Mondd csak, te mennyire tiszteled saját magad?
/0 Hozzászólások/in Uncategorized /by adminVajon miért maradunk benne egy olyan kapcsolatban, amiben már régóta nem vagyunk boldogok? A biztonság, a megszokás, netán a valakihez tartozni vágyás motivál minket? Vagy inkább csak nem akarjuk levenni a hamis illúziók rózsaszín napszemüvegét?
Azt hihetnéd, hogy ezek egymástól teljesen különálló szempontok, amik külön-külön képesek befolyásolni egy ember szerelmi életét. Pedig valójában, ha lecsupaszítjuk a felesleges zavaró tényezőket, akkor rájövünk, hogy ezek mind-mind ugyanazt jelentik. Méghozzá a tisztelet hiányát. Nem tudsz tisztelni valakit, aki nem tiszteli saját magát. És nem tudsz stabil érzelmi alapokat építeni akkor sem, ha nem tiszteled saját magad. De mit is jelent ez?
Fanni 1,5 év után szakított a pasijával. Azzal indokolta, hogy egyszerűen nem illenek össze a sráccal. Másképp vélekednek saját magukról, egymásról, a világról, a szexről vagy a barátok fontosságáról stb. Most teljesen össze van törve, hiszen szertefoszlott az álma, hogy boldog párkapcsolata, igazi szerelme legyen.
De vajon mikor fogalmazta meg magának először, hogy nem boldog?
Mert ha két ember között ennyire sok az ellentét, akkor feltehetőleg ez már a kapcsolat elején is látszódott. Fel kellett tűnnie, hogy egymással nem összeegyeztethető tulajdonságokkal áll szemben, amik gátat szabnak a boldogságnak. Vagyis annak ellenére töltött el csomó időt a pasival, hogy pontosan látta: ez a kapcsolat nem az, amire legbelül vágyik.
Ám ő inkább szemet hunyt ezek felett, elbagatelizálta a dolgok jelentőségét, és inkább azokra a komponensekre koncentrált, amik működtek és örömet okoztak. De ez csupán instant boldogság, az instant dolgok pedig ugye sosem tartósak…
És itt jön képbe az önmagunkkal szembeni tisztelet. Aki nem tiszteli magát, az benne marad olyan viszonyokban, amelyek nem elégítik ki. Hiszen aki nem tiszteli magát, az nincs rendben saját magával, az nem szeret önmagával – egyedül – lenni, az menekül attól, hogy szembenézzen a saját gyengeségeivel.
Az ilyen ember megalkuvó lesz, hazudni kezd saját magának, szebbnek próbálja beállítani a helyzetét – és a másik személyét is. Innen pedig már csak egy lépés az, hogy a másiknak is elkezd hazudni. Azt hazudja neki, hogy boldog, hogy közös családot és gyerekeket szeretne, hogy senkibe nem volt még ennyire szerelmes stb. Elkezd úgy viselkedni, hogy alátámassza ezeket a hazug állításokat – majd egy szép napon azon kapja magát, hogy sehogy sem tud kapcsolódni a másik emberhez.
Mindeközben a másik fél sem tiszteli magát, hiszen ezeket az óriási különbségeket neki is látnia kellett már a legelején. De mivel egyikőjük sincs rendben saját magával, ezért egymástól próbálják megszerezni a hiányzó láncszemet a boldogsághoz. Sajnos ez sosem lesz valódi boldogság, maximum egy kényelmes – ámde hazug – megalkuvás.
Talán te is elhiszed, hogy a stabilitás, a boldogság csak úgy az öledbe fog pottyanni előbb vagy utóbb. De a valóság sajnos az, hogy sehol sincsen ingyen ebéd. Vagyis amíg besöpröd a szőnyeg alá a saját problémáidat, addig csak olyan emberekkel fogsz összekerülni, akik ugyanígy tesznek. Az pedig egyértelmű, hogy ennek sosem lesz jó vége.
Mi lehet a menekülés oka?
Akár hiszed, akár nem, a kapcsolati mintáink többségét otthonról hozzuk. Ha már a szüleid sem bántak méltón egymással, akkor könnyen hiheted azt, hogy az ő kapcsolati modelljük a követendő példa. Ráadásul a saját csalódásaid csak még jobban belerántanak a mocsárba, hiszen minél többet sérülsz, annál kevésbé mersz váltani vagy változtatni magadon.
Ha valakinek folyamatosan visszatérő kapcsolati botlásai vannak, akkor el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy mi lehet az a bizonyos mozgatórugó, ami újra és újra a rossz döntés felé tereli őt. Ám ehhez sok esetben egy objektív, segítő személy nézőpontja kell, aki rá tud mutatni azokra a dolgokra, amelyek a saját belső perspektívánkból láthatatlanok.
Ne érezd magad rosszul, ha magadra ismertél! Ezeket a lépcsőfokokat szinte mindannyian végigjárjuk életünk során. A legfontosabb, amire összpontosítani kell, hogy te már felismerted a rossz irányt. A következő lépcsőfok pedig az, hogy tegyél valamit saját magadért.