fbpx

Bejegyzések tőle admin

Az út a gyógyulás felé itt kezdődik…

Félelem a fájdalomtól

Amikor elkezdünk változtatni a régi működéseinken vagy megpróbálunk gyógyulni a traumáinkból, ami elég gyakran egy belső ellenállást vált ki belőlünk.

Ilyenkor, amikor belső ellenállást érzünk, két lehetőség szokott lenni, megpróbálunk erőszakkal áttörni rajta, vagy megpróbáljuk teljesen figyelmen kívül hagyni. Emiatt valójában fokozzuk az ellenállást, mert ellenállunk, ellen tartunk ennek az erőnek. Ezzel rengeteg energiát pazarolunk el, és nem jutunk semmire. Ilyenkor attól félünk tudatalatt, hogy fájdalmat fogunk érezni.

A fájdalom elkerülése

Az igazság az, hogy életünk során a legtöbb dolgot kifejezetten azért tesszük, hogy elkerüljük és elmeneküljünk a fájdalom elől. Iskolába járunk, majd rengeteget dolgozunk, így garantálhatjuk, hogy nem fogjuk érezni azt a fájdalmat, hogy kiszolgáltatottak vagyunk és összetörhetünk. Tesszük a dolgunkat, robotolunk, belekerülünk egy végeláthatatlan körbe, és idővel már alig élvezzük az életünket. Igyekszünk a lehető legóvatosabban választani egy biztonságos párt, hogy ne kelljen átélnünk annak a fájdalmát, hogy összetörik a szívünk. Összeházasodunk, hogy garantáljuk, hogy nem fogjuk érezni a szakítás és egyedüllét fájdalmát. Tablettákat szedünk, hogy ne kelljen érzelmi testünkben éreznünk a korábbi traumák még nagyon is jelen lévő fájdalmát.

A fájdalom elkerülése egy alapvető túlélési stratégiánk. Minden faj a Földön fizikailag úgy van kialakítva, hogy elkerülje a fájdalmat, és az örömöt és megelégedést keresse. É

A fájdalom megélése önmagában nem kellene, hogy egy kínzó folyamat legyen, amíg nem adunk fájdalmas jelentést a fájdalomnak.

És ez az egész arra késztet bennünket, hogy ellenálljunk magának a fájdalomnak. És mit tudunk az ellenállásról? Aminek ellenállunk, az megmarad.

Legtöbben rettegünk a fájdalomtól, azért, amivé a fájdalom jelentését tettük.

Mit jelent a fájdalom nekem?

Most azt szeretném, ha megkérdeznéd magadtól, és a lehető legmélyebben és legőszintébben válaszolnál lényed lényegéből:

Mit jelent a fájdalom nekem?

Mivé tettem, miféle plusz jelentést kapcsoltam én a fájdalom érzéséhez?

Például lehet, hogy valaki számára a fájdalom azt jelentheti, hogy valamit rosszul csinált vagy csinál. Ezért ezt azonnal ki kell javítania vagy módosítania kell. Ha nem javítja ki a rosszat, az azt jelentheti számára, hogy nem szerethető, nem jó és nemkívánatos, ami elutasításhoz és elhagyatáshoz vezet. A fájdalom tehát egyenlő az elutasítással és az egyedülléttel.

Amikor fájdalmat érzünk, az felhívja figyelmünket valamire és mi arra összpontosítunk, ami figyelemre szorul. Ez az igazi oka annak, hogy a szenvedés sok ezer éve a megvilágosodás fő kapuja.

Nem lehet az a célunk, hogy megpróbáljuk eltüntetni, elkerülni, elnyomni a fájdalmat. Hagynunk kell, hogy a fájdalom megmutassa, amit meg kell mutatnia, és amit belőle tanulnunk kell. Figyelmeztet bennünket, hogy hol vagyunk pontosan és merre és milyen módon távolodtunk el a belső egyensúlyunktól.

A katalizátor

Társadalmunkban arra vagyunk programozva, hogy a fájdalmat hibának tekintsük. Arra vagyunk késztetve, hogy elhiggyük, hogy a fájdalom érzése egyszerre szükségtelen és rossz dolog, és ha érezzük valahogy kudarcot vallottunk. Ez a hozzáállás meggyőz bennünket arról, hogy amilyen gyorsan csak lehet, el kell menekülnünk a fájdalom elől. Ez arra késztet, hogy ellenálljunk a fájdalomnak, és így még nagyobb fájdalmat érezzünk.

De ha más szemszögből nézzük a fájdalmat, láthatjuk, hogy ez lehetne a katalizátora annak, hogy változtassunk az életünkön.

Lehangoltság vagy depresszió?

Lehangoltság

Az élete során nincs olyan ember, akivel ne fordult volna még elő, hogy lehangoltnak, szomorúnak érezte magát. Valami olyan dolog történt az életében, ami így hatott rá. Lehet összeveszett valakivel, épp szakított a párjával, a munkahelyén adódtak problémák vagy épp a családban történt valami nehézség. Viszont egy idő után enyhült a szomorúság és újra visszatért az életkedve.

Sokan összekeverik ezt az átmeneti állapotot a depresszióval.

Az időszakos lehagoltás és a depresszió állapota valóban nagyon sok hasonlóságot mutat: motiválatlanság,  a semmihez nincs erőd és kedved érzése, koncentrációs problémák, álmatlanság vagy felborult alvás és ébrenlét ritmus. 

A lényegi különbség ennek az allapotnak az időtartamában és mélységében rejlik.

 

Depresszió

A depresszió sokszor látszólag minden külső kiváltó ok nélkül jelentkezik, mivel hátterében nem csak stresszt okozó hatások vagy külső, környezeti tényezők állnak. A depresszió valójában egyszerre nyugszik genetikai és környezeti alapokon, és megjelenéséhez általában mindkét faktorra szükség van.

Ilyenkor a szomorúság és elkeseredettség mindent áthat és nem igazán található egy kiváltó ok. Ez a minden ok nélkül jelentkező és nem múló szomorúság jelzés arra vonatkozóan, hogy komoly a probléma. 

 

Hogy lehet megkülönböztetni az átmeneti lehangoltságot és a depressziót?

Elveszted az érdeklődésedet a napi tevékenységek iránt

Ha épp nincsenek jó napjaid, akkor még mindig fel tud dobni egy baráti beszélgetés vagy egy mozi, színház, sportolás. Egyre jobban érzed magad, ha kizökkensz a lehangoltság állapotából, még ha nagyon el is voltál keseredve,

Nem így depresszió esetén. Ha úgy érzed, hogy teljesen elvesztetted az érdeklődésedet minden és mindenki iránt, ami korábban lelkesített és már semminek nem tudsz örülni, akkor ez elég komoly jelzés arra, hogy hétköznapi lehangoltságnál komolyabb problémával állsz szemben. Lehet elkezded elhanyagolni a háztartást, a barátaidat, a családodat is.

Sokat kritizálod magad, az önbizalmad teljesen lecsökken

Az önbizalomhiány, önkritika gyakran előfordul akkor is, amikor éppen nehéz időszakon mégy keresztül és szomorú, motiválatlan vagy, de ez nem olyan nagy mértékű.

Depresszió esetén az értéktelenség érzése úgy elhatalmasodhat, hogy senki és semmi nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről, lehet meg sem hallod a biztató szavakat. Teljesen elveszíted az önbizalmad, kívülállók számára jelentéktelen dolgokon rágódsz, felnagyítva azokat.

Alvásproblémák

Ha épp valami nehézség adódott az életedben, lehet lefekvéskor azon agyalsz és emiatt nehezen alszol el.

Depresszió esetén máshogy változik meg az alvás. Lehet, hogy el tudsz aludni, de többször is felébredsz éjszaka és még az is előfordulhat, hogy nem tudsz visszaaludni, és ez rendszeresen jelentkezik. Ennek további következménye lehet erős fejfájás vagy állandó fáradtság is.

Fáradság

Gyakran vagy fáradt, nyúzottnak érezed magad, amin az alvás sem segít, súlyosabb esetben nem is bírsz felkelni.

Koncentrálási nehézség

Ezzel a tünettel gyakran találkozhatsz hétköznapi nehéz élethelyzetekben is. Ilyenkor előfordul, hogy nem tudsz a munkádra vagy bármi más fontos dologra figyelni, mert folyton a problémán rágódsz. Ilyen esetben csak a kedvedet veszíted el, hogy bármit is csinálj. Tehát képes lennél rá, csak éppen nincs kedved.

Depresszió esetén azonban hiába szeretnél valamit megcsinálni, egész egyszerűen képtelen vagy rá. Depressziónál nem vagy képes koncentrálni és cselekedni, sőt, sokszor még az ágyból kikelni sem. Gyakran memóriaproblémák jelentkeznek és egyre nehezebb lesz döntéseket meghoznod.

Belső nyugtalanság

Depresszió esetén úgy tűnik, mintha egy ideges szorongás és nyugtalanság mindig veled lenne és sosem enyhülne. Még az sem kell, hogy különösebb oka legyen: egyszerűen egyfajta testet nem öltött szorongás.

Öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok

Amikor valaki el van keseredve, akkor előfordul, hogy egy ideig reménytelennek érzi a helyzetétViszont akármilyen szomorú és elkeseredett legyen is, tisztában van vele, hogy lesz jobb is, egyszer ez is elmúlik majd.

Depresszió esetén ez is más, sötéten látod a jövőt. Ilyenkor nem ritkák az olyan gondolatok, hogy „nincs is értelme az életnek”. Az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok az egyik legfontosabb jelei a depressziónak és komolyan kell őket venni.

A lehangoltság vagy szomorúság és a depresszió bár hasonló tüneteket mutatnak, valójában jelentősen eltérnek egymástól.  A különbség felismerése leginkább azért fontos, hogy az, aki depressziós időben segítséget kaphasson. Aki pedig egy rossz élethelyzet vagy esemény miatt szomorú annak érdemes tudatosítania magában, hogy ez csak egy átmeneti állapot és el fog múlni.

Miért félünk az igazságtól?

Emberként nagyon bonyolult kapcsolatunk van az igazsággal. Nagyon kevesen akarják tudni, függetlenül attól, hogy ennek az ellenkezőjét állítják.  Kevesen akarnak tudomást venni a bennük lévő valódi érzelmekről és a körülöttük zajló valódi történésekről. Sokszor könnyebb mindent besöpörni a szőnyeg alá, mert van az az élethelyzet, amikor az igazság fáj.

De továbbra is fontos megérteni, mi az, ami miatt nem akarjuk az igazságot, nem értékeljük az igazságot és ellenállunk.

Kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk, mi emberek miért is állunk ellen az igazságnak. Milyen is ez az ellenállás, és miért van jelen bennünk?

Akik nem akarják tudni az igazat, valójában csakis azzal szemben ellenállóak amelyek “rossz érzéseket “keltenek bennük. Ezeket „negatív igazságoknak” is nevezhetjük. Saját élettapasztalatuk azt mutatja számukra, hogy a negatív igazságok mindig valami rosszhoz, például negatív következményhez vezetnek. Negatív következményhez, amivel úgy érezik, hogy nem tudnak szembenézni, nem tudnak kezelni vagy  változtatni rajtuk.

Általánosságban elmondható, hogy azok az emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy meglássák az igazat(azt ami valósan van), AKÁR ÖNMAGUKON BELÜL IS, általában olyan emberek, akik hisznek abban, hogy ők maguk aktívan tehetnek valamit az igazsággal és a következményekkel, ők azok akik kezükbe merik venni az életük irányítását.

Azok, akik nem értékelik az igazságot, magasabb fokú tehetetlenséget tapasztalnak meg. Tehetetlennek érzik magunkat arra, hogy megakadályozzák vagy megoldják ezeket a rossz dolgokat. Ezért fokozottan hajlamosak megtapasztalni, hogy az igazság csak rossz dolgokhoz vezet, megoldásokhoz soha.

Mindazonáltal minél erőtlenebbnek érzi magát valaki, annál kevésbé lesz elfogadó a fájdalmas igazsággokkal szemben.

Sokan csak nagyon kis mértekben vagy egyáltalán nem értik, hogy az igazság, még ha fájdalmas vagy negatív is, mindig valami jóhoz vezet.

Akik ellenállnak az igazságnak, általában olyan családi hátteréből jönnek ahol azt felhasználták  ellenünk. Ebben  az egészségtelen környezetben az igazság gyakran kiaknázható gyengeséggé vált. Például, ha anya vagy apa tudta, hogy az igazság az, hogy szeretünk egy bizonyos játékot, akkor azt a játékot vették el, amikor nem teljesítettünk eleget.

Ha őszinték vagyunk magunkkal, gyermekkorban sem tudtuk megmondani, mi a valóság. Vagy beadtak nekünk egy gondolatot, valamit 100%-ig igazként, csak később jöttünk rá, hogy nem volt az. Ez bizalmatlanságra és kételkedésre késztet bennünket. 

Nehéz dolgunk van, mert mindig valami mást akarunk, mint ami van. Szeretnénk valami újat és mást alkotni, mint ami valósan van. Ez alapvetően nem probléma. Ez egy gyönyörű dolog, ami mindig valamilyen fejlődéshez és változáshoz vezet. A probléma az, amikor tagadjuk azt, ami valósan van, és amikor elutasítjuk azt. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy a jó érzés- még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kívül esik a valóságtól és illúzióban élünk- többet jelent-e, mint az igazság tudatában lenni és a valóságban lenni. A valós fejlődéshez és változáshoz, először fel kell ismernünk hol is vagyunk az adott pillanatban.

Ez az egzisztenciális kérdés, amelyet a Mátrix tesz fel. Én azt javaslom, hogy derítsd ki, hogy állsz ezzel a kérdéssel. Kék pirula vagy piros?

Apám miatt vonzódom a szenvedélybeteg pasikhoz…

Apám alkoholizmusát mindenki másképp kezelte. Az ismerősök minél többet akartak tudni a részletekről, a család pedig minél kevesebbet. De persze, ahogy a szomszédok sem láthattak bele a mindennapjainkba, úgy mi sem tudtunk úgy tenni, mintha nem ehhez a családhoz tartoznánk.

Főleg én nem, aki ebbe a fantasztikus családmodellbe született bele. Persze ezt úgy mondom, mintha mindig is így gondoltam volna – de sajnos nem. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megértsem, milyen károkat okozott bennem a család. Igen, nemcsak az alkoholista apám, hanem az anyám is, aki ezt nem tudta jól kezelni.

Anyu folyton kozmetikázta a dolgokat…

“Kicsikém, ne nézz ilyen csúnyán apára! Azért iszik ma is, mert nagyon sokat idegeskedik a munkahelyén. Így tud csak pihenni. És egyébként nem iszik sokat. Tudod, az orvos már nagyapádnak is megmondta, hogy napi egy pohár vörösbor jót tesz az egészségének. Na, apád nem iszik sokkal többet ennél.” Még mindig csengenek a szavai a fülemben, pedig már vagy 15 éve nem nyelem be ezt a dumát.

Anyám persze nem tudta, milyen károkat okoz ezzel bennem. Nem tudta, milyen érzés lesz úgy felnőnöm, hogy soha nem mondhattam el a véleményemet apámról – és róla sem. Nem tudta, mit tesz majd velem az a rengeteg érzelmi elfojtás, amibe bele lettem kényszerítve. Anyám valójában semmit sem tudott – csak apám helyett is tagadta az alkoholizmusát.

Utólag visszagondolva nem is ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy technikailag 10 évesen már nem lehettem gyerek – hiszen egy ilyen családban hamar meg kellett tanulnom gondoskodni magamról. Mikor mindketten dolgoztak, csak az üres lakás várt iskola után. Ha csak apám dolgozott, akkor anyám egész délután robotolt otthon, hogy mire az öreg hazaér, minden a helyén legyen. Ha pedig csak anyám dolgozott, akkor pont olyan volt, mintha egyedül lennék otthon.

Ha valamivel elakadtam, senkitől sem kérdezhettem. Egyedül kellett megbirkóznom az érzéseimmel, a félelmeimmel és az iskolai feladatokkal is. És közben piszok jól kellett tanulnom, hiszen azt bezzeg elvárták – ahogy azt is, hogy amikor anyám éjszakás a munkában, akkor én foglalkozzak apámmal. Vásároljak be, főzzek meg, aztán pedig a fél szemem tartsam rajta a dülöngélő ősömön.

Ez egészen addig így is ment, mígnem 16 évesen megismertem az első szerelmem, akit néhány hónap elteltével szerettem volna hazavinni. Ciki volt, hogy folyton csak náluk lebzselünk vagy az utcán lógunk – és azt hittem, már eléggé felkészítettem a családommal való találkozásra. Ám, mint utólag kiderült, egy egészséges embert nem lehet erre felkészíteni…

Mikor beléptünk az ajtón, apám épp a wc csészét ölelgette. Nem sűrűn szokott hányni, hiszen alapvetően hozzá van szokva a piához. De sajnos, mivel az agya már nem a régi, simán áttöltötte a házi pálinkát egy műanyag flakonba – és “műanyagmérgezést” kapott. Szinte szó szerint ezekkel a szavakkal magyarázkodtam a srácnak – miközben anyám igyekezett minél nagyobb ricsajt csapni, hogy elnyomja a kínos fürdőszobai hangokat.

Ő meg csak ott állt, teljesen megszeppenve. 16 éves volt, normális családból jött, és egyáltalán nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Igyekezett tisztelettudóan viselkedni, de egy ponton kibukott belőle: “Ne haragudj, Bogi, de ez undorító. Nem tudok itt maradni. Sajnálom.”

Elsőre nagyon megsértődtem, hiszen leundorítózta az apámat, az otthonomat, az életemet. Mérges voltam rá, és cserébe én is mindennek lehordtam őt – csak éppenséggel tök alaptalanul. Most, felnőttként, már tudom, hogy azért voltam rá olyan mérges, mert akkor döbbentem rá valami nagyon fontosra. Mégpedig arra, hogy számomra teljesen természetes, hogy ebben a mentális, érzelmi és intellektuális mocsárban élek. És ettől megijedtem.

Átjelentkeztem egy másik középiskolába, majd beköltöztem egy kollégiumba. Onnantól kezdve csak ünnepnapokon mentem haza – és ez azóta is így van. Akkoriban még nem tudtam, milyen jól tettem – és hogy milyen hálás lehetek annak a 16 éves fiúnak. Mert ha ő nem nyitja fel a szemem, talán még évekig a szüleimmel éltem volna.

Azóta már 30 is elmúltam, de még mindig szakemberhez járok. Egyszerűen tudat alatt vonzódom az olyan férfiakhoz, akik pusztítják magukat. Piások, játékfüggők, munkamániások – ők lettek a “zsánereim”. Mert ezt a példát láttam, ezt hozom otthonról. Ezekkel a pasikkal viszont lehetetlenség hosszú távra tervezni – ezért ha családot szeretnék, akkor muszáj szembenéznem a múltammal, ami elől 16 évesen elszaladtam.

Bogi történetét Varga Anita jegyezte le.

Aki csak alkalmi partner keres, az menekül valami elől.

“Nekem nincs szükségem komoly kapcsolatra. A hosszú távú viszonyokkal csak a baj van: alkalmazkodni kell a másikhoz, nem csinálhatsz, azt amit akarsz – meg van kötve a kezed, és meg vagy fosztva a szabadságodtól.” Ismerős mondatok?

Bizony, manapság egyre többen állítják, hogy a szerelem, a párkeresés csak időpocsékolás. Sokan azt gondolják, hogy társra csupán azok az emberek vágynak, akik nem tudnak boldogok lenni egyedül. Szerintük az lenne az alapvetés, hogy csak magaddal törődj, magadra szenteld minden időd, csak magadra áldozd a pénzed és az energiád. Ne foglalkozz másokkal – és főleg ne az érzéseikkel. Ne bonyolódj bele semmi érzelmileg labilis viszonyba, nehogy lekerüljön a fókusz saját magadról.

Valóban ez lenne a boldog élet kulcsa?

Persze rengeteg ember erősíti az ellentábort is. Szerintük senki sem arra teremtetett, hogy egyedül tengődjön egész életében – és persze, érzed jól magad a bőrödben, ám az érzelmi stabilitás ennél jóval többet jelent. De vajon kinek van igaza? Egyáltalán, létezik olyan nézőpont, ami mindenkire igaz lehet?

Beteges donjuanizmus vagy egészséges egyedüllét?

Nem nagyon találkozni olyan emberrel, aki születése óta elhatárolódott volna a párkapcsolatoktól. Mert amíg az egyénnek egészséges a lelke, addig az nem is kérdés, hogy kapcsolódni valakihez jó dolog. Gondolj csak a gyerekekre: ők még nyitottak, pozitívak, a szívük tele szeretettel, és ezt meg akarják osztani másokkal is. Ám ahogy telnek-múlnak az évek, és egyre több trauma éri az illetőt, szép lassan kialakulhat a kapcsolatoktól való undorodás.

Ennek az a legfeltűnőbb jele, hogy az érintett személyt szinte sosem lehet kétszer ugyanazzal a csajjal/pasival látni. Virágról virágra száll, és csak addig marad, amíg befektetett energia nélkül megkapja, amit akar. Nem szeretne semmiképp sem érzelmileg függeni a másiktól, hiszen onnantól kezdve nemcsak ő irányítja az életét, hanem a másik fél is. Ez pedig ijesztő lehet egy olyan embernek, aki ezzel már sokszor megütötte a bokáját.

 

Ezt a mentalitást kiválóan kiszolgálja a Tinder és az ehhez hasonló instant ismerkedő appok, amelyek csak kevés esetben vezetnek tartós kapcsolathoz. Inkább arra hivatottak, hogy pillanatok alatt új ismeretségre tehess szert a téged övező 1 kilométeres körzetben – akivel megihatsz egy fröccsöt, vagy megoszthatod a hálószobád. Az ilyen viszonyok hamar véget érnek: mindenki megköszöni az estét, hazamegy, majd új “kapcsolat” után kutat. És persze lehet ezt úgy értelmezni, hogy ő aztán senkihez sem akar kötődni, de valójában pont ez a viselkedés árulja el, hogy mégiscsak igen.

Mert gondolj csak bele: akinek nincs szüksége párkapcsolatra, annak randi alkalmazások sem kellenek. Nem igényli, hogy mindig legyen vele valaki, akinek csillogtathatja a tudását, a szépségét, a tehetségét. Hiszen elméletileg ezeket ő pontosan tudja magáról, és olyan boldog ettől, hogy mások visszaigazolása már nem is szükséges. Az idejét arra áldozza, hogy fejlessze magát, utazzon és a barátaival legyen. Nem keresi a lehetőségeket a pasizásra/csajozásra, egyszerűen csak jól elvan úgy, ahogy van.

Na, ilyen emberből aztán tényleg kevés létezik! Persze, nem azt állítom, hogy mindenki kizárólag úgy lelheti meg a boldogságát, ha párt választ magának. Nyilván vannak olyanok, akiknek más értékek vannak középpontban. De azt azért fontos leszögezni, hogy azok a Don Juanok, akik minden héten más nővel mutatkoznak, nem ebbe a kategóriába tartoznak.

És ha éppen te vagy az a nem túl szerencsés, akit egy hét után – látszólag ok nélkül – lecserél, akkor ne magadban keresd a hibát! Nem arról van szó, hogy nem voltál elég kedves, csinos, okos, hanem egyszerűen csak az a baja veled, hogy te hosszú távra tervezel.

Magának sem vallja be, hogy menekül valami elől: a csalódástól való félelemtől, egy családi trauma maradványától stb. Az ennyire elhatárolódó viselkedés biztosan nem egészséges – és sajnos ebből csak úgy lehet kigyógyulni, ha keres egy segítő személyt, akinek feltárhatja a problémáit. Ezért, ha van olyan barátod/rokonod, akin ezeket a jeleket tapasztalod, segíts neki annyival, hogy megemlíted ezt az alternatívát! Valószínűleg először mélyen elutasítja majd – de talán a tudtodon kívül megkeres valakit, akivel nekiállhat önmaga meggyógyításának.

Mondd csak, te mennyire tiszteled saját magad?

Vajon miért maradunk benne egy olyan kapcsolatban, amiben már régóta nem vagyunk boldogok? A biztonság, a megszokás, netán a valakihez tartozni vágyás motivál minket? Vagy inkább csak nem akarjuk levenni a hamis illúziók rózsaszín napszemüvegét?

Azt hihetnéd, hogy ezek egymástól teljesen különálló szempontok, amik külön-külön képesek befolyásolni egy ember szerelmi életét. Pedig valójában, ha lecsupaszítjuk a felesleges zavaró tényezőket, akkor rájövünk, hogy ezek mind-mind ugyanazt jelentik. Méghozzá a tisztelet hiányát. Nem tudsz tisztelni valakit, aki nem tiszteli saját magát. És nem tudsz stabil érzelmi alapokat építeni akkor sem, ha nem tiszteled saját magad. De mit is jelent ez?

Fanni 1,5 év után szakított a pasijával. Azzal indokolta, hogy egyszerűen nem illenek össze a sráccal. Másképp vélekednek saját magukról, egymásról, a világról, a szexről vagy a barátok fontosságáról stb. Most teljesen össze van törve, hiszen szertefoszlott az álma, hogy boldog párkapcsolata, igazi szerelme legyen.

De vajon mikor fogalmazta meg magának először, hogy nem boldog?

Mert ha két ember között ennyire sok az ellentét, akkor feltehetőleg ez már a kapcsolat elején is látszódott. Fel kellett tűnnie, hogy egymással nem összeegyeztethető tulajdonságokkal áll szemben, amik gátat szabnak a boldogságnak. Vagyis annak ellenére töltött el csomó időt a pasival, hogy pontosan látta: ez a kapcsolat nem az, amire legbelül vágyik.

Ám ő inkább szemet hunyt ezek felett, elbagatelizálta a dolgok jelentőségét, és inkább azokra a komponensekre koncentrált, amik működtek és örömet okoztak. De ez csupán instant boldogság, az instant dolgok pedig ugye sosem tartósak…

És itt jön képbe az önmagunkkal szembeni tisztelet. Aki nem tiszteli magát, az benne marad olyan viszonyokban, amelyek nem elégítik ki. Hiszen aki nem tiszteli magát, az nincs rendben saját magával, az nem szeret önmagával – egyedül – lenni, az menekül attól, hogy szembenézzen a saját gyengeségeivel.

Az ilyen ember megalkuvó lesz, hazudni kezd saját magának, szebbnek próbálja beállítani a helyzetét – és a másik személyét is. Innen pedig már csak egy lépés az, hogy a másiknak is elkezd hazudni. Azt hazudja neki, hogy boldog, hogy közös családot és gyerekeket szeretne, hogy senkibe nem volt még ennyire szerelmes stb. Elkezd úgy viselkedni, hogy alátámassza ezeket a hazug állításokat – majd egy szép napon azon kapja magát, hogy sehogy sem tud kapcsolódni a másik emberhez.

Mindeközben a másik fél sem tiszteli magát, hiszen ezeket az óriási különbségeket neki is látnia kellett már a legelején. De mivel egyikőjük sincs rendben saját magával, ezért egymástól próbálják megszerezni a hiányzó láncszemet a boldogsághoz. Sajnos ez sosem lesz valódi boldogság, maximum egy kényelmes – ámde hazug – megalkuvás.

Talán te is elhiszed, hogy a stabilitás, a boldogság csak úgy az öledbe fog pottyanni előbb vagy utóbb. De a valóság sajnos az, hogy sehol sincsen ingyen ebéd. Vagyis amíg besöpröd a szőnyeg alá a saját problémáidat, addig csak olyan emberekkel fogsz összekerülni, akik ugyanígy tesznek. Az pedig egyértelmű, hogy ennek sosem lesz jó vége.

Mi lehet a menekülés oka?

Akár hiszed, akár nem, a kapcsolati mintáink többségét otthonról hozzuk. Ha már a szüleid sem bántak méltón egymással, akkor könnyen hiheted azt, hogy az ő kapcsolati modelljük a követendő példa. Ráadásul a saját csalódásaid csak még jobban belerántanak a mocsárba, hiszen minél többet sérülsz, annál kevésbé mersz váltani vagy változtatni magadon.

Ha valakinek folyamatosan visszatérő kapcsolati botlásai vannak, akkor el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy mi lehet az a bizonyos mozgatórugó, ami újra és újra a rossz döntés felé tereli őt. Ám ehhez sok esetben egy objektív, segítő személy nézőpontja kell, aki rá tud mutatni azokra a dolgokra, amelyek a saját belső perspektívánkból láthatatlanok.

Ne érezd magad rosszul, ha magadra ismertél! Ezeket a lépcsőfokokat szinte mindannyian végigjárjuk életünk során. A legfontosabb, amire összpontosítani kell, hogy te már felismerted a rossz irányt. A következő lépcsőfok pedig az, hogy tegyél valamit saját magadért.

Szingli nőnek lenni rosszabb, mint szingli pasinak!

Egyedülállónak lenni nem könnyű. Főleg, ha valaki hosszú ideig nem talál magának párt, hiszen így könnyen azt az érzetet keltheti, hogy nem kell senkinek.

Ez a megbélyegzés sokak lelkét terheli – férfiakét és nőkét egyaránt. Ám mégis, nőként sok szempontból nehezebb szinglinek lenni, mint pasiként. És legfőképpen a társadalmi megítéltetés miatt.

"Éljenek" a jó öreg sztereotípiák!

Egy szingli pasiról a legtöbbeknek egy olyan ember jut eszébe, aki hétvégente a belvárosi bárok pultjait támasztja, és közben új kiszemeltet keres, akivel jól érezheti magát. Könnyeden és kiegyensúlyozottan viseli az egyedüllétet, sőt mi több, legtöbben azt feltételezik, hogy önszántából szingli. Senki nem gondol arra, hogy az illető ugyanúgy vágyna egy kis mindennapi törődésre, egy lelki társra – ahogy arra sem, hogy egy pasi is szenvedhet ennek hiánya miatt.

Hiszen a férfiak kemények, erősek, sosem panaszkodnak, ergo biztos nem is küzdenek ilyen félelmekkel. És pont ezért, mivel ilyeneket senki nem feltételez róluk, mindenki azt hiszi, hogy szándékosan, örömükben szinglik. Pedig ez bizony nagyon sok esetben nem így van.

Egy szingli nő biztos, hogy nem boldog!

Ezzel szemben a nőkről mindenki azt feltételezi, hogy boldogtalan szinglik, akik azért élnek egyedül, mert nem kellenek senkinek. Ha például egy esküvőre egy nő férfi kísérő nélkül érkezik, akkor hamarabb elindul a sutyorgás a háta mögött, mint egy férfi esetében. A nőkről valahogy hamarabb feltételezzük, hogy törődésre, mindennapi szeretetre vágynak, ezért azt is hamarabb gondoljuk róluk, hogy boldogtalanok, ha ezt nem kapják meg.

Rengeteg olyan nővel találkozni, aki állítja magáról, hogy most éppen nem is vágyna kapcsolatra. És ez miért is ne lehetne így? Hiszen nem lehetünk egész életünkben párkapcsolatra alkalmas állapotban. Ám sokan mégis azt mondják róluk, hogy ez csak menekülés. Mindenki tudni véli, hogy az illető csak próbálja elrejteni a fájdalmát, ám legbelül nagyon is szenved.

Mert mire is vágyhatna egy nő legjobban, mint párra, családra, gyerekekre? Tehát a nők szerencsétlenségükre olyan negatív sztereotípiákkal vannak megpakolva, amik elől nehéz kitérni.

Pedig szinte minden nő életében van olyan időszak, amikor szeret egyedül lenni – sőt, a pasik is számtalanszor érzik azt, hogy most már elég az üres, érzelemmentes hétköznapokból. Az, hogy ki melyik csoportba tartozik, nem attól függ, hogy férfi-e vagy nő. Aki például egy bántalmazó családban nőtt fel, simán lehet, hogy egyáltalán nem képes hinni a párkapcsolatokban – legalábbis addig nem, amíg egy szakemberrel nem foglalkozik a traumájával.

Évek is eltelhetnek úgy, hogy gondolni sem tud kapcsolatokra, mert fogalma sincs, milyen az, ha kiegyensúlyozott érzelmek vannak a felek között. És olyan is létezik, aki egy korábbi párkapcsolati csalódás miatt vetette el – akár csak időlegesen – a párkeresést. Ám ezeknek az ellenkezője is ugyanúgy létezik, és ezeknek sincs köze a nemekhez: kapcsolatfüggő férfiak és nők egyaránt léteznek.

Ne ítélkezz!

Belemászni a másik ember lelkébe ismeretlenül – és ítéletet megfogalmazni vele kapcsolatban – nagyon káros. Emiatt ugyanis rengeteg férfi nem meri kimutatni, ha rosszul érzi magát szingliként – egy nőről pedig senki nem hajlandó elhinni, ha adott esetben jól érzi magát így.

Ez óriási gátat alakít ki a nemek között, és további elfojtásokat szül, amit sokszor szintén csak külső segítséggel lehet kiküszöbölni. Ne ártsunk egymásnak feleslegesen, és ne húzzunk fel olyan falakat magunk köré, amikre nincs szükségünk!

Szerelem: Ne keverd a függést a függőséggel!

Bizonyára te is ismersz olyan embereket, akik a függést és a függőséget szinonimaként használják. Pedig függeni egy párkapcsolatban egyáltalán nem ugyanaz, mint függőségben szenvedni. Elmondom, miért!

Mikor két ember boldog párkapcsolatban él, akkor is valamelyest függenek egymástól. Például úgy választják ki a szabadságukat, hogy mindkettőjüknek megfelelő legyen, úgy találják ki a karácsonyi családlátogatást, hogy mindkét fél rokonaira jusson idő stb. Ez teljesen természetes, ezt hívják egészséges kompromisszumnak. Enélkül nincs közös mesgye az emberek között, ezáltal a közös úton való haladás is lehetetlen. Ám attól még, mert ezeket a dolgokat megteszik egymásért, egyenlő felekként vannak jelek a kapcsolatban – egyik sem akarja jobban vagy kevésbé, egyiknek sem kell többet tennie, mint a másiknak.

Ezzel szemben a függőség egyáltalán nem erről szól. Amikor valaki kapcsolatfüggőségben szenved, akkor gyakorlatilag bármit megtesz annak érdekében, hogy ne veszítse el a párját. És ha ehhez arra van szükség, hogy lemondjon a saját programjairól, hobbijáról, szabadidejéről – vagy netán a barátairól is -, akkor bizony meg fogja tenni. Egyszerűen azért, hogy ne kelljen egyedül lennie.

Ám azért azt sejthetjük, hogy akinek az élete szinte csak lemondásokból áll, az sosem lesz boldog. De a boldogtalanságtól kevésbé fél, mint attól, hogy párkapcsolat nélkül marad.

Miért rettegsz az egyedülléttől?

Sokan újabb fogalomzavarban vannak és azt hiszik, hogy ha egyedül maradnak, akkor magányosak is lesznek. Pedig attól még, mert nincs párkapcsolatod, nem feltétlen leszel magányos: ott vannak a barátaid, a családod, a kollégák és a hobbik. Nem is gondolnád, hogy ezek milyen mértékben színesíteni tudják az ember napját. Sőt, azt nem is veszed figyelembe, hogy párkapcsolatban is simán lehetsz magányos. Képzeld csak el, azok az emberek, akik már régóta nem tudják őszintén megbeszélni a gondolataikat a társukkal, akik már csak látszatból tartják fenn a kapcsolatot – ők vajon mennyire magányosak?

Tehát el kell fogadni, hogy a magány alapvetően nem a kapcsolati státuszod függvénye, hanem annak, hogy milyen kapcsolatot ápolsz saját magaddal. Hiszen aki jól van saját magával, az egyedül is jól érzi magát – persze egy bizonyos mértékig. Aki viszont nem nézett szembe a saját gonosz démonaival, az mindig menekülni fog az egyedüllét elől.

Mi újság a lelki tükörképeddel?

Ha mélyen belenézel, és felteszed magadnak a megfelelő kérdéseket, rájöhetsz, hogy valójában miért is félsz a szakítástól. Talán azért, mert anyukád vagy apukád gyerekkorodban elhagyta a családot, és benned az az infó vert gyökeret, hogy nem kellesz neki? Esetleg hiába élt együtt a család, sosem érezted elegendőnek a szülői törődést? Esetleg valaki bántott, letörték az önbizalmad, ami miatt attól rettegsz, hogy senkinek sem fogsz kelleni?

Akár hiszed, akár nem, az okok nagy valószínűséggel nem a felnőttkorban szerzett traumáidban keresendők, hanem a gyermekkorban. Ekkor van ugyanis legnagyobb fókuszban az, hogy szeressenek minket, hogy elismerjék a pozitív tulajdonságainkat, hogy egyengessék a személyiségünk fejlődését. És ha a szüleink ezek közül valamit elhibáznak, annak a lenyomatát és következményeit életünk végéig cipelhetjük.

Méghozzá azért, mert az ember az ismerős érzéseket keresi. Bármennyire hülyén is hangzik, de a többség inkább választja az ismerős rosszat, mint a kétes kimenetelű újat. Mert amit ismerünk, abban biztonságban érezzük magunkat.

Nyilván, ezt ne úgy képzeld el, hogy megbeszéled magaddal, hogy szándékosan nem változtatsz. Egyszerűen csak tudat alatt az ismerős felé húzol. Ez pont olyan, mint amikor autóval mész egy már ismert úticélhoz. 10-ből 9 ember azon az útvonalon fog haladni, amelyiket már ismeri – akkor is, ha esetleg pár perccel később ér csak oda. Mert a lelkünknek szüksége van a régi, visszatérő, ismerős elemekre.

Persze ha foglalkozol magaddal – akár egy segítő személy, akár a saját magad módszereivel -, akkor megszabadulhatsz a berögződött érzelmi megszokásoktól. Azoktól, amelyek gátolnak abban, hogy megváltoztasd a jelened, a jövőd, és hogy megtaláld azt a párt, aki mellett tényleg boldog lehetsz.

3 jel, hogy mérgező párkapcsolatban élsz

Sajnos sok emberről elmondható, hogy mérgező párkapcsolatban él – de olyanok is akadnak, akiknek a baráti, családi körében, netán a munkahelyén jelennek meg a mérgező viszonyok.

Persze nyilván az is kérdéses, hogy miért kerülünk ilyen helyzetbe. Legtöbben azért, mert ugyanilyen mérgező mintákat hoznak régebbről, így a mérgezés, mint olyan, ismerős és “biztonságos” a számukra. Lehet ez akár egy évekig tartó mérgező párkapcsolat, ami során az illető annyira hozzászokott ehhez a viszonyrendszerhez, hogy már-már természetesnek tekinti. De olyan eset is van, amikor valamelyik szülőtől hozzuk a mérgező viselkedésmintát, ez pedig sokkal veszélyesebb, hiszen egészen a gyermekkorunkig visszanyúlik.

A másik fontos kérdés, hogy te felismernéd-e, ha ilyen viszonyok vennének körül. Íme, 3 jel, amiből leszűrheted, mivel állsz szemben.

1. Nem érzed mellette jól magad, nem vagy önmagad!

Ha úgy érzed magad a párod társaságában, mint egy múzeumi látogatás során, akkor az nem jelent jót. A szerelmed jelenlétében pont azt kellene tapasztalnod, hogy teljesen el tudsz lazulni, az utolsó porcikádig, és nem kell azon gondolkodnod, hogy mit mondhatsz, vagy mit nem. A párod ugyanis – elméletileg – olyannak szeret, amilyen vagy, éppen ezért nem kell megjátszani magad.Ha mégis úgy érzed, hogy el kell rejtened a valós énedet, akkor az azt jelenti, hogy tudat alatt tisztában vagy vele: nem fogad el téged úgy, ahogy vagy.

2. Visszahúz, mint vasmacska a hajót!

Amikor kitalálod, hogy elmennél egy tanfolyamra, tanulnál egy új szakmát vagy belekezdenél egy új sportba, akkor egyik esetben sem támogat.

  • Először azzal érvel, hogy jaj, vajon fogod-e bírni a sok munka mellett – ez az aggodalomnak álcázott manipuláció.
  • Ha nem válik be, akkor jön az, hogy így is olyan kevés időt töltötök együtt, mennyi fog így maradni a kapcsolatotokra. Ez olyan manipuláció, aminek a legtöbb ember sajnos bedől.
  • És ha ezzel sem ér célt, akkor egyszerűen megpróbálja letörni az önbizalmad: azt sulykolja beléd, hogy úgysem fogod tudni megcsinálni, különben is későn álltál neki, már öreg vagy a tanuláshoz stb.

Persze ezeket nem tudatosan teszi. Nem szándéka ártani neked, egyszerűen ezek a tudatalatti működési mintái, amiknek szintén megvan a pszichológiai oka – de neked elsősorban az a feladatod, hogy a saját mintáidat helyre tedd, maximum utána jöhet a másik csomagja.

3. Bármit teszel, az soha nem elég jó!

Nem tetszik neki, ahogy teregetsz, ahogy mosogatsz, amilyen zenét hallgatsz, ahogy ízesíted a kávét, amilyen hajgumit használsz, amilyen sampont veszel. Egyszerűen semmiben nem tudsz neki megfelelni, folyamatosan azt erősíti benned, hogy nem vagy elég jó. Ezzel szemben saját magával sokkal elnézőbb. Amit ő csinál, gondol vagy tesz, az természetesen teljesen helyénvaló, sőt már-már tökéletes, és egyáltalán nem hajlandó semmin sem változtatni annak érdekében, hogy te is jól érezd magad.

Ha magadra ismertél...

Ha úgy érzed, ez a 3 pont igaz a párkapcsolatodra, akkor mindenképp keress fel egy segítő szakembert, akivel közösen leküzdhetitek a saját démonaidat. De akkor is bátran fordulj segítőhöz, ha azt vetted észre, hogy talán te vagy a mérgező fél! Hidd el, emiatt nem kell rosszul érezned magad, hiszen a régről hozott mintáinkról nem tehetünk, de tehetünk ellenük. És abban az esetben is beszélj valakivel, ha nem párkapcsolati, hanem mondjuk, családi vagy baráti vonatkozásban ismertél magadra!

Blokkoló tényezők a céljaink felé vezető úton

Mielőtt beleugranál a céljaid kitűzésébe, pontosításába és megvalósításába, előbb nézd meg, mit érdemes elkerülnöd ha sikerre, változásra vágysz.

Első

Sikertől vagy kudarctól való félelem. Sokan félnek attól, hogy elbuknak az úton, vagy még rosszabb, attól, mi lesz, ha sikert aratnak. Ezek az emberek ritkán vagy inkább soha nem állítanak fel célokat, hisz annyira sem hisznek magukban, hogy megpróbálják. A bukást egy negatív élményként, negatív bírálatként fogják fel és minden áron el akarják kerülni. De szintén negatív élmény, ha sikeresek, ezért mások irigykedhetnek és rosszallóan tekintenek rájuk. Az egyetlen megoldás ha hiszel magadban, a képességeidben és így mások is hinni fognak benned!

Második

Rengetegen félreértik a célkitűzés folyamatát, és azt hiszik egy papírra vetett mondat és egy dátum és kész. Ez egy mélyebb folyamat. A célkitűzés saját magad fejlesztése hosszú távon.

Harmadik

Az elköteleződés hiánya. Akkor tudod elérni céljaidat, ha megvan az elkötelezettséged a célod elérése iránt.

Negyedik

Aktivitás hiány. Sokan leírják, de valójában sosem teszik meg az első lépést. Ha nem kezdesz bele, bármilyen nehéz is, nem haladsz semerre. Cselekvés nélkül a leírt célok mit sem érnek. Semmi nem fog történni. Ha van egy céllistád, de nem teszel érte semmit, ne várd a csodát.

Ötödik

A valós cél hiánya. Sokan kezdenek neki a céloknak egy valós végcél hiányában. Nem tudják, valójában mit is akarnak, kivé is akarnak válni. Így azonban nincs út, amin haladjanak. A végcélnak tisztának és vizualizálhatónak kell lennie.

Hatodik

A tervezés hiánya. Ha már megértetted a célkitűzés folyamatát, tervezned kell a megvalósítást. Ismerned kell kik fognak segíteni az utadon.

Hetedik

Túl sok cél. Egy célt megvalósítani is épp elég bonyolult, nemhogy többet egyszerre. Ezért határozd meg a fő célt és arra fókuszálj. Rangsorold a kisebb, másodlagos célokat. 

Nyolcadik

„Ezt én nem érdemlem meg”.  Sokan hiszik, hogy nem érdemlik meg, hogy elérjék a céljukat. Ebben az esetben saját magukat szabotálják. Mivel nem hisznek abban, hogy megérdemelnek segítséget, támogatást a céljaikhoz, saját maguk utasítják el, vagy mondanak nemet. Így fontos a helyes önbizalom kialakítása, mellyel megalapozhatjuk célunk sikerességét.

Kilencedik

A változásra való motiváció hiánya.  Kutatások bizonyítják, hogy 2 erős motivációs faktor létezik a fájdalom és az élvezet. Ha egy helyzet nem okoz, elég nagy fájdalmat már hajlamosak vagyunk elfogadni és beletörődni. A változás és a megvalósítás csak akkor sikerülhet, ha készek vagyunk kilépni a komfortzónánkból és igazán vágyunk egy jobb életre.

Ha nehezen megy egyedül a változtatás, és valami többre vágysz, gyere el személyesen a csoportjaimba.

Test és Lélek Önismereti csoportomba már csak pár hely van, vágj bele most, ez a legjobb alkalom, hogy újrakezdj dolgokat az életedben!

Részletek itt:  https://radfigyelek.hu/test-es-lelek-onismereti-csoport/

Mire megyünk a szerelemmel, ha csatatér a közös életünk?!

-Komolyan mondom, szerintem direkt csinálja, hogy engem idegesítsen – panaszkodik Kamilla a barátnőjének. – Hiszen már milliószor elmondtam, hogy utálom, ha a mosdókagyló felett vág hajat.

A hajszálak bepotyognak a mosógép mögé, a szennyestartóba, én meg szedegethetem. És ő csak azért is kizárólag ott hajlandó csinálni. Ki akarja készíteni az idegeimet – folytatta, de már olyan idegesen, hogy remegett a kanál a kezében.

A barátnője túl sokat nem tudott hozzátenni. Ő is érezte, hogy emögött még csomó minden húzódik, amiről Kamilla nem beszél – és akkor még Zoli álláspontját bele sem vettük a képletbe. Ezért nem igazán mert tanácsot adni azon kívül, hogy próbálják megbeszélni a gondjaikat. 

Kamilla erre felhorkant: – Zolival bármit megbeszélni?! Áhh… Ahhoz be kellene ismernie, hogy hibázott – de ő erre még egyetlenegyszer sem volt képes…

Persze mindeközben a férfi is hasonló problémáktól szenved. És mivel otthon nem beszélgetnek magukról, így ő is a barátainak panaszkodik. – És nem hiszed el Robide lépten-nyomon belém köt valamiért. Egyik nap az a baja, hogy a kádban vágok hajat, a másik nap az, hogy a mosdókagyló felett. Ha a kanapén rágcsálok valamit filmnézés közben, akkor az a baj, ha a hálóban, akkor meg az.

– Szentül meg van győződve róla, hogy minden azért történik, hogy őt idegesítse. Még azon is megsértődött, mikor megkértem, hogy ne úgy csapja be minden nap a kocsiajtót, mintha egy western kocsmából jönne ki. És mi volt rá a válasz? Hogy én csak keresem a lehetőségeket, hogy belekössek. Persze, mintha ez az egész rohadt világ róla szólna!

Robi nyilván ugyanazt tudta tanácsolni, amit Kamilla barátnője: hogy beszéljenek egymással. Zoli azonban ugyanolyan lemondóan reagált, mint a párja. Egyikük sem hisz abban, hogy meg tudják beszélni a dolgokat.

Mire utal, ha már a legkisebb apróságokból is balhé lesz?

Minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok, amikor kicsit több a súrlódás. Például, ha az egyikünk munkahelyet vált, vagy ha épp frissen költöztünk össze. Tehát azért, mert az utóbbi hónapokban több a feszkó, még nem kell lehúzni a kapcsolatot a wc-n. Viszont ha már többször veszekedtek, mint ahányszor nem, akkor érdemes elgondolkodni a valódi okokon.

Nyilvánvaló, hogy nem a szemét, a szotyi vagy a levágott haj a fő probléma, ezek inkább csak intő jelek, amik valami másra utalnak. Általában akkor szoktunk a legkisebb apróságoknak is óriási feneket keríteni, ha nem tudunk kapcsolódni a másikhoz, nem tudjuk érdemben elmondani az érzéseinket.

Ilyenkor az agyunk megnyomja a pánik gombot, melynek hatására minden lehetséges módon igyekszünk a másik tudtára adni, hogy “Hahó, baj van!” Ám mivel ezek közvetett szituációkon keresztül történnek, így ember legyen a talpán, aki azonnal ért belőle…

Így a másik ember csak azt érzékeli, hogy a szerelme megváltozott és mindenféle hülyeség miatt kötekszik – aztán elkezd azon agyalni, hogy mi lehet ennek az oka. De persze mivel mindenkinek megvan a maga félelme, illetve a saját, otthonról hozott konfliktuskezelési modellje, így egyáltalán nem biztos, hogy objektíven fogja látni saját magát és a problémát.

Egyesekben ilyenkor bekapcsol a “nem vagyok elég jó” reflex, melynek hatására igyekeznek minél jobban megfelelni az elégedetlenkedő partnernek – aki nyilván ebből semmit sem érzékel, hiszen neki egyáltalán nem erre lenne szüksége. És mivel a kényszeres megfelelés nem hoz látványos eredményt, így a másik fél is beleesik a félelmek és a boldogtalanság kútjába.

Persze van még számtalan verzió arra, hogyan értjük félre egymást – ez csak egy példa arra, hogy ahány ember, annyiféle problémakezelés. A lényeg minden esetben ugyanaz: arra kell törekedni, hogy a saját érzelmi csomagjaink ne befolyásoljanak minket a mindennapokban.

Persze ez hihetetlenül nehéz, hiszen sokunknak vannak olyan sérelmei – akár a gyerekkorból -, amik egész életünkben végigkísérnek minket. És ha ne adj’ isten ez elmondható a kapcsolat mindkét szereplőjéről, akkor bizony van bőven feladat. 

Ilyen esetekben személyes segítő beszélgetés ajánlott mindkét félnek, hiszen amíg ők maguk nincsenek jól, addig egymással sem lehetnek boldogok.

 

Így ne utáld meg a párkeresést

Nemigen ismerek olyan embert, aki élvezné a társkeresést – legalábbis, ha hosszú távú keresgélésről van szó. Míg kezdetben nagy lendülettel és hittel telve futottál neki a randiknak, később könnyen úgy érezheted, hogy felesleges és sehova sem tartó ez az egész hercehurca.

Az sem segít a helyzeteden, hogy a környezetedben már mindenkinek gyereke van – de minimum házassága, eljegyzése, évek óta tartó stabil kapcsolata. Ilyen külső impulzusok mellett nem csoda, ha azt érzed, te vagy az egyetlen szerencsétlen, aki egyedül fog meghalni. Van ebből a borzalmas állapotból kiút? Van! Bizonyos dolgokat tudatosítani kell magadban ahhoz, hogy ne őrülj meg a párkeresés során – és hogy ne utáld meg magad a csalódások miatt.

Egyedül lenni nagyon rossz, de...

Sokan összekeverik a magányt az egyedülléttel. Rendszeresen hallani a szingliktől, hogy “Nem lennék ilyen magányos, ha végre megtalálnám a társam.” “Egy párkapcsolat végre célt adna az életemnek, és nem tengetném ilyen magányosan a napjaimat.” Mi ezzel a baj? Az, hogy egyetlen kapcsolat sem fog megmenteni a magánytól. Ez az állapot ugyanis belőled fakad, és attól, hogy van melletted valaki, nem fog megszűnni.

Erre tökéletes példa minden olyan ember, akiket óriási tömegek vesznek körül, mégis magányosnak érzik magukat. Ez pedig azért van, mert saját magukkal nincsenek kellően jó viszonyban.

Ha elfogadsz egy jó tanácsot...

Tudom, mások inkább csak ne dumáljanak bele az életedbe, de kérlek, engedd meg, hogy adjak egy-két tippet! A magányos emberek egyik legnagyobb keresztje, hogy semmivel kapcsolatban sem éreznek motivációt. Nincs kedvük sportolni, szakkörre járni, nem érdekli őket az egészséges életmód, ahogy semmi más sem. A napi energiájuk jelentős részét arra fordítják, hogy táplálják magukban a magányt – azáltal, hogy mindentől elzárják magukat, ami feloldhatná ezt az érzést. Persze ez nem tudatos, talán észre sem veszed magadon.

De ha úgy érzed, hogy téged sem érdekel semmi ezen a kerek világon, akkor kizárásos alapon próbálj ki mindent! Menj el úszni, próbáld ki a spinninget, járj el falat mászni, edényeket festeni – vagy bárhova, ami csak eszedbe jut.

Előbb-utóbb bele fogsz botlani valamibe, amivel szerelembe esel. Ez pedig azért lesz nagyon jó, mert végre lesz valami, ami a figyelmed fókuszába kerül – a magány érzése helyett. Sőt, lesz valami, amiben kihívást látsz, amiben fejlődni akarsz és amiben sikerélményed lesz. Nem utolsósorban pedig a sikerélmény jót fog tenni az önbizalmadnak, ami a párkeresésben is segítségedre lehet. Hidd el, megéri szeretni magad!

Mi a helyzet a visszautasítással?

A párválasztás során nagyon sokszor kapunk nemet, mire végre megszületik az a bizonyos igen. És az ember a visszautasítást érthetően úgy kommunikálja önmaga felé: nem vagyok elég jó. Pedig ez butaság. Szimplán csak nem egymást keresitek azzal a bizonyos személlyel. Persze ez megint egy olyan dolog, amit nagyon szépen meg lehet magunknak magyarázni, de az érzéssel – hogy neki sem kellettél -, mégiscsak egyedül maradsz a végén. Az előbbi tanácsomat tehát ide is érdemes beszőni, hiszen az önbizalom-növelés segít abban, hogy ne magadat okold egy-egy sikertelen randi miatt.

Ne elégedj meg a szamárral!

A szamár szerepe egyedül a Shrekben volt vicces, a való életben egyáltalán nincs helye. Hiába próbálkozol már régóta, ne alkudj meg csak azért, hogy legyen melletted valaki! Persze átmenetileg iszonyatosan boldognak érezheted magad, hiszen a folyamatos társaság, a pozitív visszacsatolások simogatni fogják a lelked. De amint alábbhagy a kezdeti lelkesedés, észre fogod venni, hogy te herceget szeretnél fehér lovon, nem pedig egy szamarat lovas nélkül.

Bodywork, több, mint mozdulatsor

Mi is az a bodywork?

Ez egy olyan önismereti munkamódszer, ami alapvetően a testtel dolgozik, abból indul ki, de a testet, a lelket és a szellemet (tudatot) egységként tekinti, hiszen ezek egymás elválaszthatatlan részei, és rendkívül szoros kölcsönhatás van köztük.

A módszer abból indul ki, hogy minden élmény elraktározódik a sejtjeinkben; és legfőképpen az elfojtott érzelmek, blokkokat képeznek a testünk bizonyos pontjain.  A bodywork-kel ezeket a blokkokat lehet felszínre hozni és feloldani.

Testünkben hordozunk minden emléket foganásunk óta. Minden benyomást, érzetet, érzelmet. Lehet ez öröm, bánat, fájdalom, szorongás, harag. Ezek a történések (melyeket foganásunk és nagyjából 3 éves korunk közt éltünk át) rendszerint jóval meghatározóbbak, mint azok, melyeket azután éltünk át.  Ennek a korai szakasznak rendkívül nagy hatása van a további életünkre, ugyanis ebben a korban épül fel a képünk a bizalomról, a szeretetről és a saját vélekedésünk ezekről.
A bodywork-kel olyan mély szintekhez, korai élményeinkhez juthatunk közelebb, ahol érzelmeinket még nem tudtuk szavakkal kifejezni.

Testünk, mozdulataink segítségével ráláthatunk elfojtott érzelmeinkre, elakadásainkra,  és a módszer segítségével tudatosíthatjuk, feloldhatjuk elfojtásainkat, mely eredményeképpen felszabadultságot, lelki sérüléseink gyógyulását, feltöltődést élhetünk meg. A bodywork abban is hatékony, hogy segítségével kiléphetünk a megszokott, de bennünket hátráltató viselkedéses mintákból, elengedhetjük azokat az érzelmi reakciókat, amik nehezítik az életünket, és új, számunkra kielégítőbb, örömtelibb mintákat építhetünk a helyükre.

Milyen bodywork gyakorlatokkal találkozhatunk?

Különböző bodywork gyakorlatok léteznek. Valamelyek teljesen kötöttek. Ezekben a mozdulatlanság vagy egy egyszerű mozdulatsor az instrukció. Vannak félig kötöttek, ahol az instrukció viszonylag nagy szabadságot hagy és vannak olyan gyakorlatok, ahol inkább csak fogalmak szolgálnak instrukcióként és az egyén szabadon kifejezheti magát.

A különböző emberekre a legkülönbözőbb módon hat ugyanaz a gyakorlat. Van, akiben nevetést, van, akiben haragot vagy szomorúságot ébreszt ugyanaz a mozdulat, érintés, zene.

Tökéletes bodywork-ös mozdulat például a mozdulatlanság is. Ebben a módszerben nem az a lényeg, hogy mit csinálsz pontosan, vagy hogyan csinálod, sokkal inkább az, hogy mit élsz át közben. Zene sem feltétlenül kell hozzá, bár a legtöbbször szükséges és hasznos is. A különféle zenék más-más érzelmeket váltanak ki belőlünk. A bodywork alatt úgy mozdulsz a zenére, ahogyan az leginkább fakad belőled. Ilyenformán lehet akár szabad tánc is, de lehet, hogy csak állsz, szemkontaktusban a veled szemben állóval és figyeled, hogy mi az, ami épp zajlik benned, milyen érzelmek jönnek elő. Minden gyakorlat előtt – sokszor közben is – elhangzanak instrukciók arra vonatkozóan, hogy mi a „feladat”, mire érdemes figyelned önmagadon belül.

Ezt nem tudod rosszul csinálni. Bárhogy csinálod, bárhogy mozdulsz vagy nem mozdulsz, és bármit is élsz át közben, az mindenképpen előbbre visz téged, tehát „jó”. Nagyon nagy értéke van a gyakorlatok utáni megosztó köröknek, ahol mindenki elmesélheti a felismeréseit.

Mikor érdemes felkeresned egy bodywork csoportot?

  • Ha hiányzik a belső biztonságérzet az életedből,
  • Ha bizalmatlan vagy másokkal,
  • Ha félsz a kiszolgáltatottságtól,
  • Ha magányosnak érzed magad,
  • Ha kevés az önbizalmad,
  • Ha gyakran szorongsz, és szinte képtelen vagy egyedül jól érezni magad,
  • Ha nehezen tudsz nyitni az emberek felé.

Bodywork foglalkozás  jelenleg az önismereti csoportfoglalkozások része. A Test és Lélek Önismereti csoportról bővebben:

Tudod mitől félnek az emberek a legjobban?

A VÁLTOZÁSTÓL

Nem érted, hogy miért nem változtatsz, miért nem tudod megtenni azokat a lépéseket, amiket a tudatos éned pontosan lát? Elméletben lehet már nagyon jól tudod, hogy miknek kellene lenniük a következő lépéseidnek, de csak halogatod a megtételüket? Nem akarod már ezt az élethelyzetet, még sincs erőd megtenni a változáshoz szükséges lépéseket? Nagyon sok ember van ebben a helyzetben, sok kliensem beszél arról, hogy milyen nehéz ez neki, miközben szörnyen türelmetlen önmagával szemben.

Alapvetően úgy vagyunk kitalálva, a személyiségrendszerünk úgy működik, hogy nem szeretjük a változást, félünk a változástól, az ismeretlentől. Az ego az állandóság fenntartására törekszik. Akkor is, ha az adott helyzetet mi úgy ítéljük meg, hogy rossz. A változás ugyanis bizonytalan eredménnyel jár, és ösztönösen tartunk a bizonytalantól a túlélésünk érdekében. És ha az élethelyzetünk rossz is, az legalább ismerős. Ez nagyon erős védelmi funkció, aminek megvan a helye, ideje. A legtöbb embernek valami nagyon erőteljes külső hatásra, krízisre van szüksége ahhoz, hogy elkezdjen tudatsan változtatni. Viszont ha most olyan élethelyzetben vagy, ami nem tetszik neked, szívesen változtatnál, akkor tudnod kell, hogy ez visszatarthat, oka lehet az eredménytelenségednek. 

A jó hír azonban, hogy tudatossággal ezen is lehet változtatni! 

Felül lehet írni ezeket a mintákat úgy, hogy meg tudd tenni a változáshoz szükséges lépéseket. Még akkor sem, ha most még nem látod, hogy ez valóban megtörténhet. 

Abraham Maslow, amerikai pszichológus, a Maslow piramis megalkotója szerint értéken alul kótyavetyéljük el magunkat, azaz mindenki kevesebbet ér el/tesz, mint amire képes.

Munkám során gyakran tapasztalom ezt, és ezért is tartom nagyon jó dolognak a coachingot, mert pont abban segít, hogy észrevedd, milyen sok érték van benned, és mennyi mindent képes vagy elérni, ha szeretnéd. Ettől pedig nőni fog az önbizalmad, ami még több jót fog hozni az életedbe, még boldogabb és teljesebb életet élhetsz. 

Az önbizalom tanulással, gyakorlással fejleszthető. Bárki képes rá, hogy megerősítse és megszilárdítsa az önbizalmát.

Ha úgy érzed, hogy kell egy kis lökés, támogatás ebben, akkor szeretettel látlak a februárban induló, 10 alkalmas ÖNISMERETI CSOPORTOMBA!

Most akkor együtt vagyunk? Miért olyan nehéz ezt eldönteni?

Bizonyára te is hallottál már olyan sztorit, amikor két ember megismerkedik, de hiába telnek a hetek, a hónapok, még mindig nem egyértelmű, hogy egy párt alkotnak-e.

Ez egy furcsa jelenség, hiszen kívülről olyan könnyen eldönthetőnek tűnik. Jól érzitek magatokat együtt? Szinglik vagytok? Gyakran csináltok közös programokat? Akkor ti egy pár vagytok, ennyi.

Valahogy sokaknak ez mégsem ennyire egyszerű – még akkor sem, ha a fentebb feltett kérdésekre mind igen a válasz. Erre az is magyarázat lehet, hogy nem vagyunk egyformák. Vannak emberek, akiknél az első együttlét teszi hivatalossá a kapcsolatot, míg mások simán képesek érzelmi kötődés nélkül ágyba bújni valakivel.

Egyesek szerint az online ismerkedés is eljuthat egy olyan szakaszba, ahonnan már komolynak számít a dolog. De olyanok is akadnak, akik szerint az internetes viszonyok csak akkor válnak komollyá, ha a fizikai síkon is időt szán egymásra a két ember. Viszont van egy kérdés, amit mindenkinek magának kell eldöntenie: meddig adok haladékot a másiknak a döntésre?

Ha már érzelmileg veszélyben vagy...

Ha belegondolsz, mindenkit akkor kezd el zavarni a bizonytalanság, amikor már az érzelmei is bekerültek a játékba. Ezért ha magadba nézve azt érzed, hogy neked ez már többet jelent, mint időtöltés, akkor mindenképpen ki kell derítened, hogyan vélekedik a másik. Sokan ott követik el a hibát, hogy úgy tesznek, mintha nem is érdekelné őket a kapcsolat alakulása – csak azért, nehogy elveszítsék a másikat.

Ám ezzel az a baj, hogy ha félreinformálod a partnered, akkor sosem tudod meg, mit lépne éles helyzetben. Ezért bármennyire is ijesztő kezdeményezni, muszáj kifejezned az érzéseidet. Talán a másik is pont erre vár, és megkönnyítheted a dolgát, ha te teszed meg az első lépést.

Ha úgy érzed, nem őszinte veled.

Vannak szituációk, amikor a másik fél eltünedezik: egyszer felhív, egyszer nem, időnként azonnal válaszol, máskor pedig napokig feléd sem néz. Ilyenkor érdemes rákérdezni, hogy nála ez mennyire hétköznapi jelenség. Ha azt válaszolja, hogy csak a pillanatnyi körülmények miatt volt ilyen szétszórt, ám ennek ellenére később sem változik a helyzet, akkor valószínűleg nem őszinte veled. Aki pedig hazugságra alapozza a kapcsolatot, az sok jóra nem számíthat – ezért jobb, ha nem hagyod szó nélkül az időhúzást.

Viszont arra figyelj, hogy ne legyél túlságosan erőszakos! Hiszen tényleg előfordulhat, hogy valami miatt a másik túlterhelt, csak még nem tartotok ott, hogy ezt meg is ossza veled. Betegség, haláleset vagy anyagi problémák bármikor adódhatnak, ezek pedig teljesen érthetően szétzilálják az embert. Mindig próbáld objektíven szemlélni a téged ért eseményeket – mert ha türelmetlenségből elhajtod a másikat, akkor hibát követsz el.

Ha úgy érzed, nem férsz bele az életébe.

Létezik olyan helyzet is, amikor tudod, hogy a másik ember komoly kapcsolatot szeretne és őszinte veled – mégsem akarnak összejönni a dolgok. Folyton elfoglalt, ritkán szakít rád időt, vagy rendszeresen elkésik. Ilyen esetben érdemes az illetőtől megkérdezni, hogy mennyire alkalmas most az élete egy kapcsolatra.

Mert az, hogy vágyik rá, még nem jelenti, hogy be is tudja illeszteni a mindennapjaiba. De mivel az ember társas lény – és senki sem akar egyedül lenni -, így nem biztos, hogy beismeri magának ezt a tényt. Ilyenkor érdemes tiszta vizet önteni a pohárba, hogy tudd, érdemes-e várnod rá.

Szakértő szemmel

Sokan panaszkodnak arra, hogy kizárólag olyan embereket vonzanak be, akik nem akarnak semmi komolyat. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ennek mi lehet az oka, de a választ nagyon nehéz megadni rá. Ha régóta ezzel a problémával küzdesz, és nincs megoldás, akkor érdemes felkeresni egy szakembert, aki akár gyerekkorig visszamenőleg is képes megvizsgálni a lehetséges okait annak, hogy miért nem talál rád a szerelem.

Online randi szabályok és amiket megtanulhatsz belőlük

It’s a match!

Manapság egyre több pár talál egymásra az online térben. Én is kipróbáltam. Sok remek tapasztalatot szereztem az online ismerkedéseim során, ebből szeretnék párat megosztani Veled. A titok az online randikhoz való hozzáállásban és szemléletmódban rejlik.

1; Légy nyitott

Van, aki könnyedén áll az online randizáshoz, másoknak pedig időt és némi erőfeszítést vesz igénybe, még megtanulják élvezni ezeket a szituációkat. Ha kíváncsian mész el a randira, sokat fejlesztheted a nyitottságod, és kiváló alkalom, hogy megfigyeld, hogy viselkedsz egy érdeklődő idegen társaságában, anélkül, hogy bármire el kéne kötelezned magad. Az online tér széles lehetőséget kínál, hogy különböző féle embereket megismerj, akár a világ bármely tájáról. Újfajta nézőpontokat és tapasztalatokat kaphatsz. Teljesen másfajta élmények érnek, mintha a közvetlen környezetedből keresnél randipartnert. Ha jól odafigyelsz, mindenki ad egy megtapasztalást saját magadról.

2; Légy önmagad

Add önmagad a randin, és ne próbálj meg álarcot magadra húzni. Idővel úgyis kiderül, ha valaki másnak mutatod magad, és neked is kényelmetlen lesz, ha mindig valaki mást kell játszanod. Ha szimpatikusnak talál a randipartnered, jobb, ha egyenesen téged szeret meg, így sok időt és energiát megspórolsz. Az az ember, akinek te vagy a párja, téged fog szeretni és nem akar majd megváltoztatni. Remek lehetőség, hogy megtanuld megmutatni magad, így a másik egyből tiszta képet kap arról, hogy mire számíthat. Szóval legyél önmagad és legyél őszinte.

3; Oda beszélj meg randit, ahol biztonságban és kényelmesen érzed magad

Ha az ideális első randi helyed a kedvenc kávézód, de a partnered egy heavy metal koncertre hívna, célszerű egy aranyközép utat találni. Ha kellemesen érzed magad a randin, sokkal kellemesebb önmagadat adhatod.

4; Ne beszélj az exedről

Lehet, hogy szívesen megosztanád a még benned élő érzéseket az exedről valakivel, de az ne az első randis partnered legyen. Az is természetes, ha van benned kíváncsiság, hogy ő kivel randizgatott mostanában, és kivel járt utoljára, de ezek a beszélgetések a kapcsolat előrehaladtával úgyis meg fognak történni. Szóval légy türelmes, és várj ezzel a témával.

5; Ajánld fel, hogy fizetsz

Mindegy, hogy férfi vagy, vagy nő, egy független felnőtt vagy, így légy udvarias, és ajánld fel, hogy kifizeted a részed.

6; Válogass kedvedre

Kérlek ne hidd, hogy a legelső emberrel randiznod kell, aki elhív, csak mert már régóta egyedülálló vagy. Szintén ne érezd magad kényszerítve, hogy bárkivel hazamenj, vagy újra találkozz, hacsak nem tényleg erre vágysz igazán. Remek lehetőség, hogy megtanulj nemet mondani, és határt húzni.

7; Ne add fel önmagad

Ne tedd az új randipartnered a világod középpontjává. Lehet, hogy van olyan barátod, akivel sok vidámságot átéltél, és mindig meghallgattad, ha szüksége volt rád, majd amint párra lelt, felszívódott. Te ne légy ilyen ember. Szintén ne add fel a hobbijaidat, kösd tovább az anyukádnak szánt pulcsit, gondozd tovább a fűszernövényeidet. Könnyen meglehet, hogy pont ezektől válsz még érdekesebbé a partnered számára.

8; Bízz a megérzésedben

Ha valami azt súgja, hogy az a személy, akivel csetelsz nem megfelelő neked, hallgass a belső hangodra. Semmiképp ne kényszerítsd magad számodra kellemetlen helyzetbe.

9; Fogadd el az elutasítást

Ha elkezdesz nyitni a világra, kellemetlen meglepetések is érhetnek. Megeshet, hogy egy számodra vonzó személy nem viszonozza az érzelmeidet, de emiatt nem kell rosszul érezned magad. Az elutasítás is az élet része, fogadd el és lépj rajta tovább.

A legjobbakat kívánom neked az online randikhoz, és ha van tapasztalatod a témával kapcsolatban, szívesen fogadom őket. ​

Csatlakozz zárt facebook csoportomhoz, ahol többféle párkapcsolati témát is boncolgatnuk:

A destruktív viselkedés 3 kevésbé ismert jele

Biztosan ismered azt az embertípust, akit lehetetlen megdicsérni. Bármit is mondasz neki, azonnal harcba száll, hogy meggyőzzön, nincs is igazad. Mintha sértésnek venné, hogy valami pozitívat mersz mondani rá.

Ilyen az én Anna barátnőm is. Már egy ideje figyelem a reakcióit, ugyanis szemet szúrt, hogy ha találkozunk, és megdicsérem, azonnal vad mentegetőzésbe kezd. “Ó, ugyan már, ez egy ősrégi gönc, már rég kiment a divatból.” “Jól nézek ki? Dehogy, a látszat csal! Látnád, milyen vagyok smink nélkül. Szóba sem állnál velem.” Saját magát becsmérli, miközben erre semmi szüksége nem lenne, én pedig nem tudok rájönni: vajon miért teszi?

Aztán egy csajos este során kiszaladt a száján az igazság: “Nem tudok ahhoz hozzászokni, hogy a környezetem tisztel és szeret.” Elárulta: az édesapja alkoholista volt, és részegen mindig Annát szidta. Soha nem lehetett elég okos, elég szép, elég kedves a szemében, és ezek a bántalmak azóta is kísértik.

Az önromboló viselkedés 3 jele:

Az önromboló – más néven destruktív – viselkedésnek számtalan megjelenési formája létezik. Az átlagember azt gondolná, hogy “csak” a súlyos alkoholizmus, kábítószer-függőség, netán az öngyilkos hajlamok számítanak önrombolásnak – pedig ennél jóval szélesebb a paletta.

1. Rászolgálok, hogy gusztustalannak tarts!

Ide tartozik Anna esete is. Ha valakibe hosszú időn keresztül azt sulykolják, hogy értéktelen, buta, gyenge, csúnya, semmirekellő stb., akkor egy idő után el fogja hinni magáról, hogy tényleg ilyen. Sőt, nemcsak hozzászokik a durva szidalmazásokhoz, hanem tényként kezeli magáról mindazt, amit az idők során hallott. Ha egy ilyen ember kikerül a bántalmazó közegből, sok esetben nem tud mit kezdeni a pozitív változással. Nem érti, miért mondanak neki szépeket, miért ismerik el, és azt sem tudja, hogyan kellene ilyenkor viselkednie. A bizonytalanság miatt pedig ismerős motívumokat fog keresni, amelyek biztonságot jelentenek számára.

Vagyis ha mások nem szidják, akkor majd ő szidja saját magát, mert ez az érzés legalább ismerős. De vannak ennél szélsőségesebb reakciók is. Léteznek olyan esetek, amikor az illető szándékosan követ el olyan bűnt (lopás, csalás stb.), amivel ellenszenvet válthat ki a környezetéből, hiszen így eléri, hogy előbb-utóbb szidni kezdjék.

2. Túlzott hedonizmus, a menekülés legismertebb jele!

Mi lehet a baj azzal, ha valaki szereti az életet? Szeret nagyokat inni, enni, bulizni, szeretkezni? Hiszen erről szól az élet, hogyan lehetne ez mégis önpusztító? Nos, a válasz a mértéktartásban rejlik. Az emberi agy ugyanis úgy működik, hogy csak akkor képes feladatok megoldására, kötelességek betartására, ha a másik oldalon valamilyen módon jutalmazni tudja saját magát. Ám amikor valakinek minden napja olyan, mintha karácsony lenne, akkor feltehetően valami elől nagyon menekül – és a felfokozott öröm csak egy jól megtervezett álca.

Például ha nincs elég önbizalma, és attól fél, elhasal a hétköznapi mókuskerékben, akkor inkább bele sem vág a feladatok megoldásába, nehogy kudarcot valljon. Helyette inkább csupa olyan dolgot tesz, amivel ellensúlyozni tudja a nyomást, a szorongást. Óvatosan kell bánni az élvezetekkel, mert ha nem ügyesen osztod be az élményeket, hamar kiéghetsz – ezután pedig már a legnagyobb csodának sem fogsz tudni örülni. Így válhat a jutalmazó eszköz veszélyes fegyverré, ha nem arra használod, amire való.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

3. A party helyek balhé királya, aki imádja, ha megalázhatja magát!

Biztos a te ismerősi körödben is akad olyan fazon, aki folyton keresi a balhés helyzeteket, nem félve attól, hogy elkalapálják. Az illetőről szinte biztosan tudni lehet, hogy ha lemegy egy szórakozóhelyre, akkor rövid időn belül összetűzésbe keveredik egy nála jóval erősebb emberrel, aki talán jól el is veri. Elsőre még sajnálod, hiszen feltételezed, hogy nem szándékosan keverte magát ilyen helyzetbe. De amikor már harmadszorra nézed végig az ismerős előadást, akkor megfordul a fejedben: ő komolyan élvezi, ha megverik és megalázzák? Ez tiszta hülye!

Pedig valójában nem az, hanem valószínűleg valami durva sérelem következményeit vonszolja maga után. Például, ha az anyjával való kapcsolata gyermekkorában sérült, akkor nagy eséllyel a párválasztással is problémái lehetnek. A sehova sem tartozás érzése pedig elszigeteltté, levertté teheti az embert, ami ellen nyilván mindenki tenni akar.

Ez az állapot sokakból azt a reakciót váltja ki, hogy bármilyen módon, de szeretnének kapcsolatba kerülni másokkal. Szeretnék felhívni magukra a figyelmet, érzelmeket kiváltani másokból. És ha ez csak botrányok árán érhető el, akkor botrányokat fognak csinálni.

Ezeket a viselkedésbeli berögződéseket nagyon nehéz felismerni, hiszen sokszor több évtizede működnek, ezért az illető sokszor észre sem veszi őket. Ám a környezet nagyon sokat tud segíteni a felismerésben, egy jó szakember pedig a probléma megszüntetésében. Ha úgy érzed, az életed egy adott területén már régóta nehézségekkel küzdesz, gondolkodj el rajta, vajon milyen hibákat követsz el, amik miatt újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülsz!

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.  

Így választ pasit egy önbizalomhiányos nő!

Azt bizonyára te is tudod, hogy ha önbizalomhiányban szenvedsz, akkor azon változtatni kell, ugyanis a kezeletlen önértékelési gondok súlyos következményeket okozhatnak – lassan, de biztosan…

Azt is sokszor hallhattad már, hogy az önbizalomhiányos ember hátrasorolja magát a munkahelyén, a családjában, a baráti körében – de még a párkapcsolatában is. Sőt, ha már régóta szenved önértékelési gondokkal, akkor már nemcsak a párkapcsolaton belüli viselkedését változtatja meg, hanem a párválasztási szokásait is. De mik a jelei annak, hogy súlyos önbizalomhiányban szenvedsz?

1. Olyan pasit választasz, aki tutira nem hagy el!

Nem azt veszed figyelembe, hogy ki az a személy, akivel a leginkább egyezik az érdeklődési körötök, akivel a legjobbakat tudsz beszélgetni, vagy akihez a leginkább vonzódsz. Ezek helyett főleg azt fogod figyelni, hogy ki az a pasi, aki a legnagyobb valószínűséggel melletted marad. Persze megmagyarázod magadnak, hogy az illető nagyon is passzol hozzád, de csak a saját lelkiismereted megnyugtatása végett. Rettegsz attól, hogy csalódás, kudarc érhet, ezért meg sem próbálsz olyan emberrel kezdeni, aki esetleg elutasíthat. Ezzel csak az a gond, hogy az efféle párválasztás során nem a szíved dönt, hanem a félelmeid.

2. Örökösen féltékenykedsz.

Szinte biztosra veszed, hogy a párod megcsal – vagy ha nem, akkor meg fog -, és minden rezdülésében a jeleket figyeled, hogy igazold az elméleted. Akkor is, ha alaptalan az egész. Ez sem szerencsés helyzet, hiszen a leghűségesebb férfit is elűzheted magad mellől, ha folyton azzal vádolod, hogy nem szeret eléggé.

3. Túl hamar odaadod magad.

Az önbizalomhiány másik tipikus tünete, mikor az illető túl hamar ágyba bújik a kiszemeltjével, mert attól fél, hogy másképpen nem tudná fenntartani a pasi érdeklődését. Pedig ez a gondolkodás többször fordul visszájára, mint előnyére – ugyanis rengeteg férfi van, aki nem értékeli túl sokra azt a nőt, akit szinte azonnal meg lehet fektetni. Ezzel persze te is tisztában vagy, de sokszor ilyen esetekben is a félelmed győz, és hiába tudod, hogy rossz döntést hozol, nem tudsz parancsolni a tudatalattid utasításainak.

4. Könnyen belecsúszol a szeretői státuszba…

Az önbizalomhiányos nőknél gyakori jelenség, hogy megelégszenek a szeretői státusszal. Nem merik falhoz állítani a másikat, és kerek perec kijelenteni: vagy engem válassz, vagy a másik nőt! Pedig ez az egyetlen módja annak, hogy az önbizalmad, az önértékelésed ne csorbuljon tovább. Egy ilyen határozott fellépés persze rizikós, hiszen nincs rá garancia, hogy a pasi ezek után téged választ – ám ezzel elkerülheted, hogy kihasználjon.

5. Alárendelt szerep a párkapcsolatodban

Mint azt már fentebb említettem, az önbizalomhiányos nő könnyen alárendelt szerepbe helyezi magát a magánéletében. Például nem mer kiállni az igaza mellett egy vitában, nem vállalja fel a gondolatait, nem tart ki a saját céljai mellett – mert attól fél, hogy ha nem teljesíti a kedvese minden vágyát, akkor egyedül marad majd. Sajnos ez sok esetben a szexuális életre is rányomhatja a bélyegét, ha olyan dolgokat is megenged a partnerének az ágyban, amit szíve szerint sosem próbálna ki.

Mi a megoldás?

Mivel nincs két egyforma eset, így általános megoldást sem javasolhatok. Az azonban minden helyzetben igaz, hogy első körben az önbizalomhiány okát kell megkeresni. Vannak emberek, akik egyedül is megtalálják a problémájuk gyökerét, és némi önismerettel helyre is tudják tenni magukban a dolgokat.

De akadnak olyanok is, akik nem tudják megindokolni, hogy miért becsülik alul saját magukat. Ilyen esetben érdemes külső segítséget kérni, mert akár olyan sérelmek is okozhatják a gondot, amelyek egészen a gyerekkorból erednek.

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.  

Férfiak, akik szó nélkül tűntek el az életemből…

Biztosan te is érezted már úgy, hogy körülötted mindenki idióta. És biztosan neked is megfordult már a fejedben, hogy ha mindenki idióta körülötted, akkor talán nem is a világgal van a baj, hanem veled…

Na, én a pasikkal vagyok így. Az utóbbi években szinte egyetlen olyan pasival sem találkoztam, aki végül ne tűnt volna el szó nélkül. Valaki hosszabb, valaki rövidebb idő után lépett le – de ami közös volt bennük, hogy szinte egytől egyig telefonon, sms-ben szakítottak, vagy csak mindenféle előjel nélkül felszívódtak.

Bár mostanra már a sokadik ilyenen vagyok túl, még mindig nem tudom megemészteni. Mert egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egyesek szerint ez a viselkedés teljesen normális.

Pedig hogy lenne az?

Hogy lehet normálisnak nevezni azt, hogy tegnap még “minden rendben volt”, mára pedig szó nélkül felszívódsz? Legutóbb még a közös jövőnkről beszélgettünk, most pedig annyira sem méltatsz, hogy a szemembe nézve szakíts? Ezek után hogyan lehet eldönteni, melyik viselkedésed a valódi: az, amelyik a közös jövőt tervezgette, vagy az, amelyik faképnél hagyott? Sehogy!

Ha megnézem a környezetemben lévő nőket, mindig megállapítom, hogy egyiküknél sem vagyok rosszabb, butább vagy csúnyább. Mondjuk, lehet, hogy könnyebb lenne, ha az lennék, mert akkor legalább érteném, miért történik velem ugyanaz újra és újra. De így…?

Régen azt hittem, tudom, mi az érték egy párkapcsolatban, és azt is, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy ezt megteremtsem magamnak. Most pedig úgy érzem, mintha egy láthatatlan ketrecbe lennék zárva, ahonnan a legkomolyabb erőfeszítésekkel sem tudok kiszabadulni.

Tök mindegy, mennyire vagyok odaadó, megértő, vidám, ahogy az is lényegtelen, hogy mennyire szeretem a másikat, mert így is, úgy is azt kapom ezért “cserébe”, hogy szó nélkül lelépnek mellőlem. Szóval, már egyáltalán nem hiszek abban, hogy létezik boldog párkapcsolat – illetve lehet, hogy létezik, csak nem az én életemben.

A sorozatos elhagyás pszichológus szemmel

Kata esete nem egyedi, rengeteg férfi és nő küzd hasonló problémákkal – de csak nagyon keveseknek jut eszébe, hogy a forrást a gyermekkorukban keressék. Hiszen szinte senki nem gondol arra, hogy egyes párkapcsolati problémák okai akár kisbaba korunkig is visszanyúlhatnak. Pedig a sorozatos elhagyás pont egy olyan probléma, ami mögött többségében születés körüli traumák állnak.

Régen például nem volt “divat”, hogy szülés után azonnal odaadják a mamának a kisbabát – sok esetben azonnal fürdetni, vizsgálni, öltöztetni vitték őket, és az anya csak ezt követően ölelhette magához a kicsit. Később aztán az orvostudomány rájött, hogy ezzel maradandó sérüléseket okozhat a babának, aki sokként éli meg, ha elválasztják az anyjától.

Ez logikus is, hiszen 9 hónapig a mama szervezetének hangjai, melege biztosította a stabil hátteret. Majd nem csak, hogy kikerül innen, és egy hideg, világos, zajos életbe csöppen, de még attól a személytől is elszakítják, aki az egyetlen biztos pont lehetne a számára.

A kisbaba ezt úgy éliheti meg, hogy az édesanyja váratlanul – és ok nélkül – elhagyta. Ez a program pedig mélyen beleivódhat a tudattalanjába, melynek következményeképpen felnőttkorban nagy eséllyel olyan párt fog választani magának, aki szintén váratlanul és ok nélkül fogja elhagyni. Persze emögött semmi szándékosság nincs, csupán az az alapvető szabály lép érvénybe, hogy az ember inkább az ismerős rosszat választja magának, mint az ismeretlent – még akkor is, ha az utóbbi esetleg jobb lehetőségekkel kecsegtet.

Szakmai szemmel tehát azt tanácsolom, hogy ha régóta üldöz ugyanaz a probléma, ha régóta történik veled ugyanaz újra és újra – és nem tudod, mit csinálsz rosszul -, akkor keress fel egy szakembert , akivel vissza tudtok utazni abba a korba, ahol a kiváltó trauma ért téged!

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.  

Miért félünk az elköteleződéstől?

Talán te is észrevetted már, hogy a mai embereknek egyre nehezebben megy az elköteleződés. Ennek számtalan olyan oka lehet, ami összefüggésbe hozható a társadalmi berendezkedésünkkel.

Például, mostanában egyre messzebbre tolódik a szülőkről való leválás pillanata: a fiatalok több ideig tanulnak, akár több egyetemet is elvégeznek, addig pedig kényelmi okokból nem költöznek el a szülői házból. Ezért sokakban csak később alakul ki a hosszú távú párkapcsolatra, netán az összeköltözésre vagy házasságra való igény.

Arról nem is beszélve, hogy napjainkban kifejezetten divatossá vált a “se veled, se nélküled” esete – azaz, amikor kapcsolatban vagy valakivel, de egy bizonyos ponton túl szándékosan nem fonod szorosabbra a szálakat. Mindketten a saját lakásotokban, külön élitek az életeteket, és csak heti 2-3 alkalommal találkoztok, akár éveken keresztül. Nem vállaltok felelősséget egymásért, nem láttok bele egymás problémáiba, kizárólag a jó dolgokat osztjátok meg a másikkal. Ez részben talán annak is köszönhető, hogy manapság a fiatalok egyre kevésbé kényszerülnek rá arra, hogy összekössék valakivel az életüket, hiszen egyre többen képesek megállni a saját lábukon, egyedül is.

Persze a jelenség magyarázata nem csak a társadalmi gyökerekre vezethető vissza. A legtöbb esetben inkább személyes, lelki okok állnak a háttérben, ez pedig jó hír, mert azok legalább kezelhetőek. De lássuk a konkrétumokat!

Féltem a szabadságomat!

Sokan attól rettegnek, hogy egy összeköltözés vagy házasság után le kell mondaniuk a személyes szabadságukról. Ennek gyakran az az oka, hogy az illetőt fiatalabb korában nem engedték önállósodni, ami kétféleképpen szokott megmutatkozni az emberen. Vagy soha nem alakul ki benne az önállóság igénye – vagy pedig miután kikerül a családi szabályozás alól, retteg attól, hogy újból alárendelt szerepbe kerül.

Tipp: A fokozatosság sokat segíthet! Ha az összeköltözésnek adtok egy kis kifutási időt, és nem egyik pillanatról a másikra kerülsz új környezetbe, az segíthet abban, hogy ne érezd magad sarokba szorítva.

Hiányzik az úgynevezett “ősbizalom” érzése.

Ha valaki gyermekkorában csalódott a szüleiben – elhagyták, átverték vagy bármilyen módon fájdalmat okoztak neki -, akkor előfordulhat, hogy kerüli az olyan helyzeteket, amelyek a bizalmon alapulnak. Nem alakult ki benne az a fajta ősbizalom, ami szabad kötődést enged a lelkének. Fél attól, hogy a párja ugyanúgy bánik majd vele, mint a szülei – még akkor is, ha a másik nem tett semmi olyat, ami erre utalna.

Tipp: Kérd meg a párodat, hogy minél gyakrabban adjon pozitív megerősítéseket! Ha megdicsér, elismer, és elmondja, milyen fontos vagy neki, az növelheti a biztonságérzetedet.

Attól félek, hogy elbukom!

Sokan annyira komoly dolognak élik meg az összeköltözést vagy a házasságot, hogy megkérdőjeleződik bennük a saját alkalmasságuk. “Mi van, ha nem leszek elég jó feleség?” “Mi van, ha összeköltözés után rájön, hogy mégsem szeret?” Ez többségében önbizalomhiányra utal, aminek számtalan oka lehet – akár családi, akár egyéb környezeti vonatkozású.

Tipp: Érdemes logikus kérdésekkel ellenőrizni magad: ha a párod már X éve együtt van veled és még szorosabbra akarja fűzni a szálakat, akkor szerinted egyik pillanatról a másikra meggondolja magát? Nem valószínű. Ahhoz, hogy valaki 180 fokos fordulatot vegyen, nyomós indok szükséges, és két ember. Ha te vállalni tudod, hogy a magad részéről minden tőled telhetőt meg fogsz tenni a kapcsolatért, akkor már a maximumot hozod. Hiszen arra nincs ráhatásod, hogy a másikat milyen élmények érik – de ettől nem érdemes előre rettegni, mert ilyen alapon semmibe sem szabad belekezdeni.

+1 Felejtsd el az ideálokat!

Szintén sok emberre jellemző, hogy a tökéletes párt várja, aki minden szempontból maximálisan megfelel az igényeinek: kellően magas, kellően kék a szeme, kellően jó a humora és így tovább… Ám ha őszinték akarunk lenni, akkor be kell látni, hogy ilyen embert vagy sosem fogsz találni, vagy csak nagyon nehezen. Persze lehet szerencséd, de szerencsére alapozni a jövőt nem tanácsos. Sokkal inkább az lenne a fontos, hogy tisztázd magadban, mik számodra az igazi értékek.

Tipp: Fogalmazd meg, hogy milyen jellemvonások szükségesek számodra a másikban ahhoz, hogy hosszú távon is boldog legyél egy párkapcsolatban! Ha már tudod, hogy mik ezek, akkor ennek alapján keress partnert – ne pedig nem létező ideálokat kergess!

Persze személyenként teljesen eltérő – akár kombinált – lelki problémák is nyomaszthatnak valakit, így előfordulhat, hogy ami az egyik embernek segít, az a másiknak nem. Viszont ha minden logikus megoldási ötletet kipróbáltál, és mégis fennáll a probléma, akkor érdemes felkeresni egy szakembert.

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.

3+1 jel, hogy kapcsolatfüggő vagy!

Bogi a társaságunk egyik legszeretetteljesebb tagja. Mindenben lehet rá számítani, nagyon mélyérzésű, jótét lélek. Ám éppen ezért, negatív kritikát is csak óvatosan lehet neki mondani, mert könnyen a szívére veszi a dolgokat.

Nemrég volt közöttünk egy kellemetlenebb szóváltás – természetesen a pasik miatt. Bogi ugyanis 26 éves kora ellenére 10 éve folyamatosan párkapcsolatban él. Egyikből lép a másikba, még életében nem töltött egyedül 3 hétnél többet.Minden viszonyát úgy éli meg, mintha ez lenne az utolsó, majd a szakítást pár napos mély letargia követi – aztán pedig rendszerint jön egy újabb jelentkező, akinek azonnal a karjaiba omlik.

Szerintem kapcsolatfüggő. Szerinte nem az. Miért is gondolná másképp? Hiszen, ha tudná magáról, akkor már az ő felelőssége lenne, hogy változtat-e ezen vagy sem. Így pedig tud – önmaga előtt – azzal takarózni, hogy amiről nem vesz tudomást, az nincs is.

Csúnyán összevesztünk, pedig én csak segíteni akartam neki. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, ezért azt gondoltam, józan érvekkel fel tudnom nyitni a szemét. Ekkor a fejemhez vágta, hogy a kapcsolatfüggőség nem ott kezdődik, ahol én gondolom. Majd sértetten számonkért, hogy nevezzem meg azokat a jeleket, amikből szinte összetéveszthetetlenül rá lehet ismerni a jelenségre.

1. Nem a minőség számít – csak az, hogy legyen mellette valaki!

Az évek alatt megfigyeltem, hogy számára az jelenti a biztonságot, ha van vele valaki. Tök mindegy, hogy az illetővel mennyit veszekednek, vagy mennyire tűnik stabilnak a közös jövőképük – a tény, hogy esténként nem egyedül fekszik le, számára mindennél fontosabb. Szerintem menekül az elől, hogy egy pillanatra is elcsendesedjen az elméje, és meghallja a saját hangját. Kell neki a folyamatos “zaj”, egy másik ember, aki eltereli a figyelmét. Csak az a baj, hogy minél később ismeri meg saját magát, annál több nehézséggel kell majd szembenéznie…

2. Bárki kedvéért feláldozza magát!

Jellemző rá, hogy mindig az aktuális párja képére formálja önmagát. Ha a pasija rocker, és metál bulikba jár, akkor rövid időn belül rajta is megfigyelhetőek lesznek az “elrockosodás” jelei. A párja stílusának megfelelő zenét kezd el hallgatni, ennek megfelelően öltözködik, és úgy tesz, mintha világ életében ilyen lett volna.Nemcsak simán arról van szó, hogy a pasija által plusz ismeretre tesz szert, hanem a saját stílusát a férfi stílusára cseréli. Számomra ez azt jelzi, hogy gyakorlatilag bármit hajlandó megtenni, csak ne kelljen egyedül lennie. Inkább lesz 3 havonta meleg váltásban technós, plázacica és hippi, csak az számít, hogy az aktuális kedvesének megfeleljen.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

3. Nem képes várni!

Hiába ütötte már meg számtalanszor a bokáját, nem tanul a hibáiból. Pedig már többször is kiderült, hogy a nulladik pillanatban összeköltözni valakivel veszélyes vállalkozás. Ám ő ennek ellenére is szinte azonnal összebútorozna minden pasijával – és közben arra hivatkozik, hogy akkor érzi teljesnek a kapcsolatot, ha minden nap együtt kelnek és fekszenek. Szerintem ezzel nem lenne semmi baj, ha nem két hét ismeretség után mondaná fel az aktuális albérletét, és költözne össze egy tulajdonképpen vadidegennel.

Egyszerűen csak biztonságra vágyik – de nem látja, hogy pont ezzel a kapkodással taszítja el magától ennek a lehetőségét. Hiszen minél kevesebbet tudsz a másikról, annál nagyobb eséllyel fogsz megcsúszni egy banánhéjon.

4. Büszkén hajtogatja, hogy ő aztán mindenkinél önállóbb!

Az élet minden területére igaz, hogy ha valaki folyton meg akar győzni valamiről magával kapcsolatban, akkor tulajdonképpen nem téged győzköd, hanem saját magát. Én gyakran érzem ezt Bogival kapcsolatban. Teljesen váratlan helyzetekben is képes úgy tekerni a beszélgetés fonalát, hogy végül az ő fene nagy önállóságáról beszélgessünk. Ilyenkor többször is elmondja, hogy milyen szuperül érzi magát, mikor egyedül van (pedig nincs is egyedül soha!), ahogy azt is, hogy tök rendben van magával, és nincs szüksége mankóra. Szentül hiszi, hogy ő uralja az életét – de szerintem a szíve mélyén ő is tudja, hogy ez nem így van.

Miután ezeket elmondtam neki, faképnél hagyott, azóta pedig nem beszéltünk.Ennek már lassan 2 hete, én pedig csak remélni tudom, hogy ebben az időben nem azzal foglalkozott, hogy engem utáljon – hanem azzal, hogy feldolgozza a valóságot. Szüksége lenne egy jó szakemberre, de amíg nem látja be, hogy problémái vannak, nem is merek előállni egy ilyen ötlettel…A kapcsolatfüggőség nem szégyen!Mint minden függőség mögött, a kapcsolatfüggőség mögött is lelki problémák húzódhatnak meg – és nagy valószínűséggel gyermekkora visszavezethető indokokról lehet szó. Sokan küzdenek ezzel a függőséggel, de rengetegen vannak, akik tudatos személyiségfejlesztéssel maguk mögött tudják hagyni. Nem az a dolgod, hogy elfogadd ezt a helyzetet, hanem az, hogy megküzdj vele. Ha kell, akkor szakember segítségével.

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.

Szavakkal bántani a másikat szinte olyan, mintha vernéd!

A “fizikai bántalmazás” szó hallatára mindenki felkapja a fejét, hiszen már
jó ideje foglalkozunk a testi bántalmazás visszaszorításával – ami jó hír. De
mi a helyzet a szóbeli bántalmazással? Hát nagyjából semmi, pedig több millió
ember szenved tőle. 

Szó vagy tett? Pszichológiai szempontból ugyanaz!

Az emberi elme szempontjából teljesen mindegy, hogy a bántalmazás szóban
vagy tettleges formában történik, az agyunk ugyanazt az agyterületet aktiválja
mindkét eset hatására – vagyis a sérelmeket szinte azonos módon dolgozza fel.
Tudom, ez nehezen elképzelhető, hiszen a fizikai erőszak véraláfutást, sebet,
netán törést hagy maga után, míg a szóbeli bántalmazásnak semmilyen látható
jele nincs. 

Biztos te is fel tudsz idézni magadban legalább egy olyan mondatot, amelyet
talán sok évvel ezelőtt vágott valaki a fejedhez – mégis olyan élénken él
benned, mintha csak tegnap történt volna. Ugyanúgy felzaklat, ugyanúgy bánt,
maximum nem gondolsz rá olyan gyakran, mint régebben – de továbbra is hordozod
magaddal.

Ennek evolúciós oka van!

Az ember úgy lett megalkotva, hogy a negatív élményeket sokkal
intenzívebben, mélyebben élje meg, mint a jóleső ingereket
– de ez
logikus is, mert az életben maradásunkat tekintve ennek kulcsfontosságú
jelentősége volt. Hiszen mi volt a fontosabb egy ősembernek: hogy tudja, melyik
barlangban van a legszebb barlangrajz, vagy hogy melyik fának mérgező a
termése? Egyértelműen az utóbbi. 

És hiába telt el rengeteg idő, ilyen szempontból a mai ember gondolkodása
sem változott. Ezért tud megtörténni az, hogy néha a világ összes szép élménye
sem tud jóvá tenni egy bizonyos sérelmet – és ez ugyanúgy igaz a felnőttek,
mint a gyerekek esetében. 

Kutatások is kimutatták: a sérelem mindig erősebb!

Egy 2014-es kutatás arra volt kíváncsi, hogy egy szeretetteljes, békés szülő
képes-e helyrehozni a másik szülő által okozott sebeket a közös gyermekük
lelkében? Az eredmény sajnos az lett, hogy nem. Ráadásul az is kiderült, hogy
ha ugyanaz a szülő váltogatja a “jó” – “rossz” viselkedésformákat, akkor is az
utóbbi lesz erősebb inger a gyermekben. 

És akkor most mindezt vetítsd rá a kapcsolatodra!

Te hányszor vágtál már csúnya dolgokat a párod fejéhez? Gondoltad volna
eddig, hogy ezekkel akár durva, hosszútávú sebeket is ejthettél a lelkén, csak
nem beszél róla? Vagy gondolj saját magadra: talán neked is mondtak már olyan
durva szidalmazásokat, amelyek olyan fájdalmas nyomokat hagytak benned, mintha
tüzes vassal égettek volna meg.  

Házastársi viszonylatban is foglalkoztak már a verbális bántalmazással, és
egy kutatásnak köszönhetően megállapították, hogy a felek közti – esetleges
– veszekedésekből származó sérelmek “semlegesítéséhez” legalább 5 pozitív
élményre van szükség.

De mi van azokkal, akik nem kapnak pozitív visszacsatolást? 

Sok olyan férfi és nő szaladgál a világban, akiket elvarratlan, fel nem
oldott sérelmek nyomasztanak – akár éveken keresztül. Ők azok, akikben ezek a
bántalmazások különféle pszichoszomatikus viselkedésformákat indítanak be,
melyek tudat alatt “irányítják” őket. 

Például járt hozzám egy hölgy, akit a volt férje rengeteget bántott amiatt,
mert van rajta némi súlyfelesleg. Később azonban kiderült, hogy a férfi saját
magával volt elégedetlen, de mivel nem mert ezzel szembenézni, ezért úgy
próbálta magát jobb színben feltüntetni, hogy a feleségét bántotta. A
legnagyobb baj nem is az, hogy rávetítette a saját gondjait a nőre – persze ez
sem könnyítette meg a helyzetet -, ám az sokkal nagyobb gond, hogy sosem
próbálta jóvátenni a hibáját. Hiszen így a válásuk után a hölgy folyamatos
testképzavarral küzdött, és már-már anorexiássá változott, de még ekkor sem
tetszett magának. Ez pedig rányomta a bélyegét a kisugárzására, és az
elkövetkezendő kapcsolataira is. 

Mi a megoldás? 

Vannak helyzetek, amikor nincs szükség külső segítségre, mert a felek képesek egymás között megbeszélni a gondjaikat, és akkor is egészséges lélekkel élni tovább, ha esetleg elválnak útjaik. De sajnos sokszor megtörténik, hogy a problémák túlnőnek az egyének, és már nem tudja kimazsolázni, hogy egy-egy sérelmének mi a gyökere, és hogyan kell azt egyensúlyba hozni. Ilyen esetekben érdemes felkeresni egy szakembert, aki objektív és hozzáértő szemmel tudja vizsgálni, majd segíteni a érintettet.

Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.

10 gyakorlati módszer az önfelfedezéshez

Mi is az az önismeret?

Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat,
szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban
szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében,
minél jobban odafigyelsz az érzéseidre
és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben
érted meg, hogy miért is teszed azt, amit teszel. Avagy miért is történik már megint ugyanaz a rossz,
és hogyan érhetnéd el, hogy másképp
történjen, hogy végre minden jobbra forduljon.  Minél többet tudsz
a szokásaidról, annál könnyebben ismered fel azokat. Amit felismertél, azon már változtathatsz. Ne feledd, amit nem
ismersz, azon esélyed sincs változtatni.

Müller Péter mondta, hogy “Ha felkel a nap,
minden látható lesz. Nemcsak a szép – a ronda is. A tudat fényében előtűnnek a
gyengeségeid, riasztó hitványságaid is… De nem baj! Legalább látod, hol
vezetted félre magad, mi betegített meg, és rájössz, hogy a Fény erősebb, mint
a sötétség.”

.

Miért olyan fontos az önmegismerés?

Az önfejlesztés lehetetlen
önismeret nélkül. Ha
szeretnénk fejlődni,előrébb jutni az életünkben, akkor nem elég csak az a sok
tanulás, a sok-sok iskola, tanfolyam, tréning, a bemagolt könyvek százai.
Persze ettől az intelligenciánk nőni fog, lesz egy jó állásunk, társadalmi
szinten megbecsültek leszünk. De vajon ez elég? Van, akinek igen. Sokunknak viszont
egy idő után már túl szűkké válik. Az a fajta áttörés az életünkben nem jön el
tőle, amit vártunk, amire akár gyerekkorunk óta vágytunk. Eljön az idő, amikor már az érzelmi
intelligenciánk fejlesztésére is igényünk lesz, amihez az önismeretünk fejlesztésével,
az önmegismerésünkön keresztül vezet az út.

..

10 módszer az önfelfedezéshez:

  • Halld meg a bókokat és fogadd be.

Ha rendszeresen nehéz neked a bókokat befogadnod, itt
az ideje elkezdeni gyakorolni. Van abban igazság, hogy néhány ember manipulálásra
használja a bókokat, de a legtöbb valószínűleg felhívhatja a figyelmedet néhány meg nem látott erősségedre
és elég önkritikával a gyengeségeidre
is.

  • Vedd észre az érzéseidet

Még a legnegatívabb gondolatok és érzelmek is
segítségedre vannak az önmegismerésedben. Időnként az olyan érzelmek, mint a
harag, szomorúság, félelem megmutatják, hogy mi az, amivel szembe kell nézz, el
kell fogadj vagy meg kell változtass az életedben.  Az első lépés, hogy vedd észre, hogy miről szól egy-egy szituáció
az életedben. Vedd észre közben
az érzelmi reakcióidat, ami párhuzamosan több fajta  is lehet. Éld át, majd keresd meg a kérdéseidre a
válaszaidat magadba. Minél többször tesszük ezt meg, egyre kevesebb
idő kell majd ahhoz, meg tudjuk élni az érzéseinket.

  • Vedd észre, hogy mire gondolsz

A gondolataid megismerése
elvezet ahhoz, hogy jobban megértsd magad. A gondolataink megismerése vagy egyáltalán az hogy
észrevegyük őket nem könnyű feladat. Sokszor a nap folyamán csak zakatol az
agyunk, jönnek mennek a gondolataink, szinte céltalanul. Előfordul, hogy
párhuzamosan több gondolat is megjelenik. Megismerésük is hasonló
gyakorlást igényel, mint az érzéseink megfigyelése. Pácienseimnek szoktam azt a tanácsot adni hogy csak képzeljék el, hogy egy részüket kihelyezik
magukon kívülre, mint egy figyelőt. És ezzel a figyelővel tekintenek magukra,
mintha tényleg kintről néznék magukat. Megfigyelik, hogy mit gondolnak épp.
Egy idő után már figyelő nélkül is megy.

  • Kezdj el megbarátkozni a hibáiddal

A hibáinkkal való szembenézés sokszor a legjobb fejlődési lehetőség. Érdemes
rá így gondolni, ahelyett, hogy stresszforrásként fognánk fel a
hibáinkat. Amikor nem kell tökéletesnek lenned, akkor könnyebb elfogadni a
hibáidat, van lehetőséged felismerni, hogy a hibás lépéseid elvezethetnek egy tanulási folyamathoz, és lehet rájössz, hogy következő alkalommal mit csinálj másképp.

  • Írj önismereti naplót

Az önismereti napló írása is egy módszer arra, hogy tudatosabb legyél. Azáltal, hogy
visszaemlékezel a nap eseményeire. Egy kicsit kívülről nézed, azt hogy hogyan
voltál jelen a szituációkban, az emberi kapcsolódásokban, előrébb visz saját
magad megismerésében. Ilyenkor is kitesszük a figyelőnket, egy részünket, aki
kintről pártatlanul és befolyásolás mentesen tud ránk nézni. Érdemes ilyenkor feltenni magunknak a
következő kérdéseket:  Mit
éltem át az adott szituációban? Milyen érzéseket indított el bennem? Hogyan
reagáltam ennek hatására?

  • Hallgasd meg más emberek véleményét, de a saját döntéseidet hozd meg és azok szerint élj

Abból a szempontból fontos lehet más emberek
véleménye, hogy tükröt tarthatnak neked,
vagy más perspektívába helyezik az
adott témát, ami közelebb vihet téged a saját meglátásodhoz. De csakis
te tudhatod, hogy mi a legjobb neked, mi az amit szeretnél.

  • Kezdj el olvasni könyveket önismereti témában

Ez önmagában még nem elég, elindíthat az úton.

  • Beszélgess egy terapeutával vagy tanácsadóval

Saját magad keresésében, megismerésében különböző akadályokba ütközhetsz, ezek lehetnek
külső és belső akadályok is. Egy
terapeuta vagy egy tanácsadó segíthet eltüntetni ezeket az akadályokat
és segíthet abban, hogy felfedezz magadban új utakat.

       Olyan emberekkel vedd körül magadat, akik elfogadnak és támogatják a fejlődésedet

Egy olyan háttér, ahol elfogadnak úgy, ahogy vagy és szabadon engedik, hogy járd a saját utadat,
biztonságos hátteret tud adni ezen a sokszor nehéz utazáson, befelé, önmagunk
felé.

    Járj el önismereti csoportokba

Egy önismereti csoport nagy lehetőséget nyújthat
számodra önmagad jobb megismerésében és fejlődésében.

Egy csoportban mindenki
tükör. Mások által, azaz emberi kapcsolódások által nagyon
sokat  tanulhatunk önmagunkról.

Az érintés hatalma

Az
érintés alapszükségletünk,
egy olyan szükségletünk, amit nagyon sokszor alul értékelünk. Az érintés
bármely formája hatalmas erővel bír érzelmi és szociális életünkben. Terápiás folyamatokban is sokszor
használják
gyógyító
erejé
t.

Virginia
Satir pszichoterapeuta szerint napi
négy ölelés kell a túléléshez
, nyolc a szinten tartáshoz és
tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész
életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az ölelés elemi szükséglete
. Vajon
mi megöleljük ennyiszer gyermekünket vagy szeretteinket? Soknak tűnik?

Vajon miért olyan fontos az érintés és az érintve levés
számunkra?

Fontos-e egyáltalán?

Már
születésünk után
óriási szükségünk van az édesanyánk
közelségére, érintésére.
Ez ahhoz segít minket hozzá, hogy az
életünk során, még felnőttként is biztonságban
érezzük magunkat
a világban és a bizalom kialakuljon bennünk a többi
ember felé. Ha már itt a kezdeteknél nem kapjuk ezt meg, akkor az lesz az
alapélményünk, hogy a világ nem egy biztonságos hely. Bizalmatlanok leszünk
mások felé, nem egészségesen kötődünk másokhoz, ami a párkapcsolatunkra is
rányomja a bélyegét. Ez a
korai gondoskodó érintés vagy annak hiánya kulcsszerepet játszik a gyermekek
érzelmi biztonságának formálásában, alakulásában
. A csecsemő
ösztönösen felismeri szülei érintését, ettől megnyugszik, kiegyensúlyozottá
válik. A gyermek fejlődése során szintén igényli a testi kapcsolódást,
kifejeződést, amely számára elismerést, szeretetet és biztonságot nyújt.

A
lelki oldal mellet ott van a fizikai sík is.  Rengeteg tanulmány szól
arról, hogy az érintés hiánya miatt a gyerekek megállhatnak a növekedésben, és
semmiféle gyógyszeres kezelés nem segít rajtuk. Csak az indítja el újra a növekedésüket,
ha kikerülnek a romboló hatású környezetből és kellő érzelmi gondoskodást és
ölelést kapnak. Betegségekből is gyorsabban
gyógyulnak meg
gyerekek és felnőttek egyaránt, ha több simogatást, ölelést kapnak.
Rengeteg tanulmány szól arról, hogy újszülötteknél az érintés, simogatás
meggyorsítja a felépülést, ha valamilyen életveszélyes állapotba kerülnek.

Hogyan hat az érintés hiánya az életünkre?

Pácienseimnél
gyakran találkozom az érintés hiányával, az intimitástól való félelemmel.
Sokszor nem is tudatosul bennük/bennünk,  hogy a jelen életünkben milyen sok
problémánknak a gyökere
a születésünk és pici babakorunk körüli traumáink,
érintéshiányunk és figyelemhiányunk. Tudat alatt rettenetesen vágyunk rá. Ott
van egy állandó hiányérzet a hétköznapokban is, csak nem tudjuk még
magunknak sem megfogalmazni, hogy mi is az. Mire vágyunk valójában? Látszólag
mindenünk megvan, de valami mégsem kerek az életünkben.
Ismerős az érzés?

Hogyan lehet ezen változtatni?

Nagyon
jó látnom alkalomról alkalomra, hogy hogyan változnak a résztvevők a csoportjaimon az ott
átélt feladatok, bodywork-ök, érintések által; hogy szépen lassan hogyan töltődnek be a hiányok és
hogyan alakul, változik a
jelen életük, mélyülnek a kapcsolataik
.

Csak csináld!

Legtöbbünknek
ismerős a Nike szlogen:”Csak
csináld/Just do it”, de valószínűleg nem gondolkodtunk még el az
üzenet fontosságán. Pedig rendszeresen látjuk, szinte elkerülhetetlen a
hétköznapjainkban, beleütközünk a városban a hirdetőtáblákon, a bevásárló
központokban, az üzletek kirakatában. Legtöbbünknek még van is 1-2 darab Nike
márkájú ruhája.

Mi az üzenete?

Mindezek
ellenére a legtöbben a legjobb időzítésre
vártok, hogy elkezdjétek a változtatást. Itt van néhány példa erre. Nem
kezdheted el a diétát, mert holnap egy buliba vagy hivatalos. Nem kezdhetsz el
egy hobbit, amíg nyugdíjba nem vonultál. Nem léphetsz ki a munkádból, amíg nem
találtál egy újat. Nem léphetsz ki a házasságodból, amíg a gyerekeid fel
nem nőttek. Nem kezdhetsz el sportolni, amíg nincs több időd esténként.

Sok ember
úgy éli le az életét, hogy valaminek a
megvalósulásához köti a változtatást, a legmegfelelőbb időre várnak,
hogy elkezdjenek valami értékeset csinálni. Amit nem vesznek észre, az az, hogy
sosem jön el a megfelelő idő és
valójában csak halogatják a
változtatást. Legtöbben félnek a változástól. Sokszor ez nem is
tudatosul bennük, csak azt veszik észre, hogy még mindig nem kezdték el
csinálni a fejben már sokszor eltervezett és fejben megvalósított dolgokat.
Ismerős ez a helyzet Neked is?

Kezd el ott, ahol ma vagy és kezdj el dolgozni rajta, bármilyen eredményeid
is lesznek. Lehet az elején lassabban indul el a változás, lehet nem lesznek
rögtön számodra kielégítő eredményeid, de tudd, hogy a jobb eredmények
úgyis útközben jönnek majd. A
legrosszabb, amit tehetsz, hogy vársz. Ha nem kezdesz el változtatni és
csinálni azt, amit szeretnél, akkor úgy megy el melletted az életed, hogy nem
éltél igazán, nem abban éltél, ami és aki te vagy valójában. Az élet tele van
változásokkal és sokszor kockáztatnunk
kell, ahhoz, hogy jobb legyen.

Mire vársz még?

Ha azon
kapod magad, hogy épp a legmegfelelőbb időre vársz, hogy a vágyaid
megvalósítása felé haladj- lehet ez az, hogy visszamenj tanulni, lehet a
magánéleted rendberakása vagy egy új vállalkozás elindítása-akkor ez a pár sor
pont neked szól.

Bármi is a célod vagy az álmod, már mindened
megvan, amire szükséged van, hogy meghozz egy döntést és cselekedj.

A kérdés itt az, hogy hajlandó vagy-e meghozni azt a
döntést, ami elvisz egy olyan élethez,
amiről álmodsz. Van, hogy
egyedül nehezen megy, de nem kell egyedül megvalósítanod. Az önismereti
csoportjaimban és az egyéni foglalkozásokon többek között ahhoz is
megtalálhatod a belső erődet, hogy el merd kezdeni a változtatást és boldog
életet élj.

Első lépések az önismeretben. Na de, mire is való egy önismereti elvonulás?

Mi is az az önismeret? Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat, szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében, minél jobban odafigyelsz az érzéseidre és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben érted meg, hogy miért is teszed azt, amit teszel. Miért is […]

Én-üzenetek: velük vagy nélkülük?

Thomas Gordon, kaliforniai pszichológus, a
kommunikációs képességek tanításának úttörője. Gordon meg volt győződve
arról, hogy az erőszak alkalmazása rontja a kapcsolatok minőségét és
felismerte, hogy ez elkerülhető.

Gordon így fogalmazza meg a konfliktust: két
ellentétes akarat, szándék, vagy igény ütközése. Ez azért fontos, mert ez a
megfogalmazás semleges. Nincs szó a jó és a rossz harcáról, helyes és helytelen
szándékról. Te ezt akarod elérni, én azt, és mivel mi ketten kapcsolatban
vagyunk, akadályozhatjuk egymást célunk elérésben.

Mi az az én-üzenet?

Gordon a konfliktusmegoldó kommunikáció során az
én-üzeneteket ajánlja, mivel a te-közlés mindig minősítő, és
lezárja a kommunikációt. A Te-üzenettel letámadjuk a másikat,
leminősítjük, ráterheljük az összes felelősséget a kialakult konfliktusért. Egy
Te-üzenetre vagy viszont támadással, vagy heves védekezéssel lehet reagálni.

Az én-üzenet leírja, hogy a közlő
hogy érzi magát egy-egy viselkedéssel kapcsolatban.
Ez soha nem minősítő jellegű. Ebben
a formában tudatni lehet a másik személlyel, hogy ő mit érez az adott
helyzetben anélkül, hogy szavai vádló, fenyegető jelleget kapnának, vagy
sértőek lennének. Így megelőzhető, hogy a másik fél védekezésre
kényszerüljön, emellett mód van a saját szándék egyértelmű közlésére. Úgy
számolunk be egy számunkra fontos személynek a jelenlegi lelkiállapotunkról,
érzéseinkről, hogy ezekért az érzésekért vállaljuk a felelősséget.

Mikor segít a módszer?

  • ha érzéseink őszinte, de nem
    bántó, követelőző megfogalmazása segíti a kapcsolat tisztázását,
    javítását, fejlesztését, átalakítását
    , vagy egyszerűen, általa a másik
    jobban megismeri a mi pillanatnyi állapotunkat.
  • ha egyre több stressz
    halmozódik fel a kapcsolatban
    , és az egyik fél úgy érzi, hogy a másik mereven
    ellenáll mindenféle változtatási kísérletnek.
  • ha mindkét félnek vannak
    problémái
    , és
    ezeket én-üzenetek formájában közlik egymással.

Honnan tudom, hogy jól csinálom?

Itt van néhány példa, hogy egy-egy megszokott reakció
helyett hogyan tudunk én-üzenetekkel kommunikálni:

  • Sosem tudsz hazaérni időben! –
    helyett – Aggódom, amikor későn érsz haza , mert azt hiszem, hogy valami
    bajod történt.

  • Mi lenne, ha nem flörtölnél más
    nőkkel minden egyes bulin? – helyett – Amikor másokkal flörtölsz, az engem
    teljesen elbizonytalanít.
  • Te aztán sose leszel képes
    leválni az anyádról! – helyett – Nagyon zavar, hogy évek óta csak beszélsz
    arról, hogy függetlenedsz az anyádtól.
  • Most legjobb ha kialszod magad,
    utána majd esetleg beszélünk… – helyett – Szeretném, ha tudnék segíteni
    neked.
  • Mi lenne, ha egyszer az életben
    visszahoznál valamit? – helyett –  Haragos voltam, hogy nem hoztad
    vissza a könyvemet, mert szükségem lett volna rá.
  • Fel a fejjel, minden rendben
    lesz! – helyett – Nagyon sajnálom, ami veled történt.
  • Fogd már be, ne ordibálj! –
    helyett –  Nagyon megijedek, amikor kiabálsz velem, mert attól
    tartok, hogy haragszol rám.
  • Pofa be! – helyett –
    Felháborít, hogy ilyen durván beszélsz velem!

Lehetnek az én-üzeneteknek
veszélyei?

A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az Én-üzenet
„elszabadul”, az eddig bezárt érzelmek és indulatok kitörnek. Egy példa
erre a következő mondat, ami csak formailag néz ki én-üzenetnek: „Olyan dühös
vagyok rád, majdnem fölrobbanok!”. Ennek a valós jelentése az, hogy
„te feldühítettél.” És ha egyszer az érzelmek korlátlanul és zabolátlanul
elragadnak, akkor oda a konfliktus békés megoldása. Ilyenkor azzal a
megnyugtató tudattal zúdítjuk haragunkat partnerünk nyakába, hogy csak
kimutatjuk érzéseinket. A düh gyakran nem a valódi érzelem, hanem csak
rárakódik valami egyébre. Mondjuk ijedtségre, aggodalomra, féltékenységre,
tehetetlenségre, zavarra. Segíthet, ha időben észrevesszük és korrigáljuk valódi
én-üzenetre a mondanivalónkat.

Hogyan tanulhatom meg a módszert?

Ha mi magunk tisztában vagyunk saját érzelmeinkkel és szükségleteinkkel, s
ezt megfelelően tudjuk közölni, jó esélyünk van arra, hogy megértéssel
találkozzunk, s a másik felet együttműködésre ösztönözzük.

Van, hogy egyedül nehezen megy, de
nem kell egyedül megtanulnod. Az önismereti csoportjaimban többek között ezt is
megtanulod használni. 

Kapcsolódási mintáinkról…

Miért is olyan fontos már a gyökereknél átírni a kapcsolódási mintáinkat?

Az anyukánkkal való kezdeti, születésünk körüli kapcsolat az, ami
elsődlegesen meghatározza, milyen párt választunk magunknak, hiszen a
 legelső
kapcsolatunk vele volt, így ez válik az alapvető kapcsolati mintánkká. Ha ebben az időszakban
bármilyen sérülés történt, pl. elszakítottak az anyától, bármilyen probléma
lépett fel a születésnél, akkor az alapvető kép az emberi kapcsolódásról sérül.
Ezeket a nagyon korai kapcsolódásokat, élményeket egy az egyben belevisszük a
párkapcsolatainkba. Ha ezek a korai élményeink azt tudatták velünk, hogy nincs
biztonság, hogy nem vagyunk szerethetőek, hogy a szeretet feltételekhez van
kötve vagy csak néha kapjuk meg, akkor olyan párt fogunk választani, aki
ugyanezt az alapélményt adja meg nekünk akár férfiak vagyunk, akár nők, mert őt
fogjuk vonzónak érezni.

Hogyan működik az imaginációs relaxáció?

Az imaginációs relaxációs módszerrel vissza tudunk nyúlni egészen oda, ahol a párkapcsolati, és persze kapcsolati mintáid kialakultak. Nemcsak visszanyúlunk, de be is töltjük a hiányaidat és átírjuk a mintáidat, hogy a jövőben már más minőségű párt válassz magadnak, vagy változtass a jelenlegi kapcsolatodon és más emberekhez fűződő kapcsolatodon.

A folyamat során relaxált állapotba viszlek, majd képek, motívumok segítségével, csukott szemmel dolgozol. Hasonlít a vezetett meditációhoz, de mégsem az, mert én nem mondom, hogy mit kell látnod, hanem kísérlek téged, amiket te látsz és kikommunikálsz nekem, azt én is elképzelem. Arra kérlek, hogy „Belső szemeiddel” nézd meg jól a környezeted, mond el a részleteket. Egy idő után különböző szereplőkkel találkozhatsz, akik általában szimbólikusan, állatok formájában jelennek meg. A szereplőkkel való kapcsolódásod rávilágít a mintáidra, arra, hogy a hétköznapjaidban hogyan vagy jelen a kapcsolataidban, legyen az párkapcsolat, baráti vagy családi kapcsolat. Nemcsak rálátsz a kapcsolati mintáidra, hanem át is írod azokat. Hiszen itt lehetőséged van kipróbálni új mintákat, új megoldásokat, amik egy idő után beépülnek a rendszeredbe és már maguktól működnek az életedben. A folyamat végén beszélgetünk arról, hogy mit jelentenek neked a képek, hogy hogyan jelenik meg az életedben, amiket láttál. Közösen megfejtjük a szimbólumrendszeredet.

Megtaláltam a legjobb barátomat benned

Az emberek valamilyen okkal vannak az életünkben. Minél közelebbi valakivel a kapcsolatunk, annál jobban megtudunk nyílni neki és annál jobban meg tudunk bízni is benne, annál jobb és tartalmasabb barátokká válunk. Így alakulnak ki a legmélyebb barátságok. Kevés ​​téma akad, amely oly sok költőt, írót és filozófust gondolkodtatott el, mint a barátság. Már Homérosz szól […]

Most magányos vagyok?

Az egyedüllétet nagyon sokan összekeverik a magánnyal. Ugyanaz valójában a kettő? A felszín nagyon megtévesztő. Azt gondolnánk, hogy azok az emberek, akik nagy baráti társasággal rendelkeznek, boldogok és sikeresek, míg azok, akik egyedül is képesek létezni, magukba fordulóak és magányosak. A valóság viszont teljesen más. Lehet valaki fizikailag egyedül, de mégsem szenved a magányosságtól. Vannak, akiknek kifejezetten belső igényük van az […]

Önbizalmunk nyomában

Az önbizalom megerősítése nem megy egyik pillanatról a másikra. Türelem és kitartás is kell hozzá.  Összegyűjtöttem Neked 15 önbizalom növelő feladatot, amit itt tudsz letölteni ebook formájában. Egy olyan támogató és iránymutató segítséget kapsz, ami segít a fókuszt a megfelelő helyen tartani. Egy igazi mankó lehet a hétköznapjaidban, amihez minden nap fordulhatsz. Fontos a tudatosság és a […]

Te mennyire vagy őszinte magadhoz?

Már mindnyájan hallottuk azt a  mondást, hogy légy őszinte magadhoz és az igazság szabaddá tesz. Elgondolkodtál valaha a mélyebb jelentésén, hogy mit is jelent ez valójában? Lehet rád is igaz, hogy beragadtál egy munkahelyre, amit nem szeretsz, egy házasságba, ami nem kielégítő a számodra, vagy magánéleti problémáid vannak, amitől nem tudsz szabadulni? Ha bármelyik ezek közül […]

Tényleg mások fogják megmondani, hogy ki vagyok Én?

Gyakran hallom a pácienseimtől, hogy nem tudják, hogy kik ők valójában. A tanácsadás része, hogy segítek definiálni, megtalálni magukban, hogy kik ők és hogy ez mit jelent. Fontos, hogy megértsük, hogy az identitásunk nem állandó.  Állandóan változunk és fejlődünk. Az emberek összetett lények, gondolatok, érzelmek, hitrendszerek, szülői minták és tapasztalatok kombinációi vagyunk, ezek tesznek azzá, […]

A magas érzelmi intelligencia 16 jele

Egyre többször olvassuk egy-egy ember jellemzése kapcsán, hogy magas vagy alacsony az EQ-ja. Az érzelmi intelligencia az, ami befolyásolja viselkedésünket, személyes döntéseinket, hogyan gondolkodunk a dolgokról, a világról és hogyan kapcsolódunk másokhoz. Ez befolyásolja, hogy hogyan kezelünk különböző szociális szituációkat. Travis Bradberry ismert pszichológus, író kutatásai alapján összegyüjtötte, hogy honnan lehet megismerni a magas érzelmi intelligenciájú embert. 1. […]

Kövess engem

Varga Anita

© 2021. MINDEN JOG FENNTARTVA

Kapcsolat

info.radfigyelek@gmail.com
1063 Budapest, Szív utca 9.
+(36) 20 3780249