fbpx

Bejegyzések tőle admin

Apám miatt vonzódom a szenvedélybeteg pasikhoz…

Apám alkoholizmusát mindenki másképp kezelte. Az ismerősök minél többet akartak tudni a részletekről, a család pedig minél kevesebbet. De persze, ahogy a szomszédok sem láthattak bele a mindennapjainkba, úgy mi sem tudtunk úgy tenni, mintha nem ehhez a családhoz tartoznánk.

Főleg én nem, aki ebbe a fantasztikus családmodellbe született bele. Persze ezt úgy mondom, mintha mindig is így gondoltam volna – de sajnos nem. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megértsem, milyen károkat okozott bennem a család. Igen, nemcsak az alkoholista apám, hanem az anyám is, aki ezt nem tudta jól kezelni.

Anyu folyton kozmetikázta a dolgokat…

“Kicsikém, ne nézz ilyen csúnyán apára! Azért iszik ma is, mert nagyon sokat idegeskedik a munkahelyén. Így tud csak pihenni. És egyébként nem iszik sokat. Tudod, az orvos már nagyapádnak is megmondta, hogy napi egy pohár vörösbor jót tesz az egészségének. Na, apád nem iszik sokkal többet ennél.” Még mindig csengenek a szavai a fülemben, pedig már vagy 15 éve nem nyelem be ezt a dumát.

Anyám persze nem tudta, milyen károkat okoz ezzel bennem. Nem tudta, milyen érzés lesz úgy felnőnöm, hogy soha nem mondhattam el a véleményemet apámról – és róla sem. Nem tudta, mit tesz majd velem az a rengeteg érzelmi elfojtás, amibe bele lettem kényszerítve. Anyám valójában semmit sem tudott – csak apám helyett is tagadta az alkoholizmusát.

Utólag visszagondolva nem is ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy technikailag 10 évesen már nem lehettem gyerek – hiszen egy ilyen családban hamar meg kellett tanulnom gondoskodni magamról. Mikor mindketten dolgoztak, csak az üres lakás várt iskola után. Ha csak apám dolgozott, akkor anyám egész délután robotolt otthon, hogy mire az öreg hazaér, minden a helyén legyen. Ha pedig csak anyám dolgozott, akkor pont olyan volt, mintha egyedül lennék otthon.

Ha valamivel elakadtam, senkitől sem kérdezhettem. Egyedül kellett megbirkóznom az érzéseimmel, a félelmeimmel és az iskolai feladatokkal is. És közben piszok jól kellett tanulnom, hiszen azt bezzeg elvárták – ahogy azt is, hogy amikor anyám éjszakás a munkában, akkor én foglalkozzak apámmal. Vásároljak be, főzzek meg, aztán pedig a fél szemem tartsam rajta a dülöngélő ősömön.

Ez egészen addig így is ment, mígnem 16 évesen megismertem az első szerelmem, akit néhány hónap elteltével szerettem volna hazavinni. Ciki volt, hogy folyton csak náluk lebzselünk vagy az utcán lógunk – és azt hittem, már eléggé felkészítettem a családommal való találkozásra. Ám, mint utólag kiderült, egy egészséges embert nem lehet erre felkészíteni…

Mikor beléptünk az ajtón, apám épp a wc csészét ölelgette. Nem sűrűn szokott hányni, hiszen alapvetően hozzá van szokva a piához. De sajnos, mivel az agya már nem a régi, simán áttöltötte a házi pálinkát egy műanyag flakonba – és “műanyagmérgezést” kapott. Szinte szó szerint ezekkel a szavakkal magyarázkodtam a srácnak – miközben anyám igyekezett minél nagyobb ricsajt csapni, hogy elnyomja a kínos fürdőszobai hangokat.

Ő meg csak ott állt, teljesen megszeppenve. 16 éves volt, normális családból jött, és egyáltalán nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Igyekezett tisztelettudóan viselkedni, de egy ponton kibukott belőle: “Ne haragudj, Bogi, de ez undorító. Nem tudok itt maradni. Sajnálom.”

Elsőre nagyon megsértődtem, hiszen leundorítózta az apámat, az otthonomat, az életemet. Mérges voltam rá, és cserébe én is mindennek lehordtam őt – csak éppenséggel tök alaptalanul. Most, felnőttként, már tudom, hogy azért voltam rá olyan mérges, mert akkor döbbentem rá valami nagyon fontosra. Mégpedig arra, hogy számomra teljesen természetes, hogy ebben a mentális, érzelmi és intellektuális mocsárban élek. És ettől megijedtem.

Átjelentkeztem egy másik középiskolába, majd beköltöztem egy kollégiumba. Onnantól kezdve csak ünnepnapokon mentem haza – és ez azóta is így van. Akkoriban még nem tudtam, milyen jól tettem – és hogy milyen hálás lehetek annak a 16 éves fiúnak. Mert ha ő nem nyitja fel a szemem, talán még évekig a szüleimmel éltem volna.

Azóta már 30 is elmúltam, de még mindig szakemberhez járok. Egyszerűen tudat alatt vonzódom az olyan férfiakhoz, akik pusztítják magukat. Piások, játékfüggők, munkamániások – ők lettek a “zsánereim”. Mert ezt a példát láttam, ezt hozom otthonról. Ezekkel a pasikkal viszont lehetetlenség hosszú távra tervezni – ezért ha családot szeretnék, akkor muszáj szembenéznem a múltammal, ami elől 16 évesen elszaladtam.

Bogi történetét Varga Anita jegyezte le.

Aki csak alkalmi partner keres, az menekül valami elől.

“Nekem nincs szükségem komoly kapcsolatra. A hosszú távú viszonyokkal csak a baj van: alkalmazkodni kell a másikhoz, nem csinálhatsz, azt amit akarsz – meg van kötve a kezed, és meg vagy fosztva a szabadságodtól.” Ismerős mondatok?

Bizony, manapság egyre többen állítják, hogy a szerelem, a párkeresés csak időpocsékolás. Sokan azt gondolják, hogy társra csupán azok az emberek vágynak, akik nem tudnak boldogok lenni egyedül. Szerintük az lenne az alapvetés, hogy csak magaddal törődj, magadra szenteld minden időd, csak magadra áldozd a pénzed és az energiád. Ne foglalkozz másokkal – és főleg ne az érzéseikkel. Ne bonyolódj bele semmi érzelmileg labilis viszonyba, nehogy lekerüljön a fókusz saját magadról.

Valóban ez lenne a boldog élet kulcsa?

Persze rengeteg ember erősíti az ellentábort is. Szerintük senki sem arra teremtetett, hogy egyedül tengődjön egész életében – és persze, érzed jól magad a bőrödben, ám az érzelmi stabilitás ennél jóval többet jelent. De vajon kinek van igaza? Egyáltalán, létezik olyan nézőpont, ami mindenkire igaz lehet?

Beteges donjuanizmus vagy egészséges egyedüllét?

Nem nagyon találkozni olyan emberrel, aki születése óta elhatárolódott volna a párkapcsolatoktól. Mert amíg az egyénnek egészséges a lelke, addig az nem is kérdés, hogy kapcsolódni valakihez jó dolog. Gondolj csak a gyerekekre: ők még nyitottak, pozitívak, a szívük tele szeretettel, és ezt meg akarják osztani másokkal is. Ám ahogy telnek-múlnak az évek, és egyre több trauma éri az illetőt, szép lassan kialakulhat a kapcsolatoktól való undorodás.

Ennek az a legfeltűnőbb jele, hogy az érintett személyt szinte sosem lehet kétszer ugyanazzal a csajjal/pasival látni. Virágról virágra száll, és csak addig marad, amíg befektetett energia nélkül megkapja, amit akar. Nem szeretne semmiképp sem érzelmileg függeni a másiktól, hiszen onnantól kezdve nemcsak ő irányítja az életét, hanem a másik fél is. Ez pedig ijesztő lehet egy olyan embernek, aki ezzel már sokszor megütötte a bokáját.

 

Ezt a mentalitást kiválóan kiszolgálja a Tinder és az ehhez hasonló instant ismerkedő appok, amelyek csak kevés esetben vezetnek tartós kapcsolathoz. Inkább arra hivatottak, hogy pillanatok alatt új ismeretségre tehess szert a téged övező 1 kilométeres körzetben – akivel megihatsz egy fröccsöt, vagy megoszthatod a hálószobád. Az ilyen viszonyok hamar véget érnek: mindenki megköszöni az estét, hazamegy, majd új “kapcsolat” után kutat. És persze lehet ezt úgy értelmezni, hogy ő aztán senkihez sem akar kötődni, de valójában pont ez a viselkedés árulja el, hogy mégiscsak igen.

Mert gondolj csak bele: akinek nincs szüksége párkapcsolatra, annak randi alkalmazások sem kellenek. Nem igényli, hogy mindig legyen vele valaki, akinek csillogtathatja a tudását, a szépségét, a tehetségét. Hiszen elméletileg ezeket ő pontosan tudja magáról, és olyan boldog ettől, hogy mások visszaigazolása már nem is szükséges. Az idejét arra áldozza, hogy fejlessze magát, utazzon és a barátaival legyen. Nem keresi a lehetőségeket a pasizásra/csajozásra, egyszerűen csak jól elvan úgy, ahogy van.

Na, ilyen emberből aztán tényleg kevés létezik! Persze, nem azt állítom, hogy mindenki kizárólag úgy lelheti meg a boldogságát, ha párt választ magának. Nyilván vannak olyanok, akiknek más értékek vannak középpontban. De azt azért fontos leszögezni, hogy azok a Don Juanok, akik minden héten más nővel mutatkoznak, nem ebbe a kategóriába tartoznak.

És ha éppen te vagy az a nem túl szerencsés, akit egy hét után – látszólag ok nélkül – lecserél, akkor ne magadban keresd a hibát! Nem arról van szó, hogy nem voltál elég kedves, csinos, okos, hanem egyszerűen csak az a baja veled, hogy te hosszú távra tervezel.

Magának sem vallja be, hogy menekül valami elől: a csalódástól való félelemtől, egy családi trauma maradványától stb. Az ennyire elhatárolódó viselkedés biztosan nem egészséges – és sajnos ebből csak úgy lehet kigyógyulni, ha keres egy segítő személyt, akinek feltárhatja a problémáit. Ezért, ha van olyan barátod/rokonod, akin ezeket a jeleket tapasztalod, segíts neki annyival, hogy megemlíted ezt az alternatívát! Valószínűleg először mélyen elutasítja majd – de talán a tudtodon kívül megkeres valakit, akivel nekiállhat önmaga meggyógyításának.

Mondd csak, te mennyire tiszteled saját magad?

Vajon miért maradunk benne egy olyan kapcsolatban, amiben már régóta nem vagyunk boldogok? A biztonság, a megszokás, netán a valakihez tartozni vágyás motivál minket? Vagy inkább csak nem akarjuk levenni a hamis illúziók rózsaszín napszemüvegét?

Azt hihetnéd, hogy ezek egymástól teljesen különálló szempontok, amik külön-külön képesek befolyásolni egy ember szerelmi életét. Pedig valójában, ha lecsupaszítjuk a felesleges zavaró tényezőket, akkor rájövünk, hogy ezek mind-mind ugyanazt jelentik. Méghozzá a tisztelet hiányát. Nem tudsz tisztelni valakit, aki nem tiszteli saját magát. És nem tudsz stabil érzelmi alapokat építeni akkor sem, ha nem tiszteled saját magad. De mit is jelent ez?

Fanni 1,5 év után szakított a pasijával. Azzal indokolta, hogy egyszerűen nem illenek össze a sráccal. Másképp vélekednek saját magukról, egymásról, a világról, a szexről vagy a barátok fontosságáról stb. Most teljesen össze van törve, hiszen szertefoszlott az álma, hogy boldog párkapcsolata, igazi szerelme legyen.

De vajon mikor fogalmazta meg magának először, hogy nem boldog?

Mert ha két ember között ennyire sok az ellentét, akkor feltehetőleg ez már a kapcsolat elején is látszódott. Fel kellett tűnnie, hogy egymással nem összeegyeztethető tulajdonságokkal áll szemben, amik gátat szabnak a boldogságnak. Vagyis annak ellenére töltött el csomó időt a pasival, hogy pontosan látta: ez a kapcsolat nem az, amire legbelül vágyik.

Ám ő inkább szemet hunyt ezek felett, elbagatelizálta a dolgok jelentőségét, és inkább azokra a komponensekre koncentrált, amik működtek és örömet okoztak. De ez csupán instant boldogság, az instant dolgok pedig ugye sosem tartósak…

És itt jön képbe az önmagunkkal szembeni tisztelet. Aki nem tiszteli magát, az benne marad olyan viszonyokban, amelyek nem elégítik ki. Hiszen aki nem tiszteli magát, az nincs rendben saját magával, az nem szeret önmagával – egyedül – lenni, az menekül attól, hogy szembenézzen a saját gyengeségeivel.

Az ilyen ember megalkuvó lesz, hazudni kezd saját magának, szebbnek próbálja beállítani a helyzetét – és a másik személyét is. Innen pedig már csak egy lépés az, hogy a másiknak is elkezd hazudni. Azt hazudja neki, hogy boldog, hogy közös családot és gyerekeket szeretne, hogy senkibe nem volt még ennyire szerelmes stb. Elkezd úgy viselkedni, hogy alátámassza ezeket a hazug állításokat – majd egy szép napon azon kapja magát, hogy sehogy sem tud kapcsolódni a másik emberhez.

Mindeközben a másik fél sem tiszteli magát, hiszen ezeket az óriási különbségeket neki is látnia kellett már a legelején. De mivel egyikőjük sincs rendben saját magával, ezért egymástól próbálják megszerezni a hiányzó láncszemet a boldogsághoz. Sajnos ez sosem lesz valódi boldogság, maximum egy kényelmes – ámde hazug – megalkuvás.

Talán te is elhiszed, hogy a stabilitás, a boldogság csak úgy az öledbe fog pottyanni előbb vagy utóbb. De a valóság sajnos az, hogy sehol sincsen ingyen ebéd. Vagyis amíg besöpröd a szőnyeg alá a saját problémáidat, addig csak olyan emberekkel fogsz összekerülni, akik ugyanígy tesznek. Az pedig egyértelmű, hogy ennek sosem lesz jó vége.

Mi lehet a menekülés oka?

Akár hiszed, akár nem, a kapcsolati mintáink többségét otthonról hozzuk. Ha már a szüleid sem bántak méltón egymással, akkor könnyen hiheted azt, hogy az ő kapcsolati modelljük a követendő példa. Ráadásul a saját csalódásaid csak még jobban belerántanak a mocsárba, hiszen minél többet sérülsz, annál kevésbé mersz váltani vagy változtatni magadon.

Ha valakinek folyamatosan visszatérő kapcsolati botlásai vannak, akkor el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy mi lehet az a bizonyos mozgatórugó, ami újra és újra a rossz döntés felé tereli őt. Ám ehhez sok esetben egy objektív, segítő személy nézőpontja kell, aki rá tud mutatni azokra a dolgokra, amelyek a saját belső perspektívánkból láthatatlanok.

Ne érezd magad rosszul, ha magadra ismertél! Ezeket a lépcsőfokokat szinte mindannyian végigjárjuk életünk során. A legfontosabb, amire összpontosítani kell, hogy te már felismerted a rossz irányt. A következő lépcsőfok pedig az, hogy tegyél valamit saját magadért.

Szingli nőnek lenni rosszabb, mint szingli pasinak!

Egyedülállónak lenni nem könnyű. Főleg, ha valaki hosszú ideig nem talál magának párt, hiszen így könnyen azt az érzetet keltheti, hogy nem kell senkinek.

Ez a megbélyegzés sokak lelkét terheli – férfiakét és nőkét egyaránt. Ám mégis, nőként sok szempontból nehezebb szinglinek lenni, mint pasiként. És legfőképpen a társadalmi megítéltetés miatt.

"Éljenek" a jó öreg sztereotípiák!

Egy szingli pasiról a legtöbbeknek egy olyan ember jut eszébe, aki hétvégente a belvárosi bárok pultjait támasztja, és közben új kiszemeltet keres, akivel jól érezheti magát. Könnyeden és kiegyensúlyozottan viseli az egyedüllétet, sőt mi több, legtöbben azt feltételezik, hogy önszántából szingli. Senki nem gondol arra, hogy az illető ugyanúgy vágyna egy kis mindennapi törődésre, egy lelki társra – ahogy arra sem, hogy egy pasi is szenvedhet ennek hiánya miatt.

Hiszen a férfiak kemények, erősek, sosem panaszkodnak, ergo biztos nem is küzdenek ilyen félelmekkel. És pont ezért, mivel ilyeneket senki nem feltételez róluk, mindenki azt hiszi, hogy szándékosan, örömükben szinglik. Pedig ez bizony nagyon sok esetben nem így van.

Egy szingli nő biztos, hogy nem boldog!

Ezzel szemben a nőkről mindenki azt feltételezi, hogy boldogtalan szinglik, akik azért élnek egyedül, mert nem kellenek senkinek. Ha például egy esküvőre egy nő férfi kísérő nélkül érkezik, akkor hamarabb elindul a sutyorgás a háta mögött, mint egy férfi esetében. A nőkről valahogy hamarabb feltételezzük, hogy törődésre, mindennapi szeretetre vágynak, ezért azt is hamarabb gondoljuk róluk, hogy boldogtalanok, ha ezt nem kapják meg.

Rengeteg olyan nővel találkozni, aki állítja magáról, hogy most éppen nem is vágyna kapcsolatra. És ez miért is ne lehetne így? Hiszen nem lehetünk egész életünkben párkapcsolatra alkalmas állapotban. Ám sokan mégis azt mondják róluk, hogy ez csak menekülés. Mindenki tudni véli, hogy az illető csak próbálja elrejteni a fájdalmát, ám legbelül nagyon is szenved.

Mert mire is vágyhatna egy nő legjobban, mint párra, családra, gyerekekre? Tehát a nők szerencsétlenségükre olyan negatív sztereotípiákkal vannak megpakolva, amik elől nehéz kitérni.

Pedig szinte minden nő életében van olyan időszak, amikor szeret egyedül lenni – sőt, a pasik is számtalanszor érzik azt, hogy most már elég az üres, érzelemmentes hétköznapokból. Az, hogy ki melyik csoportba tartozik, nem attól függ, hogy férfi-e vagy nő. Aki például egy bántalmazó családban nőtt fel, simán lehet, hogy egyáltalán nem képes hinni a párkapcsolatokban – legalábbis addig nem, amíg egy szakemberrel nem foglalkozik a traumájával.

Évek is eltelhetnek úgy, hogy gondolni sem tud kapcsolatokra, mert fogalma sincs, milyen az, ha kiegyensúlyozott érzelmek vannak a felek között. És olyan is létezik, aki egy korábbi párkapcsolati csalódás miatt vetette el – akár csak időlegesen – a párkeresést. Ám ezeknek az ellenkezője is ugyanúgy létezik, és ezeknek sincs köze a nemekhez: kapcsolatfüggő férfiak és nők egyaránt léteznek.

Ne ítélkezz!

Belemászni a másik ember lelkébe ismeretlenül – és ítéletet megfogalmazni vele kapcsolatban – nagyon káros. Emiatt ugyanis rengeteg férfi nem meri kimutatni, ha rosszul érzi magát szingliként – egy nőről pedig senki nem hajlandó elhinni, ha adott esetben jól érzi magát így.

Ez óriási gátat alakít ki a nemek között, és további elfojtásokat szül, amit sokszor szintén csak külső segítséggel lehet kiküszöbölni. Ne ártsunk egymásnak feleslegesen, és ne húzzunk fel olyan falakat magunk köré, amikre nincs szükségünk!

Szerelem: Ne keverd a függést a függőséggel!

Bizonyára te is ismersz olyan embereket, akik a függést és a függőséget szinonimaként használják. Pedig függeni egy párkapcsolatban egyáltalán nem ugyanaz, mint függőségben szenvedni. Elmondom, miért!

Mikor két ember boldog párkapcsolatban él, akkor is valamelyest függenek egymástól. Például úgy választják ki a szabadságukat, hogy mindkettőjüknek megfelelő legyen, úgy találják ki a karácsonyi családlátogatást, hogy mindkét fél rokonaira jusson idő stb. Ez teljesen természetes, ezt hívják egészséges kompromisszumnak. Enélkül nincs közös mesgye az emberek között, ezáltal a közös úton való haladás is lehetetlen. Ám attól még, mert ezeket a dolgokat megteszik egymásért, egyenlő felekként vannak jelek a kapcsolatban – egyik sem akarja jobban vagy kevésbé, egyiknek sem kell többet tennie, mint a másiknak.

Ezzel szemben a függőség egyáltalán nem erről szól. Amikor valaki kapcsolatfüggőségben szenved, akkor gyakorlatilag bármit megtesz annak érdekében, hogy ne veszítse el a párját. És ha ehhez arra van szükség, hogy lemondjon a saját programjairól, hobbijáról, szabadidejéről – vagy netán a barátairól is -, akkor bizony meg fogja tenni. Egyszerűen azért, hogy ne kelljen egyedül lennie.

Ám azért azt sejthetjük, hogy akinek az élete szinte csak lemondásokból áll, az sosem lesz boldog. De a boldogtalanságtól kevésbé fél, mint attól, hogy párkapcsolat nélkül marad.

Miért rettegsz az egyedülléttől?

Sokan újabb fogalomzavarban vannak és azt hiszik, hogy ha egyedül maradnak, akkor magányosak is lesznek. Pedig attól még, mert nincs párkapcsolatod, nem feltétlen leszel magányos: ott vannak a barátaid, a családod, a kollégák és a hobbik. Nem is gondolnád, hogy ezek milyen mértékben színesíteni tudják az ember napját. Sőt, azt nem is veszed figyelembe, hogy párkapcsolatban is simán lehetsz magányos. Képzeld csak el, azok az emberek, akik már régóta nem tudják őszintén megbeszélni a gondolataikat a társukkal, akik már csak látszatból tartják fenn a kapcsolatot – ők vajon mennyire magányosak?

Tehát el kell fogadni, hogy a magány alapvetően nem a kapcsolati státuszod függvénye, hanem annak, hogy milyen kapcsolatot ápolsz saját magaddal. Hiszen aki jól van saját magával, az egyedül is jól érzi magát – persze egy bizonyos mértékig. Aki viszont nem nézett szembe a saját gonosz démonaival, az mindig menekülni fog az egyedüllét elől.

Mi újság a lelki tükörképeddel?

Ha mélyen belenézel, és felteszed magadnak a megfelelő kérdéseket, rájöhetsz, hogy valójában miért is félsz a szakítástól. Talán azért, mert anyukád vagy apukád gyerekkorodban elhagyta a családot, és benned az az infó vert gyökeret, hogy nem kellesz neki? Esetleg hiába élt együtt a család, sosem érezted elegendőnek a szülői törődést? Esetleg valaki bántott, letörték az önbizalmad, ami miatt attól rettegsz, hogy senkinek sem fogsz kelleni?

Akár hiszed, akár nem, az okok nagy valószínűséggel nem a felnőttkorban szerzett traumáidban keresendők, hanem a gyermekkorban. Ekkor van ugyanis legnagyobb fókuszban az, hogy szeressenek minket, hogy elismerjék a pozitív tulajdonságainkat, hogy egyengessék a személyiségünk fejlődését. És ha a szüleink ezek közül valamit elhibáznak, annak a lenyomatát és következményeit életünk végéig cipelhetjük.

Méghozzá azért, mert az ember az ismerős érzéseket keresi. Bármennyire hülyén is hangzik, de a többség inkább választja az ismerős rosszat, mint a kétes kimenetelű újat. Mert amit ismerünk, abban biztonságban érezzük magunkat.

Nyilván, ezt ne úgy képzeld el, hogy megbeszéled magaddal, hogy szándékosan nem változtatsz. Egyszerűen csak tudat alatt az ismerős felé húzol. Ez pont olyan, mint amikor autóval mész egy már ismert úticélhoz. 10-ből 9 ember azon az útvonalon fog haladni, amelyiket már ismeri – akkor is, ha esetleg pár perccel később ér csak oda. Mert a lelkünknek szüksége van a régi, visszatérő, ismerős elemekre.

Persze ha foglalkozol magaddal – akár egy segítő személy, akár a saját magad módszereivel -, akkor megszabadulhatsz a berögződött érzelmi megszokásoktól. Azoktól, amelyek gátolnak abban, hogy megváltoztasd a jelened, a jövőd, és hogy megtaláld azt a párt, aki mellett tényleg boldog lehetsz.

3 jel, hogy mérgező párkapcsolatban élsz

Sajnos sok emberről elmondható, hogy mérgező párkapcsolatban él – de olyanok is akadnak, akiknek a baráti, családi körében, netán a munkahelyén jelennek meg a mérgező viszonyok.

Persze nyilván az is kérdéses, hogy miért kerülünk ilyen helyzetbe. Legtöbben azért, mert ugyanilyen mérgező mintákat hoznak régebbről, így a mérgezés, mint olyan, ismerős és “biztonságos” a számukra. Lehet ez akár egy évekig tartó mérgező párkapcsolat, ami során az illető annyira hozzászokott ehhez a viszonyrendszerhez, hogy már-már természetesnek tekinti. De olyan eset is van, amikor valamelyik szülőtől hozzuk a mérgező viselkedésmintát, ez pedig sokkal veszélyesebb, hiszen egészen a gyermekkorunkig visszanyúlik.

A másik fontos kérdés, hogy te felismernéd-e, ha ilyen viszonyok vennének körül. Íme, 3 jel, amiből leszűrheted, mivel állsz szemben.

1. Nem érzed mellette jól magad, nem vagy önmagad!

Ha úgy érzed magad a párod társaságában, mint egy múzeumi látogatás során, akkor az nem jelent jót. A szerelmed jelenlétében pont azt kellene tapasztalnod, hogy teljesen el tudsz lazulni, az utolsó porcikádig, és nem kell azon gondolkodnod, hogy mit mondhatsz, vagy mit nem. A párod ugyanis – elméletileg – olyannak szeret, amilyen vagy, éppen ezért nem kell megjátszani magad.Ha mégis úgy érzed, hogy el kell rejtened a valós énedet, akkor az azt jelenti, hogy tudat alatt tisztában vagy vele: nem fogad el téged úgy, ahogy vagy.

2. Visszahúz, mint vasmacska a hajót!

Amikor kitalálod, hogy elmennél egy tanfolyamra, tanulnál egy új szakmát vagy belekezdenél egy új sportba, akkor egyik esetben sem támogat.

  • Először azzal érvel, hogy jaj, vajon fogod-e bírni a sok munka mellett – ez az aggodalomnak álcázott manipuláció.
  • Ha nem válik be, akkor jön az, hogy így is olyan kevés időt töltötök együtt, mennyi fog így maradni a kapcsolatotokra. Ez olyan manipuláció, aminek a legtöbb ember sajnos bedől.
  • És ha ezzel sem ér célt, akkor egyszerűen megpróbálja letörni az önbizalmad: azt sulykolja beléd, hogy úgysem fogod tudni megcsinálni, különben is későn álltál neki, már öreg vagy a tanuláshoz stb.

Persze ezeket nem tudatosan teszi. Nem szándéka ártani neked, egyszerűen ezek a tudatalatti működési mintái, amiknek szintén megvan a pszichológiai oka – de neked elsősorban az a feladatod, hogy a saját mintáidat helyre tedd, maximum utána jöhet a másik csomagja.

3. Bármit teszel, az soha nem elég jó!

Nem tetszik neki, ahogy teregetsz, ahogy mosogatsz, amilyen zenét hallgatsz, ahogy ízesíted a kávét, amilyen hajgumit használsz, amilyen sampont veszel. Egyszerűen semmiben nem tudsz neki megfelelni, folyamatosan azt erősíti benned, hogy nem vagy elég jó. Ezzel szemben saját magával sokkal elnézőbb. Amit ő csinál, gondol vagy tesz, az természetesen teljesen helyénvaló, sőt már-már tökéletes, és egyáltalán nem hajlandó semmin sem változtatni annak érdekében, hogy te is jól érezd magad.

Ha magadra ismertél...

Ha úgy érzed, ez a 3 pont igaz a párkapcsolatodra, akkor mindenképp keress fel egy segítő szakembert, akivel közösen leküzdhetitek a saját démonaidat. De akkor is bátran fordulj segítőhöz, ha azt vetted észre, hogy talán te vagy a mérgező fél! Hidd el, emiatt nem kell rosszul érezned magad, hiszen a régről hozott mintáinkról nem tehetünk, de tehetünk ellenük. És abban az esetben is beszélj valakivel, ha nem párkapcsolati, hanem mondjuk, családi vagy baráti vonatkozásban ismertél magadra!

Blokkoló tényezők a céljaink felé vezető úton

Mielőtt beleugranál a céljaid kitűzésébe, pontosításába és megvalósításába, előbb nézd meg, mit érdemes elkerülnöd ha sikerre, változásra vágysz.

Első

Sikertől vagy kudarctól való félelem. Sokan félnek attól, hogy elbuknak az úton, vagy még rosszabb, attól, mi lesz, ha sikert aratnak. Ezek az emberek ritkán vagy inkább soha nem állítanak fel célokat, hisz annyira sem hisznek magukban, hogy megpróbálják. A bukást egy negatív élményként, negatív bírálatként fogják fel és minden áron el akarják kerülni. De szintén negatív élmény, ha sikeresek, ezért mások irigykedhetnek és rosszallóan tekintenek rájuk. Az egyetlen megoldás ha hiszel magadban, a képességeidben és így mások is hinni fognak benned!

Második

Rengetegen félreértik a célkitűzés folyamatát, és azt hiszik egy papírra vetett mondat és egy dátum és kész. Ez egy mélyebb folyamat. A célkitűzés saját magad fejlesztése hosszú távon.

Harmadik

Az elköteleződés hiánya. Akkor tudod elérni céljaidat, ha megvan az elkötelezettséged a célod elérése iránt.

Negyedik

Aktivitás hiány. Sokan leírják, de valójában sosem teszik meg az első lépést. Ha nem kezdesz bele, bármilyen nehéz is, nem haladsz semerre. Cselekvés nélkül a leírt célok mit sem érnek. Semmi nem fog történni. Ha van egy céllistád, de nem teszel érte semmit, ne várd a csodát.

Ötödik

A valós cél hiánya. Sokan kezdenek neki a céloknak egy valós végcél hiányában. Nem tudják, valójában mit is akarnak, kivé is akarnak válni. Így azonban nincs út, amin haladjanak. A végcélnak tisztának és vizualizálhatónak kell lennie.

Hatodik

A tervezés hiánya. Ha már megértetted a célkitűzés folyamatát, tervezned kell a megvalósítást. Ismerned kell kik fognak segíteni az utadon.

Hetedik

Túl sok cél. Egy célt megvalósítani is épp elég bonyolult, nemhogy többet egyszerre. Ezért határozd meg a fő célt és arra fókuszálj. Rangsorold a kisebb, másodlagos célokat. 

Nyolcadik

„Ezt én nem érdemlem meg”.  Sokan hiszik, hogy nem érdemlik meg, hogy elérjék a céljukat. Ebben az esetben saját magukat szabotálják. Mivel nem hisznek abban, hogy megérdemelnek segítséget, támogatást a céljaikhoz, saját maguk utasítják el, vagy mondanak nemet. Így fontos a helyes önbizalom kialakítása, mellyel megalapozhatjuk célunk sikerességét.

Kilencedik

A változásra való motiváció hiánya.  Kutatások bizonyítják, hogy 2 erős motivációs faktor létezik a fájdalom és az élvezet. Ha egy helyzet nem okoz, elég nagy fájdalmat már hajlamosak vagyunk elfogadni és beletörődni. A változás és a megvalósítás csak akkor sikerülhet, ha készek vagyunk kilépni a komfortzónánkból és igazán vágyunk egy jobb életre.

Ha nehezen megy egyedül a változtatás, és valami többre vágysz, gyere el személyesen a csoportjaimba.

Test és Lélek Önismereti csoportomba már csak pár hely van, vágj bele most, ez a legjobb alkalom, hogy újrakezdj dolgokat az életedben!

Részletek itt:  https://radfigyelek.hu/test-es-lelek-onismereti-csoport/

Mire megyünk a szerelemmel, ha csatatér a közös életünk?!

-Komolyan mondom, szerintem direkt csinálja, hogy engem idegesítsen – panaszkodik Kamilla a barátnőjének. – Hiszen már milliószor elmondtam, hogy utálom, ha a mosdókagyló felett vág hajat.

A hajszálak bepotyognak a mosógép mögé, a szennyestartóba, én meg szedegethetem. És ő csak azért is kizárólag ott hajlandó csinálni. Ki akarja készíteni az idegeimet – folytatta, de már olyan idegesen, hogy remegett a kanál a kezében.

A barátnője túl sokat nem tudott hozzátenni. Ő is érezte, hogy emögött még csomó minden húzódik, amiről Kamilla nem beszél – és akkor még Zoli álláspontját bele sem vettük a képletbe. Ezért nem igazán mert tanácsot adni azon kívül, hogy próbálják megbeszélni a gondjaikat. 

Kamilla erre felhorkant: – Zolival bármit megbeszélni?! Áhh… Ahhoz be kellene ismernie, hogy hibázott – de ő erre még egyetlenegyszer sem volt képes…

Persze mindeközben a férfi is hasonló problémáktól szenved. És mivel otthon nem beszélgetnek magukról, így ő is a barátainak panaszkodik. – És nem hiszed el Robide lépten-nyomon belém köt valamiért. Egyik nap az a baja, hogy a kádban vágok hajat, a másik nap az, hogy a mosdókagyló felett. Ha a kanapén rágcsálok valamit filmnézés közben, akkor az a baj, ha a hálóban, akkor meg az.

– Szentül meg van győződve róla, hogy minden azért történik, hogy őt idegesítse. Még azon is megsértődött, mikor megkértem, hogy ne úgy csapja be minden nap a kocsiajtót, mintha egy western kocsmából jönne ki. És mi volt rá a válasz? Hogy én csak keresem a lehetőségeket, hogy belekössek. Persze, mintha ez az egész rohadt világ róla szólna!

Robi nyilván ugyanazt tudta tanácsolni, amit Kamilla barátnője: hogy beszéljenek egymással. Zoli azonban ugyanolyan lemondóan reagált, mint a párja. Egyikük sem hisz abban, hogy meg tudják beszélni a dolgokat.

Mire utal, ha már a legkisebb apróságokból is balhé lesz?

Minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok, amikor kicsit több a súrlódás. Például, ha az egyikünk munkahelyet vált, vagy ha épp frissen költöztünk össze. Tehát azért, mert az utóbbi hónapokban több a feszkó, még nem kell lehúzni a kapcsolatot a wc-n. Viszont ha már többször veszekedtek, mint ahányszor nem, akkor érdemes elgondolkodni a valódi okokon.

Nyilvánvaló, hogy nem a szemét, a szotyi vagy a levágott haj a fő probléma, ezek inkább csak intő jelek, amik valami másra utalnak. Általában akkor szoktunk a legkisebb apróságoknak is óriási feneket keríteni, ha nem tudunk kapcsolódni a másikhoz, nem tudjuk érdemben elmondani az érzéseinket.

Ilyenkor az agyunk megnyomja a pánik gombot, melynek hatására minden lehetséges módon igyekszünk a másik tudtára adni, hogy “Hahó, baj van!” Ám mivel ezek közvetett szituációkon keresztül történnek, így ember legyen a talpán, aki azonnal ért belőle…

Így a másik ember csak azt érzékeli, hogy a szerelme megváltozott és mindenféle hülyeség miatt kötekszik – aztán elkezd azon agyalni, hogy mi lehet ennek az oka. De persze mivel mindenkinek megvan a maga félelme, illetve a saját, otthonról hozott konfliktuskezelési modellje, így egyáltalán nem biztos, hogy objektíven fogja látni saját magát és a problémát.

Egyesekben ilyenkor bekapcsol a “nem vagyok elég jó” reflex, melynek hatására igyekeznek minél jobban megfelelni az elégedetlenkedő partnernek – aki nyilván ebből semmit sem érzékel, hiszen neki egyáltalán nem erre lenne szüksége. És mivel a kényszeres megfelelés nem hoz látványos eredményt, így a másik fél is beleesik a félelmek és a boldogtalanság kútjába.

Persze van még számtalan verzió arra, hogyan értjük félre egymást – ez csak egy példa arra, hogy ahány ember, annyiféle problémakezelés. A lényeg minden esetben ugyanaz: arra kell törekedni, hogy a saját érzelmi csomagjaink ne befolyásoljanak minket a mindennapokban.

Persze ez hihetetlenül nehéz, hiszen sokunknak vannak olyan sérelmei – akár a gyerekkorból -, amik egész életünkben végigkísérnek minket. És ha ne adj’ isten ez elmondható a kapcsolat mindkét szereplőjéről, akkor bizony van bőven feladat. 

Ilyen esetekben személyes segítő beszélgetés ajánlott mindkét félnek, hiszen amíg ők maguk nincsenek jól, addig egymással sem lehetnek boldogok.

 

Így ne utáld meg a párkeresést

Nemigen ismerek olyan embert, aki élvezné a társkeresést – legalábbis, ha hosszú távú keresgélésről van szó. Míg kezdetben nagy lendülettel és hittel telve futottál neki a randiknak, később könnyen úgy érezheted, hogy felesleges és sehova sem tartó ez az egész hercehurca.

Az sem segít a helyzeteden, hogy a környezetedben már mindenkinek gyereke van – de minimum házassága, eljegyzése, évek óta tartó stabil kapcsolata. Ilyen külső impulzusok mellett nem csoda, ha azt érzed, te vagy az egyetlen szerencsétlen, aki egyedül fog meghalni. Van ebből a borzalmas állapotból kiút? Van! Bizonyos dolgokat tudatosítani kell magadban ahhoz, hogy ne őrülj meg a párkeresés során – és hogy ne utáld meg magad a csalódások miatt.

Egyedül lenni nagyon rossz, de...

Sokan összekeverik a magányt az egyedülléttel. Rendszeresen hallani a szingliktől, hogy “Nem lennék ilyen magányos, ha végre megtalálnám a társam.” “Egy párkapcsolat végre célt adna az életemnek, és nem tengetném ilyen magányosan a napjaimat.” Mi ezzel a baj? Az, hogy egyetlen kapcsolat sem fog megmenteni a magánytól. Ez az állapot ugyanis belőled fakad, és attól, hogy van melletted valaki, nem fog megszűnni.

Erre tökéletes példa minden olyan ember, akiket óriási tömegek vesznek körül, mégis magányosnak érzik magukat. Ez pedig azért van, mert saját magukkal nincsenek kellően jó viszonyban.

Ha elfogadsz egy jó tanácsot...

Tudom, mások inkább csak ne dumáljanak bele az életedbe, de kérlek, engedd meg, hogy adjak egy-két tippet! A magányos emberek egyik legnagyobb keresztje, hogy semmivel kapcsolatban sem éreznek motivációt. Nincs kedvük sportolni, szakkörre járni, nem érdekli őket az egészséges életmód, ahogy semmi más sem. A napi energiájuk jelentős részét arra fordítják, hogy táplálják magukban a magányt – azáltal, hogy mindentől elzárják magukat, ami feloldhatná ezt az érzést. Persze ez nem tudatos, talán észre sem veszed magadon.

De ha úgy érzed, hogy téged sem érdekel semmi ezen a kerek világon, akkor kizárásos alapon próbálj ki mindent! Menj el úszni, próbáld ki a spinninget, járj el falat mászni, edényeket festeni – vagy bárhova, ami csak eszedbe jut.

Előbb-utóbb bele fogsz botlani valamibe, amivel szerelembe esel. Ez pedig azért lesz nagyon jó, mert végre lesz valami, ami a figyelmed fókuszába kerül – a magány érzése helyett. Sőt, lesz valami, amiben kihívást látsz, amiben fejlődni akarsz és amiben sikerélményed lesz. Nem utolsósorban pedig a sikerélmény jót fog tenni az önbizalmadnak, ami a párkeresésben is segítségedre lehet. Hidd el, megéri szeretni magad!

Mi a helyzet a visszautasítással?

A párválasztás során nagyon sokszor kapunk nemet, mire végre megszületik az a bizonyos igen. És az ember a visszautasítást érthetően úgy kommunikálja önmaga felé: nem vagyok elég jó. Pedig ez butaság. Szimplán csak nem egymást keresitek azzal a bizonyos személlyel. Persze ez megint egy olyan dolog, amit nagyon szépen meg lehet magunknak magyarázni, de az érzéssel – hogy neki sem kellettél -, mégiscsak egyedül maradsz a végén. Az előbbi tanácsomat tehát ide is érdemes beszőni, hiszen az önbizalom-növelés segít abban, hogy ne magadat okold egy-egy sikertelen randi miatt.

Ne elégedj meg a szamárral!

A szamár szerepe egyedül a Shrekben volt vicces, a való életben egyáltalán nincs helye. Hiába próbálkozol már régóta, ne alkudj meg csak azért, hogy legyen melletted valaki! Persze átmenetileg iszonyatosan boldognak érezheted magad, hiszen a folyamatos társaság, a pozitív visszacsatolások simogatni fogják a lelked. De amint alábbhagy a kezdeti lelkesedés, észre fogod venni, hogy te herceget szeretnél fehér lovon, nem pedig egy szamarat lovas nélkül.

Bodywork, több, mint mozdulatsor

Mi is az a bodywork?

Ez egy olyan önismereti munkamódszer, ami alapvetően a testtel dolgozik, abból indul ki, de a testet, a lelket és a szellemet (tudatot) egységként tekinti, hiszen ezek egymás elválaszthatatlan részei, és rendkívül szoros kölcsönhatás van köztük.

A módszer abból indul ki, hogy minden élmény elraktározódik a sejtjeinkben; és legfőképpen az elfojtott érzelmek, blokkokat képeznek a testünk bizonyos pontjain.  A bodywork-kel ezeket a blokkokat lehet felszínre hozni és feloldani.

Testünkben hordozunk minden emléket foganásunk óta. Minden benyomást, érzetet, érzelmet. Lehet ez öröm, bánat, fájdalom, szorongás, harag. Ezek a történések (melyeket foganásunk és nagyjából 3 éves korunk közt éltünk át) rendszerint jóval meghatározóbbak, mint azok, melyeket azután éltünk át.  Ennek a korai szakasznak rendkívül nagy hatása van a további életünkre, ugyanis ebben a korban épül fel a képünk a bizalomról, a szeretetről és a saját vélekedésünk ezekről.
A bodywork-kel olyan mély szintekhez, korai élményeinkhez juthatunk közelebb, ahol érzelmeinket még nem tudtuk szavakkal kifejezni.

Testünk, mozdulataink segítségével ráláthatunk elfojtott érzelmeinkre, elakadásainkra,  és a módszer segítségével tudatosíthatjuk, feloldhatjuk elfojtásainkat, mely eredményeképpen felszabadultságot, lelki sérüléseink gyógyulását, feltöltődést élhetünk meg. A bodywork abban is hatékony, hogy segítségével kiléphetünk a megszokott, de bennünket hátráltató viselkedéses mintákból, elengedhetjük azokat az érzelmi reakciókat, amik nehezítik az életünket, és új, számunkra kielégítőbb, örömtelibb mintákat építhetünk a helyükre.

Milyen bodywork gyakorlatokkal találkozhatunk?

Különböző bodywork gyakorlatok léteznek. Valamelyek teljesen kötöttek. Ezekben a mozdulatlanság vagy egy egyszerű mozdulatsor az instrukció. Vannak félig kötöttek, ahol az instrukció viszonylag nagy szabadságot hagy és vannak olyan gyakorlatok, ahol inkább csak fogalmak szolgálnak instrukcióként és az egyén szabadon kifejezheti magát.

A különböző emberekre a legkülönbözőbb módon hat ugyanaz a gyakorlat. Van, akiben nevetést, van, akiben haragot vagy szomorúságot ébreszt ugyanaz a mozdulat, érintés, zene.

Tökéletes bodywork-ös mozdulat például a mozdulatlanság is. Ebben a módszerben nem az a lényeg, hogy mit csinálsz pontosan, vagy hogyan csinálod, sokkal inkább az, hogy mit élsz át közben. Zene sem feltétlenül kell hozzá, bár a legtöbbször szükséges és hasznos is. A különféle zenék más-más érzelmeket váltanak ki belőlünk. A bodywork alatt úgy mozdulsz a zenére, ahogyan az leginkább fakad belőled. Ilyenformán lehet akár szabad tánc is, de lehet, hogy csak állsz, szemkontaktusban a veled szemben állóval és figyeled, hogy mi az, ami épp zajlik benned, milyen érzelmek jönnek elő. Minden gyakorlat előtt – sokszor közben is – elhangzanak instrukciók arra vonatkozóan, hogy mi a „feladat”, mire érdemes figyelned önmagadon belül.

Ezt nem tudod rosszul csinálni. Bárhogy csinálod, bárhogy mozdulsz vagy nem mozdulsz, és bármit is élsz át közben, az mindenképpen előbbre visz téged, tehát „jó”. Nagyon nagy értéke van a gyakorlatok utáni megosztó köröknek, ahol mindenki elmesélheti a felismeréseit.

Mikor érdemes felkeresned egy bodywork csoportot?

  • Ha hiányzik a belső biztonságérzet az életedből,
  • Ha bizalmatlan vagy másokkal,
  • Ha félsz a kiszolgáltatottságtól,
  • Ha magányosnak érzed magad,
  • Ha kevés az önbizalmad,
  • Ha gyakran szorongsz, és szinte képtelen vagy egyedül jól érezni magad,
  • Ha nehezen tudsz nyitni az emberek felé.

Bodywork foglalkozás  jelenleg az önismereti csoportfoglalkozások része. A Test és Lélek Önismereti csoportról bővebben:

Tudod mitől félnek az emberek a legjobban?

A VÁLTOZÁSTÓL

Nem érted, hogy miért nem változtatsz, miért nem tudod megtenni azokat a lépéseket, amiket a tudatos éned pontosan lát? Elméletben lehet már nagyon jól tudod, hogy miknek kellene lenniük a következő lépéseidnek, de csak halogatod a megtételüket? Nem akarod már ezt az élethelyzetet, még sincs erőd megtenni a változáshoz szükséges lépéseket? Nagyon sok ember van ebben a helyzetben, sok kliensem beszél arról, hogy milyen nehéz ez neki, miközben szörnyen türelmetlen önmagával szemben.

Alapvetően úgy vagyunk kitalálva, a személyiségrendszerünk úgy működik, hogy nem szeretjük a változást, félünk a változástól, az ismeretlentől. Az ego az állandóság fenntartására törekszik. Akkor is, ha az adott helyzetet mi úgy ítéljük meg, hogy rossz. A változás ugyanis bizonytalan eredménnyel jár, és ösztönösen tartunk a bizonytalantól a túlélésünk érdekében. És ha az élethelyzetünk rossz is, az legalább ismerős. Ez nagyon erős védelmi funkció, aminek megvan a helye, ideje. A legtöbb embernek valami nagyon erőteljes külső hatásra, krízisre van szüksége ahhoz, hogy elkezdjen tudatsan változtatni. Viszont ha most olyan élethelyzetben vagy, ami nem tetszik neked, szívesen változtatnál, akkor tudnod kell, hogy ez visszatarthat, oka lehet az eredménytelenségednek. 

A jó hír azonban, hogy tudatossággal ezen is lehet változtatni! 

Felül lehet írni ezeket a mintákat úgy, hogy meg tudd tenni a változáshoz szükséges lépéseket. Még akkor sem, ha most még nem látod, hogy ez valóban megtörténhet. 

Abraham Maslow, amerikai pszichológus, a Maslow piramis megalkotója szerint értéken alul kótyavetyéljük el magunkat, azaz mindenki kevesebbet ér el/tesz, mint amire képes.

Munkám során gyakran tapasztalom ezt, és ezért is tartom nagyon jó dolognak a coachingot, mert pont abban segít, hogy észrevedd, milyen sok érték van benned, és mennyi mindent képes vagy elérni, ha szeretnéd. Ettől pedig nőni fog az önbizalmad, ami még több jót fog hozni az életedbe, még boldogabb és teljesebb életet élhetsz. 

Az önbizalom tanulással, gyakorlással fejleszthető. Bárki képes rá, hogy megerősítse és megszilárdítsa az önbizalmát.

Ha úgy érzed, hogy kell egy kis lökés, támogatás ebben, akkor szeretettel látlak a februárban induló, 10 alkalmas ÖNISMERETI CSOPORTOMBA!

Most akkor együtt vagyunk? Miért olyan nehéz ezt eldönteni?

Bizonyára te is hallottál már olyan sztorit, amikor két ember megismerkedik, de hiába telnek a hetek, a hónapok, még mindig nem egyértelmű, hogy egy párt alkotnak-e.

Ez egy furcsa jelenség, hiszen kívülről olyan könnyen eldönthetőnek tűnik. Jól érzitek magatokat együtt? Szinglik vagytok? Gyakran csináltok közös programokat? Akkor ti egy pár vagytok, ennyi.

Valahogy sokaknak ez mégsem ennyire egyszerű – még akkor sem, ha a fentebb feltett kérdésekre mind igen a válasz. Erre az is magyarázat lehet, hogy nem vagyunk egyformák. Vannak emberek, akiknél az első együttlét teszi hivatalossá a kapcsolatot, míg mások simán képesek érzelmi kötődés nélkül ágyba bújni valakivel.

Egyesek szerint az online ismerkedés is eljuthat egy olyan szakaszba, ahonnan már komolynak számít a dolog. De olyanok is akadnak, akik szerint az internetes viszonyok csak akkor válnak komollyá, ha a fizikai síkon is időt szán egymásra a két ember. Viszont van egy kérdés, amit mindenkinek magának kell eldöntenie: meddig adok haladékot a másiknak a döntésre?

Ha már érzelmileg veszélyben vagy...

Ha belegondolsz, mindenkit akkor kezd el zavarni a bizonytalanság, amikor már az érzelmei is bekerültek a játékba. Ezért ha magadba nézve azt érzed, hogy neked ez már többet jelent, mint időtöltés, akkor mindenképpen ki kell derítened, hogyan vélekedik a másik. Sokan ott követik el a hibát, hogy úgy tesznek, mintha nem is érdekelné őket a kapcsolat alakulása – csak azért, nehogy elveszítsék a másikat.

Ám ezzel az a baj, hogy ha félreinformálod a partnered, akkor sosem tudod meg, mit lépne éles helyzetben. Ezért bármennyire is ijesztő kezdeményezni, muszáj kifejezned az érzéseidet. Talán a másik is pont erre vár, és megkönnyítheted a dolgát, ha te teszed meg az első lépést.

Ha úgy érzed, nem őszinte veled.

Vannak szituációk, amikor a másik fél eltünedezik: egyszer felhív, egyszer nem, időnként azonnal válaszol, máskor pedig napokig feléd sem néz. Ilyenkor érdemes rákérdezni, hogy nála ez mennyire hétköznapi jelenség. Ha azt válaszolja, hogy csak a pillanatnyi körülmények miatt volt ilyen szétszórt, ám ennek ellenére később sem változik a helyzet, akkor valószínűleg nem őszinte veled. Aki pedig hazugságra alapozza a kapcsolatot, az sok jóra nem számíthat – ezért jobb, ha nem hagyod szó nélkül az időhúzást.

Viszont arra figyelj, hogy ne legyél túlságosan erőszakos! Hiszen tényleg előfordulhat, hogy valami miatt a másik túlterhelt, csak még nem tartotok ott, hogy ezt meg is ossza veled. Betegség, haláleset vagy anyagi problémák bármikor adódhatnak, ezek pedig teljesen érthetően szétzilálják az embert. Mindig próbáld objektíven szemlélni a téged ért eseményeket – mert ha türelmetlenségből elhajtod a másikat, akkor hibát követsz el.

Ha úgy érzed, nem férsz bele az életébe.

Létezik olyan helyzet is, amikor tudod, hogy a másik ember komoly kapcsolatot szeretne és őszinte veled – mégsem akarnak összejönni a dolgok. Folyton elfoglalt, ritkán szakít rád időt, vagy rendszeresen elkésik. Ilyen esetben érdemes az illetőtől megkérdezni, hogy mennyire alkalmas most az élete egy kapcsolatra.

Mert az, hogy vágyik rá, még nem jelenti, hogy be is tudja illeszteni a mindennapjaiba. De mivel az ember társas lény – és senki sem akar egyedül lenni -, így nem biztos, hogy beismeri magának ezt a tényt. Ilyenkor érdemes tiszta vizet önteni a pohárba, hogy tudd, érdemes-e várnod rá.

Szakértő szemmel

Sokan panaszkodnak arra, hogy kizárólag olyan embereket vonzanak be, akik nem akarnak semmi komolyat. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ennek mi lehet az oka, de a választ nagyon nehéz megadni rá. Ha régóta ezzel a problémával küzdesz, és nincs megoldás, akkor érdemes felkeresni egy szakembert, aki akár gyerekkorig visszamenőleg is képes megvizsgálni a lehetséges okait annak, hogy miért nem talál rád a szerelem.

Online randi szabályok és amiket megtanulhatsz belőlük

It’s a match!

Manapság egyre több pár talál egymásra az online térben. Én is kipróbáltam, és elárulom, így ismertem meg a párom, akivel ma már boldog házasságban élünk. Sok remek tapasztalatot szereztem az online ismerkedéseim során, ebből szeretnék párat megosztani Veled. A titok az online randikhoz való hozzáállásban és szemléletmódban rejlik.

1; Légy nyitott

Van, aki könnyedén áll az online randizáshoz, másoknak pedig időt és némi erőfeszítést vesz igénybe, még megtanulják élvezni ezeket a szituációkat. Ha kíváncsian mész el a randira, sokat fejlesztheted a nyitottságod, és kiváló alkalom, hogy megfigyeld, hogy viselkedsz egy érdeklődő idegen társaságában, anélkül, hogy bármire el kéne kötelezned magad. Az online tér széles lehetőséget kínál, hogy különböző féle embereket megismerj, akár a világ bármely tájáról. Újfajta nézőpontokat és tapasztalatokat kaphatsz. Teljesen másfajta élmények érnek, mintha a közvetlen környezetedből keresnél randipartnert. Ha jól odafigyelsz, mindenki ad egy megtapasztalást saját magadról.

2; Légy önmagad

Add önmagad a randin, és ne próbálj meg álarcot magadra húzni. Idővel úgyis kiderül, ha valaki másnak mutatod magad, és neked is kényelmetlen lesz, ha mindig valaki mást kell játszanod. Ha szimpatikusnak talál a randipartnered, jobb, ha egyenesen téged szeret meg, így sok időt és energiát megspórolsz. Az az ember, akinek te vagy a párja, téged fog szeretni és nem akar majd megváltoztatni. Remek lehetőség, hogy megtanuld megmutatni magad, így a másik egyből tiszta képet kap arról, hogy mire számíthat. Szóval legyél önmagad és legyél őszinte.

3; Oda beszélj meg randit, ahol biztonságban és kényelmesen érzed magad

Ha az ideális első randi helyed a kedvenc kávézód, de a partnered egy heavy metal koncertre hívna, célszerű egy aranyközép utat találni. Ha kellemesen érzed magad a randin, sokkal kellemesebb önmagadat adhatod.

4; Ne beszélj az exedről

Lehet, hogy szívesen megosztanád a még benned élő érzéseket az exedről valakivel, de az ne az első randis partnered legyen. Az is természetes, ha van benned kíváncsiság, hogy ő kivel randizgatott mostanában, és kivel járt utoljára, de ezek a beszélgetések a kapcsolat előrehaladtával úgyis meg fognak történni. Szóval légy türelmes, és várj ezzel a témával.

5; Ajánld fel, hogy fizetsz

Mindegy, hogy férfi vagy, vagy nő, egy független felnőtt vagy, így légy udvarias, és ajánld fel, hogy kifizeted a részed.

6; Válogass kedvedre

Kérlek ne hidd, hogy a legelső emberrel randiznod kell, aki elhív, csak mert már régóta egyedülálló vagy. Szintén ne érezd magad kényszerítve, hogy bárkivel hazamenj, vagy újra találkozz, hacsak nem tényleg erre vágysz igazán. Remek lehetőség, hogy megtanulj nemet mondani, és határt húzni.

7; Ne add fel önmagad

Ne tedd az új randipartnered a világod középpontjává. Lehet, hogy van olyan barátod, akivel sok vidámságot átéltél, és mindig meghallgattad, ha szüksége volt rád, majd amint párra lelt, felszívódott. Te ne légy ilyen ember. Szintén ne add fel a hobbijaidat, kösd tovább az anyukádnak szánt pulcsit, gondozd tovább a fűszernövényeidet. Könnyen meglehet, hogy pont ezektől válsz még érdekesebbé a partnered számára.

8; Bízz a megérzésedben

Ha valami azt súgja, hogy az a személy, akivel csetelsz nem megfelelő neked, hallgass a belső hangodra. Semmiképp ne kényszerítsd magad számodra kellemetlen helyzetbe.

9; Fogadd el az elutasítást

Ha elkezdesz nyitni a világra, kellemetlen meglepetések is érhetnek. Megeshet, hogy egy számodra vonzó személy nem viszonozza az érzelmeidet, de emiatt nem kell rosszul érezned magad. Az elutasítás is az élet része, fogadd el és lépj rajta tovább.

A legjobbakat kívánom neked az online randikhoz, és ha van tapasztalatod a témával kapcsolatban, szívesen fogadom őket. ​

Csatlakozz zárt facebook csoportomhoz, ahol többféle párkapcsolati témát is boncolgatnuk:

A destruktív viselkedés 3 kevésbé ismert jele

Biztosan ismered azt az embertípust, akit lehetetlen megdicsérni. Bármit is mondasz neki, azonnal harcba száll, hogy meggyőzzön, nincs is igazad. Mintha sértésnek venné, hogy valami pozitívat mersz mondani rá. Ilyen az én Anna barátnőm is. Már egy ideje figyelem a reakcióit, ugyanis szemet szúrt, hogy ha találkozunk, és megdicsérem, azonnal vad mentegetőzésbe kezd. “Ó, ugyan már, ez […]

Így választ pasit egy önbizalomhiányos nő!

Azt bizonyára te is tudod, hogy ha önbizalomhiányban szenvedsz, akkor azon változtatni kell, ugyanis a kezeletlen önértékelési gondok súlyos következményeket okozhatnak – lassan, de biztosan… Azt is sokszor hallhattad már, hogy az önbizalomhiányos ember hátrasorolja magát a munkahelyén, a családjában, a baráti körében – de még a párkapcsolatában is. Sőt, ha már régóta szenved önértékelési […]

Férfiak, akik szó nélkül tűntek el az életemből…

Biztosan te is érezted már úgy, hogy körülötted mindenki idióta. És biztosan neked is megfordult már a fejedben, hogy ha mindenki idióta körülötted, akkor talán nem is a világgal van a baj, hanem veled… Na, én a pasikkal vagyok így. Az utóbbi években szinte egyetlen olyan pasival sem találkoztam, aki végül ne tűnt volna el […]

Miért félünk az elköteleződéstől?

Talán te is észrevetted már, hogy a mai embereknek egyre nehezebben megy az elköteleződés. Ennek számtalan olyan oka lehet, ami összefüggésbe hozható a társadalmi berendezkedésünkkel. Például, mostanában egyre messzebbre tolódik a szülőkről való leválás pillanata: a fiatalok több ideig tanulnak, akár több egyetemet is elvégeznek, addig pedig kényelmi okokból nem költöznek el a szülői házból. Ezért sokakban […]

3+1 jel, hogy kapcsolatfüggő vagy!

Bogi a társaságunk egyik legszeretetteljesebb tagja. Mindenben lehet rá számítani, nagyon mélyérzésű, jótét lélek. Ám éppen ezért, negatív kritikát is csak óvatosan lehet neki mondani, mert könnyen a szívére veszi a dolgokat. Nemrég volt közöttünk egy kellemetlenebb szóváltás – természetesen a pasik miatt. Bogi ugyanis 26 éves kora ellenére 10 éve folyamatosan párkapcsolatban él. Egyikből lép a másikba, még […]

Szavakkal bántani a másikat szinte olyan, mintha vernéd!

A “fizikai bántalmazás” szó hallatára mindenki felkapja a fejét, hiszen már jó ideje foglalkozunk a testi bántalmazás visszaszorításával – ami jó hír. De mi a helyzet a szóbeli bántalmazással? Hát nagyjából semmi, pedig több millió ember szenved tőle.  Szó vagy tett? Pszichológiai szempontból ugyanaz! Az emberi elme szempontjából teljesen mindegy, hogy a bántalmazás szóban vagy […]

10 gyakorlati módszer az önfelfedezéshez

Mi is az az önismeret? Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat, szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében, minél jobban odafigyelsz az érzéseidre és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben érted meg, hogy miért is teszed […]

Az érintés hatalma

Az érintés alapszükségletünk, egy olyan szükségletünk, amit nagyon sokszor alul értékelünk. Az érintés bármely formája hatalmas erővel bír érzelmi és szociális életünkben. Terápiás folyamatokban is sokszor használják gyógyító erejét. Virginia Satir pszichoterapeuta szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az […]

Csak csináld!

Legtöbbünknek ismerős a Nike szlogen:”Csak csináld/Just do it”, de valószínűleg nem gondolkodtunk még el az üzenet fontosságán. Pedig rendszeresen látjuk, szinte elkerülhetetlen a hétköznapjainkban, beleütközünk a városban a hirdetőtáblákon, a bevásárló központokban, az üzletek kirakatában. Legtöbbünknek még van is 1-2 darab Nike márkájú ruhája. Mi az üzenete? Mindezek ellenére a legtöbben a legjobb időzítésre vártok, […]

Első lépések az önismeretben. Na de, mire is való egy önismereti elvonulás?

Mi is az az önismeret? Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat, szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében, minél jobban odafigyelsz az érzéseidre és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben érted meg, hogy miért is teszed azt, amit teszel. Miért is […]

Én-üzenetek: velük vagy nélkülük?

Thomas Gordon, kaliforniai pszichológus, a kommunikációs képességek tanításának úttörője. Gordon meg volt győződve arról, hogy az erőszak alkalmazása rontja a kapcsolatok minőségét és felismerte, hogy ez elkerülhető. Gordon így fogalmazza meg a konfliktust: két ellentétes akarat, szándék, vagy igény ütközése. Ez azért fontos, mert ez a megfogalmazás semleges. Nincs szó a jó és a rossz harcáról, […]

Kapcsolódási mintáinkról…

Miért is olyan fontos már a gyökereknél átírni a kapcsolódási mintáinkat? Az anyukánkkal való kezdeti, születésünk körüli kapcsolat az, ami elsődlegesen meghatározza, milyen párt választunk magunknak, hiszen a legelső kapcsolatunk vele volt, így ez válik az alapvető kapcsolati mintánkká. Ha ebben az időszakban bármilyen sérülés történt, pl. elszakítottak az anyától, bármilyen probléma lépett fel a születésnél, akkor […]

Megtaláltam a legjobb barátomat benned

Az emberek valamilyen okkal vannak az életünkben. Minél közelebbi valakivel a kapcsolatunk, annál jobban megtudunk nyílni neki és annál jobban meg tudunk bízni is benne, annál jobb és tartalmasabb barátokká válunk. Így alakulnak ki a legmélyebb barátságok. Kevés ​​téma akad, amely oly sok költőt, írót és filozófust gondolkodtatott el, mint a barátság. Már Homérosz szól […]

Most magányos vagyok?

Az egyedüllétet nagyon sokan összekeverik a magánnyal. Ugyanaz valójában a kettő? A felszín nagyon megtévesztő. Azt gondolnánk, hogy azok az emberek, akik nagy baráti társasággal rendelkeznek, boldogok és sikeresek, míg azok, akik egyedül is képesek létezni, magukba fordulóak és magányosak. A valóság viszont teljesen más. Lehet valaki fizikailag egyedül, de mégsem szenved a magányosságtól. Vannak, akiknek kifejezetten belső igényük van az […]

Önbizalmunk nyomában

Az önbizalom megerősítése nem megy egyik pillanatról a másikra. Türelem és kitartás is kell hozzá.  Összegyűjtöttem Neked 15 önbizalom növelő feladatot, amit itt tudsz letölteni ebook formájában. Egy olyan támogató és iránymutató segítséget kapsz, ami segít a fókuszt a megfelelő helyen tartani. Egy igazi mankó lehet a hétköznapjaidban, amihez minden nap fordulhatsz. Fontos a tudatosság és a […]

Te mennyire vagy őszinte magadhoz?

Már mindnyájan hallottuk azt a  mondást, hogy légy őszinte magadhoz és az igazság szabaddá tesz. Elgondolkodtál valaha a mélyebb jelentésén, hogy mit is jelent ez valójában? Lehet rád is igaz, hogy beragadtál egy munkahelyre, amit nem szeretsz, egy házasságba, ami nem kielégítő a számodra, vagy magánéleti problémáid vannak, amitől nem tudsz szabadulni? Ha bármelyik ezek közül […]

Tényleg mások fogják megmondani, hogy ki vagyok Én?

Gyakran hallom a pácienseimtől, hogy nem tudják, hogy kik ők valójában. A tanácsadás része, hogy segítek definiálni, megtalálni magukban, hogy kik ők és hogy ez mit jelent. Fontos, hogy megértsük, hogy az identitásunk nem állandó.  Állandóan változunk és fejlődünk. Az emberek összetett lények, gondolatok, érzelmek, hitrendszerek, szülői minták és tapasztalatok kombinációi vagyunk, ezek tesznek azzá, […]

A magas érzelmi intelligencia 16 jele

Egyre többször olvassuk egy-egy ember jellemzése kapcsán, hogy magas vagy alacsony az EQ-ja. Az érzelmi intelligencia az, ami befolyásolja viselkedésünket, személyes döntéseinket, hogyan gondolkodunk a dolgokról, a világról és hogyan kapcsolódunk másokhoz. Ez befolyásolja, hogy hogyan kezelünk különböző szociális szituációkat. Travis Bradberry ismert pszichológus, író kutatásai alapján összegyüjtötte, hogy honnan lehet megismerni a magas érzelmi intelligenciájú embert. 1. […]

Kövess engem

Varga Anita

© 2019. MINDEN JOG FENNTARTVA

WEBOLDAL BY KOHO

Kapcsolat

info.radfigyelek@gmail.com
1063 Budapest, Szív utca 9.
+(36) 20 3780249