csoportterápia.; ahol a csoport tagok lesznek a segítségedre a saját
fejlődésedben.

Mire jó egy elvonulás és miben különbözik a workshoptól vagy
egy rendszeres csoporttól?

Egy elvonuláson konkrétan elvonulunk. A megszokott, hétköznapi környezettől távol leszünk és így merülünk testünk-lelkünk mélyére. Itt nagyobb hangsúlyt kap a közösség, hiszen több napot együtt töltünk, mely szabadidős és szervezett közösségi programokat is tartalmaz.

Én-üzenetek: velük vagy nélkülük?

/0 Hozzászólások/in , /by

Thomas Gordon, kaliforniai pszichológus, a kommunikációs képességek tanításának úttörője. Gordon meg volt győződve arról, hogy az erőszak alkalmazása rontja a kapcsolatok minőségét és felismerte, hogy ez elkerülhető.

Gordon így fogalmazza meg a konfliktust: két ellentétes akarat, szándék, vagy igény ütközése. Ez azért fontos, mert ez a megfogalmazás semleges. Nincs szó a jó és a rossz harcáról, helyes és helytelen szándékról. Te ezt akarod elérni, én azt, és mivel mi ketten kapcsolatban vagyunk, akadályozhatjuk egymást célunk elérésben.

Mi az az én-üzenet?

Gordon a konfliktusmegoldó kommunikáció során az én-üzeneteket ajánlja, mivel a te-közlés mindig minősítő, és lezárja a kommunikációt. A Te-üzenettel letámadjuk a másikat, leminősítjük, ráterheljük az összes felelősséget a kialakult konfliktusért. Egy Te-üzenetre vagy viszont támadással, vagy heves védekezéssel lehet reagálni.

Az én-üzenet leírja, hogy a közlő hogy érzi magát egy-egy viselkedéssel kapcsolatban. Ez soha nem minősítő jellegű. Ebben a formában tudatni lehet a másik személlyel, hogy ő mit érez az adott helyzetben anélkül, hogy szavai vádló, fenyegető jelleget kapnának, vagy sértőek lennének. Így megelőzhető, hogy a másik fél védekezésre kényszerüljön, emellett mód van a saját szándék egyértelmű közlésére. Úgy számolunk be egy számunkra fontos személynek a jelenlegi lelkiállapotunkról, érzéseinkről, hogy ezekért az érzésekért vállaljuk a felelősséget.

Mikor segít a módszer?

  • ha érzéseink őszinte, de nem bántó, követelőző megfogalmazása segíti a kapcsolat tisztázását, javítását, fejlesztését, átalakítását, vagy egyszerűen, általa a másik jobban megismeri a mi pillanatnyi állapotunkat.
  • ha egyre több stressz halmozódik fel a kapcsolatban, és az egyik fél úgy érzi, hogy a másik mereven ellenáll mindenféle változtatási kísérletnek.
  • ha mindkét félnek vannak problémái, és ezeket én-üzenetek formájában közlik egymással.

Honnan tudom, hogy jól csinálom?

Itt van néhány példa, hogy egy-egy megszokott reakció helyett hogyan tudunk én-üzenetekkel kommunikálni:

  • Sosem tudsz hazaérni időben! – helyett – Aggódom, amikor későn érsz haza , mert azt hiszem, hogy valami bajod történt.
  • Mi lenne, ha nem flörtölnél más nőkkel minden egyes bulin? – helyett – Amikor másokkal flörtölsz, az engem teljesen elbizonytalanít.
  • Te aztán sose leszel képes leválni az anyádról! – helyett – Nagyon zavar, hogy évek óta csak beszélsz arról, hogy függetlenedsz az anyádtól.
  • Most legjobb ha kialszod magad, utána majd esetleg beszélünk… – helyett – Szeretném, ha tudnék segíteni neked.
  • Mi lenne, ha egyszer az életben visszahoznál valamit? – helyett –  Haragos voltam, hogy nem hoztad vissza a könyvemet, mert szükségem lett volna rá.
  • Fel a fejjel, minden rendben lesz! – helyett – Nagyon sajnálom, ami veled történt.
  • Fogd már be, ne ordibálj! – helyett –  Nagyon megijedek, amikor kiabálsz velem, mert attól tartok, hogy haragszol rám.
  • Pofa be! – helyett – Felháborít, hogy ilyen durván beszélsz velem!

Lehetnek az én-üzeneteknek veszélyei?

A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az Én-üzenet „elszabadul”, az eddig bezárt érzelmek és indulatok kitörnek. Egy példa erre a következő mondat, ami csak formailag néz ki én-üzenetnek: „Olyan dühös vagyok rád, majdnem fölrobbanok!”. Ennek a valós jelentése az, hogy „te feldühítettél.” És ha egyszer az érzelmek korlátlanul és zabolátlanul elragadnak, akkor oda a konfliktus békés megoldása. Ilyenkor azzal a megnyugtató tudattal zúdítjuk haragunkat partnerünk nyakába, hogy csak kimutatjuk érzéseinket. A düh gyakran nem a valódi érzelem, hanem csak rárakódik valami egyébre. Mondjuk ijedtségre, aggodalomra, féltékenységre, tehetetlenségre, zavarra. Segíthet, ha időben észrevesszük és korrigáljuk valódi én-üzenetre a mondanivalónkat.

Hogyan tanulhatom meg a módszert?

Ha mi magunk tisztában vagyunk saját érzelmeinkkel és szükségleteinkkel, s ezt megfelelően tudjuk közölni, jó esélyünk van arra, hogy megértéssel találkozzunk, s a másik felet együttműködésre ösztönözzük.

Van, hogy egyedül nehezen megy, de nem kell egyedül megtanulnod. Az önismereti csoportjaimban többek között ezt is megtanulod használni. 

Kapcsolódási mintáinkról…

/0 Hozzászólások/in /by

Miért is olyan fontos már a gyökereknél átírni a kapcsolódási mintáinkat?

Az anyukánkkal való kezdeti, születésünk körüli kapcsolat az, ami elsődlegesen meghatározza, milyen párt választunk magunknak, hiszen a legelső kapcsolatunk vele volt, így ez válik az alapvető kapcsolati mintánkká. Ha ebben az időszakban bármilyen sérülés történt, pl. elszakítottak az anyától, bármilyen probléma lépett fel a születésnél, akkor az alapvető kép az emberi kapcsolódásról sérül. Ezeket a nagyon korai kapcsolódásokat, élményeket egy az egyben belevisszük a párkapcsolatainkba. Ha ezek a korai élményeink azt tudatták velünk, hogy nincs biztonság, hogy nem vagyunk szerethetőek, hogy a szeretet feltételekhez van kötve vagy csak néha kapjuk meg, akkor olyan párt fogunk választani, aki ugyanezt az alapélményt adja meg nekünk akár férfiak vagyunk, akár nők, mert őt fogjuk vonzónak érezni.

Hogyan működik az imaginációs relaxáció?

Az imaginációs relaxációs módszerrel vissza tudunk nyúlni egészen oda, ahol a párkapcsolati, és persze kapcsolati mintáid kialakultak. Nemcsak visszanyúlunk, de be is töltjük a hiányaidat és átírjuk a mintáidat, hogy a jövőben már más minőségű párt válassz magadnak, vagy változtass a jelenlegi kapcsolatodon és más emberekhez fűződő kapcsolatodon.

A folyamat során relaxált állapotba viszlek, majd képek, motívumok segítségével, csukott szemmel dolgozol. Hasonlít a vezetett meditációhoz, de mégsem az, mert én nem mondom, hogy mit kell látnod, hanem kísérlek téged, amiket te látsz és kikommunikálsz nekem, azt én is elképzelem. Arra kérlek, hogy „Belső szemeiddel” nézd meg jól a környezeted, mond el a részleteket. Egy idő után különböző szereplőkkel találkozhatsz, akik általában szimbólikusan, állatok formájában jelennek meg. A szereplőkkel való kapcsolódásod rávilágít a mintáidra, arra, hogy a hétköznapjaidban hogyan vagy jelen a kapcsolataidban, legyen az párkapcsolat, baráti vagy családi kapcsolat. Nemcsak rálátsz a kapcsolati mintáidra, hanem át is írod azokat. Hiszen itt lehetőséged van kipróbálni új mintákat, új megoldásokat, amik egy idő után beépülnek a rendszeredbe és már maguktól működnek az életedben. A folyamat végén beszélgetünk arról, hogy mit jelentenek neked a képek, hogy hogyan jelenik meg az életedben, amiket láttál. Közösen megfejtjük a szimbólumrendszeredet.

Önbizalmunk nyomában

/0 Hozzászólások/in /by

Az önbizalom megerősítése nem megy egyik pillanatról a másikra. Türelem és kitartás is kell hozzá. 

Összegyűjtöttem Neked 15 önbizalom növelő feladatot, amit itt tudsz letölteni ebook formájában. Egy olyan támogató és iránymutató segítséget kapsz, ami segít a fókuszt a megfelelő helyen tartani. Egy igazi mankó lehet a hétköznapjaidban, amihez minden nap fordulhatsz. Fontos a tudatosság és a cselekvés!

FONTOS! Ha legörgetsz az oldal harmadáig,  felugrik 1 ablak és letöltheted az AJÁNDÉK önbizalom növelő gyakorlatot, amit emailben fogok elküldeni Neked.

Neked való ez az ingyenes önbizalomnövelő ebook, ha,

  • elhatároztad, hogy változtatsz az életeden
  • hajlandó vagy felelősséget vállalni az életedért
  • szeretnél egy sokkal örömtelibb és magabiztosabb életet élni

Mit nyerhetsz, ha feliratkozol az ingyenes önbizalomnövelő ebookra?

  • inspirációt, ami segít az elhatározásod fenntartásában
  • hasznos feladatokat, amik hozzájárulnak, hogy változtass 
  • egyszerű és a mindennapjaidba beilleszthető ötleteket

.Az önbizalom vagy annak hiánya személyiségünk meghatározó tulajdonságai. Hatással vannak célkitűzéseinkre, döntéseinkre, a cselekedeteink eredményességére is, az egész életünkre.

Kitől, vagy mitől függ önbizalmunk?

Önbizalmunk milyensége nagyrészt gyermekkori élményeinkből származik. Megszülettünk mindenféle korlát, belső gátlás nélkül. Nyitottak voltunk a világ felé. Ha születésünkkor bármilyen trauma ért, elválasztottak minket valami miatt az anyukánktól, ez a nyitottság  elkezdett megtörni bennünk.

Meghatározó az is, hogy a szüleink és azok akik körül vettek, neveltek kicsi korunk óta mennyire közvetítették számunkra, hogy feltétel nélkül szerethetőek, értékesek vagyunk.

Lehet sokszor hallottuk a következő mondatokat: „Csúnya! Fujj! Nem szabad! Mit csinálsz?! Viselkedj úgy, hogy elfogadjanak mások. Legyél jó gyerek. Akkor fognak szeretni a többiek, ha kedvesen beszélsz velük.” Ezeknek egy része szükséges lehet, míg a többség falakat emel a világ és közénk.

Ezek a mondatok beépítik azt az érzést, hogy másoknak meg kell felelnünk, ki kell vívnunk mások helyeslését, azt hogy nem vagyunk elég jók. Ha ez az érzés mélyen belénk épül, egyszer csak elkezdünk szorongani: „Vajon elég jó vagyok, értékes vagyok?” A szorongás egyre erősebb lesz és egyre kevésbé vagyunk képesek az önállóságra, nem érezzük már a szabadság örömét. Nem merünk már egy-egy élethelyzetben kiállni magunkért, képviselni magunkat, vagy egyszerűen csak megmutatni, hogy kik vagyunk, mit is szeretnénk valójában, nem merjük elmondani a véleményünket.

Majd, amikor már óvodásak, iskolások leszünk nagyban meghatározza az amúgy is megnyirbált önbizalmunkat az, hogy mennyire vagyunk népszerűek, mennyire tudunk beilleszkedni egy csoportba, mennyire érezzük magunkat ügyesnek egy-egy feladat megoldása során. Ha itt történik velünk bármilyen trauma, akkor ez blokkolja az adott élet-területen felnőttkori önbizalmunk kiteljesedését.

.A valódi önbizalom

Önbizalom nélkül nem élhetünk boldogságban. Egy darabig építhetjük magunkat a külső pozitív visszajelzésekből, de ha az önbizalmunk nem belülről fakad, hanem mások visszajelzéseiből táplálkozik, akkor hamis önbizalom alakul ki, ami a külső megerősítések elmaradásakor bármikor összeomolhat. Ezért láthatod gyakran azt a barátaid, ismerőseid körében, hogy amikor valaki elveszti a munkáját, teljesen összeomlik. Vagy ha otthagyja a párja és egyedül marad, akkor a darabjaira hullik. Vagy ha ki kell állni emberek elé előadni, leblokkol.

Az önbizalom nem növekedhet önismeret nélkül.

A gyermekek önbizalmáért a szülő és a többi felnőtt felelős. Felnőttként viszont ez a felelősség egyértelműen a miénk. Tőlünk függ az önbizalmunk, tőlünk függ, hogy kezünkbe vesszük az irányítást, hogy elkezdjük-e építeni különböző módszerekkel, technikákkal az önbizalmunkat.

Ha már nagyon hátráltat a mindennapjainkban az önbizalomhiányunk, rászorulhatunk egy ideig mások, például egy szakértő támogatására, de a cél az, hogy saját kézbe tudjuk venni az ügyet, amint elég erőt gyűjtöttünk.

Mivel fiatal felnőttkorra a személyiségünk már kialakult, minden komolyabb személyiségváltozásért jelentős erőt kell már kifejtenünk. Óriási feladat az önbizalom növelése, mert nem egyik napról a másikra fog megtörténni. A felnőttkor előnye viszont az, hogy nagyobb szabadságunk van tudatosan olyan környezetet, társakat, tevékenységeket választani, amelyek sikerélményhez juttatnak, fejlesztő hatásúak személyiségünkre, képességeinkre, s ezáltal önértékelésünket pozitívabbá, kiegyensúlyozottabbá teszik.

..

Azt gondolom, sosincs késő elindulni az úton. Eddigi munkám során nagyon szép példáit láttam annak, hogy idősebb emberek is képesek változni ha akarnak, reálisabb önképpel, több önbizalommal új lehetőségek felé nyitni.

Te mennyire vagy őszinte magadhoz?

/0 Hozzászólások/in /by

Már mindnyájan hallottuk azt a  mondást, hogy légy őszinte magadhoz és az igazság szabaddá tesz. Elgondolkodtál valaha a mélyebb jelentésén, hogy mit is jelent ez valójában?

Lehet rád is igaz, hogy beragadtál egy munkahelyre, amit nem szeretsz, egy házasságba, ami nem kielégítő a számodra, vagy magánéleti problémáid vannak, amitől nem tudsz szabadulni?

Ha bármelyik ezek közül igaz rád is, akkor valójában nem vagy szabad.

Mi az igazság?

Értéktelennek érzed magad? Igen? Akkor nem vagy szabad.

Félsz vagy szorongsz? Akkor nem vagy szabad.

Sokszor vagy dühös? Akkor nem vagy szabad

Úgy érzed beleragadtál egy élethelyzetbe, ami nem jó neked? Akkor nem vagy szabad.

Nem jössz ki jól a pároddal? Ha igen, akkor nem vagy szabad.

Értéktelennek érzed magad a kapcsolatodban? Az értéktelenség érzése szabaddá tesz? Nem.

Egy olyan munkában vagy, amit ki sem állhatsz és azt hiszed, hogy nincs kiút? Azt gondolod, hogy a  főnököd az, aki nyomorulttá tesz téged? Ha igen, akkor nem vagy szabad. Az igazság az, hogy nem a főnököd az, aki nyomorulttá tesz téged és te vagy az áldozat, hanem te magad teszed ezt magaddal; azzal, hogy nem lépsz ki belőle.

Kezd el most élni a saját életedet, ismerd fel a saját életed. Tedd fel magadnak ezt a kérdést? Szabad vagyok? Ha a válaszod nem, akkor eddig nem voltál őszinte magadhoz és nem azt az életet élted, ami a sajátod, amiben kiteljesedhetsz.

Hogyan lehetnék boldogabb?

Akkor vagy szabad, ha őszinte vagy saját magadhoz,  ismered az életed igazságát. Ismered, hogy mi az, ami jó neked és mi az, ami nem. Észreveszed, amikor egy élethelyzet már túl szűkös neked, fájó vagy akár romboló a számodra; és ezek után lépsz és változtatsz rajta. Te teremted meg az életedet, a körülményeidet. Az, hogy hogyan reagálsz az életedben megjelenő szituációira, tőled függ. Az, ahogyan gondolkodsz az életedről, az is tőled függ. A te gondolataid, a te érzelmeid, mind a tiéd. Lépj túl a korlátozó hitrendszereden. Az igazság szabaddá tesz. Mi a te igazságod?

Merre induljak el?

Amikor megtalálod önmagadat, akkor leszel igazán szabad. Ne elégedj meg kevesebbel, mint amire vágysz és amire képes vagy. Megtalálod azt aki vagy és szabaddá válsz. Csak akkor tudod meg, hogy ki is vagy, és mit szeretnél az élettől, ha időt szentelsz önmagadra. Az önismereti csoportjainkon segítünk megtalálni az Önmagadhoz vezető utat.

Tényleg mások fogják megmondani, hogy ki vagyok Én?

/0 Hozzászólások/in /by

Gyakran hallom a pácienseimtől, hogy nem tudják, hogy kik ők valójában. A tanácsadás része, hogy segítek definiálni, megtalálni magukban, hogy kik ők és hogy ez mit jelent.

Fontos, hogy megértsük, hogy az identitásunk nem állandó.  Állandóan változunk és fejlődünk. Az emberek összetett lények, gondolatok, érzelmek, hitrendszerek, szülői minták és tapasztalatok kombinációi vagyunk, ezek tesznek azzá, akik vagyunk.

Feldmár András, pszichológus mondta, hogy „Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is.  Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya, aki ő valójában?”

Hogy tudom megtalálni, hogy ki vagyok én?

Amikor elkezdesz magadon dolgozni, terápiára, különböző önfejlesztő csoportokba járni, egyszer csak elindul egy változás benned. Mikor már tudod definiálni, hogy mi az amit szeretsz, mi az, amit nem, akkor látod meg, hogy milyen is vagy valójában, az álarcaid, a társadalmi elvárások nélkül, akkor kezd kialakulni a valódi önképed. Megtalálod, hogy mik azok az élmények, amik töltenek, kikkel szereted körülvenni magadat, mi az a cselekvés, amit szívesen csinálsz és mi az, amit nem. Meglátod, hogyan reagálsz egy-egy szituációban, hogy vagy jelen a társas kapcsolódásaidban.  És ez csak pár példa a sok közül.

A hagyma héja

Sokszor úgy ábrázolják az emberek személyiségét, mint a hagyma héját. Amikor elkezdjük megismerni magunkat, elkezdünk befelé figyelni, a hagyma héját kezdjük el lebontani magunkról. Az, aki igazából vagyunk csak a hagyma belső része. A külső rétegek azok, amik az évek során ránk rakódtak, felvett szerepek, társadalmi elvárások, szülői minták, álarcok tömkelege. Ahhoz, hogy eltaláljunk önmagunkhoz, meg kell szabadulnunk a külső, felszíni rétegektől, amik eddig korlátoztak minket ebben.

Társadalmi szerepeink határoznak meg minket?

Az emberek hajlamosak a társadalmi szerepeik alapján meghatározni magukat (apa, anya, gyerek, feleség, szülő, tanár, professzor…) Valójában ezek a szerepek nem határozzák meg, hogy kik vagyunk. Azt írják csak le, hogy mit csinálunk az életünk adott szakaszaiban. Ha ezek alapján próbáljuk meghatározni magunkat és egyik-másik szerepünk eltűnik, megváltozik, akkor elveszítjük a személyazonosságunkat, a magunkról kialakított képet és összetörünk, mintha kihúznák a lábunk alól a talajt.

Meddig tart, amíg meglelem önmagam?

A változás és valódi önmagunk megtalálása egy hosszabb folyamat eredménye. Ezalatt a folyamat alatt előfordulhat, akár többször is, hogy az, amivel azonosítottad magad már nincs jelen benned, és még nincs meg az sem, aki valójában vagy. Ez egy nehéz időszak lehet számodra. Fontos tudnod, hogy ez az időszak is elmúlik és a változás egy új, jobb életszakaszt hoz magával. Ahol már tudod és érzed, hogy mi a te valódi utad. Megtalálhatod a hivatásod, a magánéletedben azt az irányt, ami valóban boldoggá tesz téged. Azt az érzést,  hogy nem vagy a helyeden átveszi egy belső biztonság, hogy a saját utadon vagy. Ezért nagyon fontos, hogy megtaláld azt, aki vagy. 

Van, hogy elhiszed, azt, ahogyan másik definiálnak téged?

Azt, hogy ki vagy nem az határozza meg, hogy mit gondolnak rólad mások, hogy ők hogyan definiálnak téged. Amikor megtalálod magad, néhány ember kedvelni fog ,néhány pedig nem. Néhány ember egyet fog érteni azzal, amit mondasz, néhány pedig nem.

Én a hitrendszeremmel az értékeimmel és a hibáimmal együtt azonosítom magam ( és ezek folyamatosan változnak). A gondolataim és az érzéseim alapján érzékelem magamat és a világot.

Hogyan induljak el az úton?

Megtalálni saját magadat egy hosszú és izgalmas út, sokszor kihívásokkal és fájdalmakkal teli. Emellett csak biztatni tudlak, hogy indulj el ezen az úton, mert minőségileg tudja megváltoztatni az életedet.

Kezd el azzal a feladattal,  hogy lefekvés előtt minden este átgondolod a napi eseményeket. Felteszed magadnak a kérdést,  hogy egy-egy helyzetben, ahogy reagáltál, valójában azt tetted-e volna, ha nem múlik rajta semmi. Írd össze magadnak ezeket. Majd minden hét végén ülj le pár percre és nézd át ezeket a jegyzeteket. Ezután szűrd le a következtetéseket magadról.

A magas érzelmi intelligencia 16 jele

/0 Hozzászólások/in /by

Egyre többször olvassuk egy-egy ember jellemzése kapcsán, hogy magas vagy alacsony az EQ-ja. Az érzelmi intelligencia az, ami befolyásolja viselkedésünket, személyes döntéseinket, hogyan gondolkodunk a dolgokról, a világról és hogyan kapcsolódunk másokhoz. Ez befolyásolja, hogy hogyan kezelünk különböző szociális szituációkat.

Travis Bradberry ismert pszichológus, író kutatásai alapján összegyüjtötte, hogy honnan lehet megismerni a magas érzelmi intelligenciájú embert.

1. Széleskörű szótár az érzelmek kifejezésére

Hogy vagy most Jól vagy rosszul? Meg tudod pontosan fogalmazni, hogy a kettő között pontosan hogyan? Mindenki tapasztal érzéseket, de csak kevesen tudják érzékletesen megfogalmazni, hogy pontosan miket, és még kevesebben tudják megnevezni. Minél specifikusabban tudjuk megfogalmazni és elmondani másoknak, hogy milyen érzelmet élünk át, annál inkább tudunk rá megoldást is találni.

2. Kíváncsiság másokra

Függetlenül attól, hogy introvertált vagy extrovertált, a magas érzelmi intelligenciájú ember kíváncsi a körülötte történő, létező dolgokra és emberekre. A kíváncsiság mögött általában nagy adag empátia lapul, ami szintén a magas EQ jele.

3. A változások elfogadása

Amikor valami változás áll be az életünkben, akkor arra rugalmasan kell reagálnunk ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. A magas érzelmi intelligenciájú embereket ritkán bénítja meg a félelem, ők az akadályokban is a lehetőségeket és a kihívást látják, nem pedig a gátat és a problémát.

4. Saját erősségeink és gyengeségeink ismerete, vagyis önismeret

A magas érzelmi intelligenciájú emberek nemcsak ismerik a gyengeségüket és az erősségüket, hanem azt is tudják, hogy miben jók és miben nem. Beismerni, hogy valamiben az átlag alatt teljesítünk, nem jelent belenyugvást, sőt, legalább tudjuk, melyik az a terület, amit fejlesztenünk kéne, az erősségeinket pedig kihasználhatjuk a munkánkban, kapcsolatainkban.

5. Emberismeret

Nem arról van szó, hogy eleve tudjuk, hogy az adott ember attól, ahogy kinéz, beszél, vagy áll, már azonnal biztosra vesszük, hogy milyen. Az empátia és kíváncsiság, valamint a saját magunk egyre mélyebb megismerése elvezethet odáig, hogy felismerjük az emberek mozgatórugóit.

6. Magabiztosság

Azt a képességet jelenti, hogy ha sértegetnek, és lekicsinylő kritikákat kapunk, akkor sem veszítjük el az önbecsülésünket, vagy támadunk rá a másikra.

7. A nemet mondás képessége

Sokkal több stressz éri azokat az embereket, akik nehezen mondanak nemet. A magas EQ-val élő emberek tudják mikor, és hogyan mondjanak nemet, nem rettegnek attól, hogy a másik ember majd kevésbé fogja őket kedvelni, ha nemet mondanak nekik.

8. A hibák és a harag elengedése

Az érzelmileg intelligens emberek nem rágódnak évekig saját múltbéli hibáikon. Nem felejtik el őket, próbálják elkerülni, hogy újra megtörténjen, tanultak belőle, de nem ez határozza meg az önképüket és a jövőjüket. Ugyanez érvényes a haragra is. A magas EQ-jú embereket is érik sérelmek, őket is bántják, de képesek túljutni rajta majd elengedni.

9. Adni csak úgy

Ha valaki csak úgy ad neked valamit, anélkül, hogy valamit várna viszonzásul érte, óriási hatással tud lenne. Ahhoz, hogy erős érzelmi kapcsolataink legyenek, tudnunk kell feltétel nélkül adni.

10. Nem haragtartóak

Tudják, hogy a harag az az érzelem, ami csak mérgezi őket és azt is, akire irányul.

11. Örülni annak, ami van

Bár folyamatosan törekszünk a többre, jobbra szebbre, azt is észre kell vennünk, ami már a miénk. Sőt, Simone Weil szerint meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. A magas EQ-jú emberek nem kergetik a tökéletességet, mert tudják, hogy olyan nem létezik, közben pedig hálásak azért, amit már elértek, és erőt merítenek belőle. A Kaliforniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy azok, akik napi szinten gyakorolják a hálás gondolkodásmódot,  energikusabbak és kiegyensúlyozottabbak, kortizol szintjük (stresszhormon) is alacsonyabb.

12. Kikapcsolódás

Hiába sikeres valaki a munkájában, időnként el kell szakadnia a stresszforrástól, pihennie kell, kikapcsolódni, töltődni.

13. Negatív gondolatok

A magas EQ-val élő emberek nem ragaszkodnak negatív gondolataikhoz. Nekik is éppúgy vannak, mint másoknak, de felismerik, és helyükön kezelik őket ahelyett, hogy eltúloznák jelentőségüket. Boldogságuk egyébként sem mások véleményei, visszajelzései alapján teremtődik, hanem saját magukból, ezért nehéz is elvenni az örömüket.

14. Nem akarnak tökéletesek lenni

Az érzelmileg intelligens embereknek nem céljuk a tökéletesség, mert tudják, hogy tökéletesség nem létezik.

15. Tudják értékelni, azt amilyük van

Nemcsak értékelik, azt amilyük van, de hálát is tudnak adni érte.

16. Eleget alszanak

Tisztában vannak vele, hogy milyen fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás. Amikor alszunk csökken a stressz szintünk, az agyunk ekkor dolgozza fel a nap eseményeit.

Nyilatkozatok

Adatkezelési nyilatkozat

 

ÁSZF

 

Kövess engem

Facebook Youtube

Varga Anita

© 2021. MINDEN JOG FENNTARTVA

 

Kapcsolat

info.radfigyelek@gmail.com
Budapest,  6. kerület, Ó utca
+(36) 20 3780249

Az oldal cookie-kat (sütiket) használ a kellemesebb felhasználói élmény érdekében. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulásodat adod, hogy elfogadod őket.

ÉRTEMTovábbi információ