Így választ pasit egy önbizalomhiányos nő!
Azt bizonyára te is tudod, hogy ha önbizalomhiányban szenvedsz, akkor azon változtatni kell, ugyanis a kezeletlen önértékelési gondok súlyos következményeket okozhatnak – lassan, de biztosan…
Azt is sokszor hallhattad már, hogy az önbizalomhiányos ember hátrasorolja magát a munkahelyén, a családjában, a baráti körében – de még a párkapcsolatában is. Sőt, ha már régóta szenved önértékelési gondokkal, akkor már nemcsak a párkapcsolaton belüli viselkedését változtatja meg, hanem a párválasztási szokásait is. De mik a jelei annak, hogy súlyos önbizalomhiányban szenvedsz?
1. Olyan pasit választasz, aki tutira nem hagy el!
Nem azt veszed figyelembe, hogy ki az a személy, akivel a leginkább egyezik az érdeklődési körötök, akivel a legjobbakat tudsz beszélgetni, vagy akihez a leginkább vonzódsz. Ezek helyett főleg azt fogod figyelni, hogy ki az a pasi, aki a legnagyobb valószínűséggel melletted marad. Persze megmagyarázod magadnak, hogy az illető nagyon is passzol hozzád, de csak a saját lelkiismereted megnyugtatása végett. Rettegsz attól, hogy csalódás, kudarc érhet, ezért meg sem próbálsz olyan emberrel kezdeni, aki esetleg elutasíthat. Ezzel csak az a gond, hogy az efféle párválasztás során nem a szíved dönt, hanem a félelmeid.
2. Örökösen féltékenykedsz.
Szinte biztosra veszed, hogy a párod megcsal – vagy ha nem, akkor meg fog -, és minden rezdülésében a jeleket figyeled, hogy igazold az elméleted. Akkor is, ha alaptalan az egész. Ez sem szerencsés helyzet, hiszen a leghűségesebb férfit is elűzheted magad mellől, ha folyton azzal vádolod, hogy nem szeret eléggé.
3. Túl hamar odaadod magad.
Az önbizalomhiány másik tipikus tünete, mikor az illető túl hamar ágyba bújik a kiszemeltjével, mert attól fél, hogy másképpen nem tudná fenntartani a pasi érdeklődését. Pedig ez a gondolkodás többször fordul visszájára, mint előnyére – ugyanis rengeteg férfi van, aki nem értékeli túl sokra azt a nőt, akit szinte azonnal meg lehet fektetni. Ezzel persze te is tisztában vagy, de sokszor ilyen esetekben is a félelmed győz, és hiába tudod, hogy rossz döntést hozol, nem tudsz parancsolni a tudatalattid utasításainak.
4. Könnyen belecsúszol a szeretői státuszba…
Az önbizalomhiányos nőknél gyakori jelenség, hogy megelégszenek a szeretői státusszal. Nem merik falhoz állítani a másikat, és kerek perec kijelenteni: vagy engem válassz, vagy a másik nőt! Pedig ez az egyetlen módja annak, hogy az önbizalmad, az önértékelésed ne csorbuljon tovább. Egy ilyen határozott fellépés persze rizikós, hiszen nincs rá garancia, hogy a pasi ezek után téged választ – ám ezzel elkerülheted, hogy kihasználjon.
5. Alárendelt szerep a párkapcsolatodban
Mint azt már fentebb említettem, az önbizalomhiányos nő könnyen alárendelt szerepbe helyezi magát a magánéletében. Például nem mer kiállni az igaza mellett egy vitában, nem vállalja fel a gondolatait, nem tart ki a saját céljai mellett – mert attól fél, hogy ha nem teljesíti a kedvese minden vágyát, akkor egyedül marad majd. Sajnos ez sok esetben a szexuális életre is rányomhatja a bélyegét, ha olyan dolgokat is megenged a partnerének az ágyban, amit szíve szerint sosem próbálna ki.
Mi a megoldás?
Mivel nincs két egyforma eset, így általános megoldást sem javasolhatok. Az azonban minden helyzetben igaz, hogy első körben az önbizalomhiány okát kell megkeresni. Vannak emberek, akik egyedül is megtalálják a problémájuk gyökerét, és némi önismerettel helyre is tudják tenni magukban a dolgokat.
De akadnak olyanok is, akik nem tudják megindokolni, hogy miért becsülik alul saját magukat. Ilyen esetben érdemes külső segítséget kérni, mert akár olyan sérelmek is okozhatják a gondot, amelyek egészen a gyerekkorból erednek.
Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.
Miért félünk az elköteleződéstől?
Talán te is észrevetted már, hogy a mai embereknek egyre nehezebben megy az elköteleződés. Ennek számtalan olyan oka lehet, ami összefüggésbe hozható a társadalmi berendezkedésünkkel.
Például, mostanában egyre messzebbre tolódik a szülőkről való leválás pillanata: a fiatalok több ideig tanulnak, akár több egyetemet is elvégeznek, addig pedig kényelmi okokból nem költöznek el a szülői házból. Ezért sokakban csak később alakul ki a hosszú távú párkapcsolatra, netán az összeköltözésre vagy házasságra való igény.
Arról nem is beszélve, hogy napjainkban kifejezetten divatossá vált a “se veled, se nélküled” esete – azaz, amikor kapcsolatban vagy valakivel, de egy bizonyos ponton túl szándékosan nem fonod szorosabbra a szálakat. Mindketten a saját lakásotokban, külön élitek az életeteket, és csak heti 2-3 alkalommal találkoztok, akár éveken keresztül. Nem vállaltok felelősséget egymásért, nem láttok bele egymás problémáiba, kizárólag a jó dolgokat osztjátok meg a másikkal. Ez részben talán annak is köszönhető, hogy manapság a fiatalok egyre kevésbé kényszerülnek rá arra, hogy összekössék valakivel az életüket, hiszen egyre többen képesek megállni a saját lábukon, egyedül is.
Persze a jelenség magyarázata nem csak a társadalmi gyökerekre vezethető vissza. A legtöbb esetben inkább személyes, lelki okok állnak a háttérben, ez pedig jó hír, mert azok legalább kezelhetőek. De lássuk a konkrétumokat!
Féltem a szabadságomat!
Sokan attól rettegnek, hogy egy összeköltözés vagy házasság után le kell mondaniuk a személyes szabadságukról. Ennek gyakran az az oka, hogy az illetőt fiatalabb korában nem engedték önállósodni, ami kétféleképpen szokott megmutatkozni az emberen. Vagy soha nem alakul ki benne az önállóság igénye – vagy pedig miután kikerül a családi szabályozás alól, retteg attól, hogy újból alárendelt szerepbe kerül.
Tipp: A fokozatosság sokat segíthet! Ha az összeköltözésnek adtok egy kis kifutási időt, és nem egyik pillanatról a másikra kerülsz új környezetbe, az segíthet abban, hogy ne érezd magad sarokba szorítva.
Hiányzik az úgynevezett “ősbizalom” érzése.
Ha valaki gyermekkorában csalódott a szüleiben – elhagyták, átverték vagy bármilyen módon fájdalmat okoztak neki -, akkor előfordulhat, hogy kerüli az olyan helyzeteket, amelyek a bizalmon alapulnak. Nem alakult ki benne az a fajta ősbizalom, ami szabad kötődést enged a lelkének. Fél attól, hogy a párja ugyanúgy bánik majd vele, mint a szülei – még akkor is, ha a másik nem tett semmi olyat, ami erre utalna.
Tipp: Kérd meg a párodat, hogy minél gyakrabban adjon pozitív megerősítéseket! Ha megdicsér, elismer, és elmondja, milyen fontos vagy neki, az növelheti a biztonságérzetedet.
Attól félek, hogy elbukom!
Sokan annyira komoly dolognak élik meg az összeköltözést vagy a házasságot, hogy megkérdőjeleződik bennük a saját alkalmasságuk. “Mi van, ha nem leszek elég jó feleség?” “Mi van, ha összeköltözés után rájön, hogy mégsem szeret?” Ez többségében önbizalomhiányra utal, aminek számtalan oka lehet – akár családi, akár egyéb környezeti vonatkozású.
Tipp: Érdemes logikus kérdésekkel ellenőrizni magad: ha a párod már X éve együtt van veled és még szorosabbra akarja fűzni a szálakat, akkor szerinted egyik pillanatról a másikra meggondolja magát? Nem valószínű. Ahhoz, hogy valaki 180 fokos fordulatot vegyen, nyomós indok szükséges, és két ember. Ha te vállalni tudod, hogy a magad részéről minden tőled telhetőt meg fogsz tenni a kapcsolatért, akkor már a maximumot hozod. Hiszen arra nincs ráhatásod, hogy a másikat milyen élmények érik – de ettől nem érdemes előre rettegni, mert ilyen alapon semmibe sem szabad belekezdeni.
+1 Felejtsd el az ideálokat!
Szintén sok emberre jellemző, hogy a tökéletes párt várja, aki minden szempontból maximálisan megfelel az igényeinek: kellően magas, kellően kék a szeme, kellően jó a humora és így tovább… Ám ha őszinték akarunk lenni, akkor be kell látni, hogy ilyen embert vagy sosem fogsz találni, vagy csak nagyon nehezen. Persze lehet szerencséd, de szerencsére alapozni a jövőt nem tanácsos. Sokkal inkább az lenne a fontos, hogy tisztázd magadban, mik számodra az igazi értékek.
Tipp: Fogalmazd meg, hogy milyen jellemvonások szükségesek számodra a másikban ahhoz, hogy hosszú távon is boldog legyél egy párkapcsolatban! Ha már tudod, hogy mik ezek, akkor ennek alapján keress partnert – ne pedig nem létező ideálokat kergess!
Persze személyenként teljesen eltérő – akár kombinált – lelki problémák is nyomaszthatnak valakit, így előfordulhat, hogy ami az egyik embernek segít, az a másiknak nem. Viszont ha minden logikus megoldási ötletet kipróbáltál, és mégis fennáll a probléma, akkor érdemes felkeresni egy szakembert.
Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.
Most magányos vagyok?
Az egyedüllétet nagyon sokan összekeverik a magánnyal. Ugyanaz valójában a kettő?
A felszín nagyon megtévesztő. Azt gondolnánk, hogy azok az emberek, akik nagy baráti társasággal rendelkeznek, boldogok és sikeresek, míg azok, akik egyedül is képesek létezni, magukba fordulóak és magányosak. A valóság viszont teljesen más. Lehet valaki fizikailag egyedül, de mégsem szenved a magányosságtól. Vannak, akiknek kifejezetten belső igényük van az egyedüllétre.
Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Vannak, akik egyre jobban magukba fordulnak és a négy fal közé menekülve begubózódnak magányukban. De nagyobb százalékuk inkább igyekszik minél több emberrel körülvenni magát. Látszólag ez jól megoldja a magányukat, hiszen rengeteg barát tolong körülöttük. Hosszabb-rövidebb távú barátságokat alakítanak ki, de ezek nem mélyülnek el, valójában felszínesek. Ezek az emberi kapcsolódások roppant kevésszer oldják meg a magányos emberek alapvető hiányát, inkább csak azért jönnek létre, hogy enyhítsék a magányérzetet. Az ilyen emberek valójában mástól, másoktól várják a boldogságot.
Sem a nagy baráti társaság, sem a bezárkózás hosszú távon nem lesz kielégítő a számukra. Bár rövidtávon egy nagy baráti kör boldogságot tud teremteni, de amint az üres lakásba hazaérnek, a magányérzetük újra előtör.
Mitől érezheti jól magát valaki egyedül is?
Elmondhatjuk, azok az emberek egyedül is tudják jól érezni magukat, akik gyerekkorukban megkapták a szüleiktől azt a fajta minőségi figyelmet, szeretetet, együttlétet, amire szükségük volt (amire minden gyereknek szüksége lenne).
Miért is van ez így?
Ha pici babakorban, gyerekkorban valamilyen lelki sérülés történik a minőségi figyelemben, szeretetben, valamilyen hiányállapot alakul ki, akkor az egyedül levés, „a magammal levés” öröme nem tud megvalósulni bennük. Az ilyen sérülést elszenvedett emberek, még ha rengetegen veszik is körül őket, örökös magányérzetet élhetnek át.
Hogyan lehetnék boldogabb?
Az önismeret-fejlesztésével jó eséllyel indulhatunk a boldogsághoz vezető úton, hogy a magányérzetünk enyhüljön, változzon és egy idő után már egyedül, magunkkal is jól tudjuk érezni magunkat. Egy idő után igazi, valós válaszokat tudunk adni az olyan kérdésekre, hogy „Mi tesz boldoggá?” vagy „Mitől tudok töltődni érzelmileg?” vagy „Mit szeretek igazán?” és „Ki is vagyok valójában?”. Ha ezeket a kérdéseket meg tudjuk válaszolni, akkor már a boldogság útjára is léptünk.
Hogyan ismerheted meg Önmagad?
Úgy nehezen, ha mindig társaságra, valaki másra van szükséged ahhoz, hogy boldog légy. Ha a figyelmed mindig kifelé irányul, hogyan vehetnéd észre, mire is van szükséged igazán.
Az az ember, aki folyton csak a külső hangokat képes meghallani, és a belsőkre kevés időt szentel, sohasem láthatja meg igazán valódi énjét. Bizony sokszor szükség van egyedüllétre, mert csak akkor tudjuk meg, hogy kik is vagyunk, és mit szeretnénk az élettől, ha időt szentelünk önmagunkra. Az önismereti csoportjainkon segítünk megtalálni Önmagadhoz vezető utadat.