fbpx

A törekvés a tökéletességre kifáraszt? Tanuld meg elengedni a maximalizmust!

Mindannyian törekszünk arra, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, de a perfekcionizmus és maximalizmus könnyen átcsúszhat az egészséges határokon túlra. Amikor minden helyzetben a tökéletességet akarod elérni, még akkor is, ha az irreális elvárásokhoz és kimerültséghez vezet, akkor már nem az önfejlesztés, hanem a túlzott elvárások irányítanak. Ha a hibázás gondolata is feszültséget kelt benned, és nem tudod elengedni a tökéletességre való törekvést, akkor a perfekcionizmus nem segít, hanem korlátoz.

Miért törekszünk mindig a tökéletességre?

A tökéletességre való törekvés, vagyis a perfekcionizmus, gyakran mélyen gyökerezik a gyermekkori tapasztalatokban. Gyerekként mindannyian azt tanuljuk meg, hogy a szüleink, tanáraink és más fontos felnőttek visszajelzései alapján alakítsuk ki önértékelésünket. Ha ezeket a visszajelzéseket feltételhez kötött szeretet, túlzott elvárások vagy állandó kritika kísérte, az nagyban befolyásolja azt, hogy felnőttként hogyan értékeljük önmagunkat és teljesítményünket.

A gyermekkori visszajelzések és a tökéletesség

Ha gyerekkorban azt tapasztaltad, hogy csak akkor kapsz dicséretet vagy szeretetet, ha hibátlanul teljesítesz, az arra tanított, hogy a saját értékedet a tökéletesség határozza meg. Ebben az esetben a szülők vagy más felnőttek csak akkor ismerték el a gyermek erőfeszítéseit, ha az elért eredmény megfelelt a szigorú, sokszor irreális elvárásoknak. A szeretet és elfogadás így egyfajta jutalomként jelenik meg, amit el kell érni, és nem egy természetes, feltétel nélküli dologként.

Például egy gyerek, aki folyamatosan csak akkor kapott dicséretet, ha hibátlanul teljesített az iskolában, sportban vagy más területen, azt tanulhatja meg, hogy az értéke kizárólag a hibátlan eredmények alapján mérhető. Az ilyen típusú szülői magatartás könnyen kialakíthat egy perfekcionista hozzáállást, amelyben a hibázás vagy a „nem tökéletes” teljesítmény az értéktelenség érzéséhez vezet.

A hibák elkerülésének kényszere

Gyermekként sokan szembesülnek azzal a gondolattal, hogy a hibázás elfogadhatatlan vagy büntetést von maga után. Ez különösen jellemző azokra a környezetekre, ahol a kudarcot szégyennek, gyengeségnek vagy akár szeretetlenségnek tekintik. Ha egy gyermek azt tanulja meg, hogy a hibázás szégyennel és bűntudattal jár, akkor felnőttként is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elkerülje ezeket az érzéseket.

Az ilyen gyerekkori tapasztalatok eredményeként felnőttként hajlamosak lehetünk az irreális elvárások fenntartására, hogy elkerüljük a hibázást. A hibák elkerülése iránti kényszer súlyos szorongáshoz vezethet, mivel a tökéletesség elérése sokszor lehetetlen feladat. Az ilyen emberek gyakran tapasztalják, hogy még akkor is, ha tökéletesen teljesítenek, nem érzik elégedettnek magukat, mert mindig találnak valamit, amit jobban lehetett volna csinálni.

A maximalizmus örökítése

A gyermekkori környezetben a perfekcionizmus gyakran nemcsak a saját önértékelést befolyásolja, hanem mintaként is szolgál. Ha a szülők vagy más fontos felnőttek maguk is maximalisták voltak, és mindig a legjobbat követelték, akkor a gyermek ezt a hozzáállást magáévá teheti, hiszen úgy érzi, hogy így nyerhet elismerést. Ezek a minták generációkon keresztül öröklődhetnek, hiszen a gyerekek azt látják, hogy a maximalizmus a siker és az elfogadás kulcsa.

Felnőttkori következmények

Felnőttként a gyermekkori visszajelzések és elvárások hatására a hibázást nemcsak elkerülendő dolognak, hanem személyes kudarcnak élhetjük meg. Ez az állandó perfekcionista hozzáállás nemcsak a munkahelyen, de a személyes kapcsolatokban is megjelenhet, hiszen mindig az a cél, hogy minden helyzetben a legjobbat nyújtsuk – még akkor is, ha ez kimerítő és irreális.

A tökéletességre való törekvés gyakran ahhoz vezet, hogy az illető nem tudja élvezni a sikereit, mert mindig a következő kihívásra vagy a következő hibalehetőségre koncentrál. A perfekcionizmus és maximalizmus nemcsak mentális kimerültséget, hanem boldogtalanságot is okozhat, hiszen a belső békét és elégedettséget sosem a teljesítmény mértéke határozza meg, hanem az önmagunkkal való elfogadás.

Milyen jelei vannak a perfekcionizmusnak és maximalizmusnak?

Minden helyzetben a legjobbat akarod nyújtani: Nemcsak törekszel a jó eredményekre, de irreálisan magas elvárásokat támasztasz magaddal szemben. Sokszor még akkor is, amikor tudod, hogy ez nem reális vagy megterhelő, nem tudsz lejjebb adni az igényekből.

Hibák elkerülése minden áron: A hibázás gondolata annyi stresszt okoz, hogy inkább elkerülöd a kockázatos helyzeteket, vagy állandóan szorongsz, hogy valamit rosszul csinálsz. Ez gyakran odáig fajul, hogy nem tudsz örülni a sikereidnek, mert mindig az apró hibákra fókuszálsz.

Miért ártalmas a perfekcionizmus?

A perfekcionizmus és a maximalizmus rövid távon úgy tűnhet, hogy segít elérni céljaidat, hiszen mindenki a lehető legjobbat próbálja nyújtani. Azonban hosszú távon ezek az irreális elvárások kimerüléshez, szorongáshoz és elégedetlenséghez vezetnek. A perfekcionisták soha nem elégedettek a teljesítményükkel, mivel mindig találnak valamit, ami nem tökéletes.

A hibázás elkerülése érdekében sokan nem vállalnak új kihívásokat, mert a kudarctól való félelem megbénítja őket. Ez nemcsak a személyes fejlődést akadályozza, hanem a kreativitást is korlátozza, hiszen a tanulási folyamat természetes része a hibázás.

Hogyan léphetsz ki a perfekcionizmus csapdájából?

Fogadd el a hibákat mint a fejlődés részét: A hibák természetes velejárói az életnek. Gyakran a kudarcokból tanulunk a legtöbbet, ezért próbálj meg úgy tekinteni rájuk, mint lehetőségekre. Tudatosítsd magadban, hogy a hibázás nem tesz kevesebbé, sőt, lehetőséget ad a fejlődésre.

Állíts reális elvárásokat: Tudd megkülönböztetni azokat a helyzeteket, ahol a legjobb teljesítmény fontos, és azokat, ahol elég a „jó is elég” hozzáállás. Nem minden helyzet igényli a maximalista hozzáállást, és fontos felismerni, hogy néha a kevesebb is elég.

Fókuszálj a folyamatra, ne csak az eredményre: A perfekcionisták gyakran csak a végcélt látják, miközben elfeledkeznek a folyamat szépségéről és értékéről. Ha megtanulsz élvezni a folyamatot, kevésbé fogsz a tökéletes eredményen stresszelni.

Dicsérd meg magad a kis sikerekért is: A maximalisták hajlamosak figyelmen kívül hagyni a kisebb eredményeket, pedig minden lépés számít. Ha tudatosan odafigyelsz arra, hogy elismerd a saját fejlődésed, az önbizalmad is növekedni fog.

Összefoglalás


A perfekcionizmus és a maximalizmus rövid távon úgy tűnhet, hogy segít elérni a legjobb eredményeket, de hosszú távon csak fáradtsághoz, szorongáshoz és folyamatos elégedetlenséghez vezet. Fontos megtanulni elfogadni a hibákat, reális elvárásokat állítani, és értékelni a folyamatot, nem csak az eredményt. Amikor elengeded a tökéletességre való törekvést, lehetőséged nyílik egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb életre.

Nyilatkozatok

Kövess engem

Varga Anita

© 2021. MINDEN JOG FENNTARTVA

 

Kapcsolat

info.radfigyelek@gmail.com
Budapest,  6. kerület, Ó utca
+(36) 20 3780249