Szingli nőnek lenni rosszabb, mint szingli pasinak!
Egyedülállónak lenni nem könnyű. Főleg, ha valaki hosszú ideig nem talál magának párt, hiszen így könnyen azt az érzetet keltheti, hogy nem kell senkinek.
Ez a megbélyegzés sokak lelkét terheli – férfiakét és nőkét egyaránt. Ám mégis, nőként sok szempontból nehezebb szinglinek lenni, mint pasiként. És legfőképpen a társadalmi megítéltetés miatt.
"Éljenek" a jó öreg sztereotípiák!
Egy szingli pasiról a legtöbbeknek egy olyan ember jut eszébe, aki hétvégente a belvárosi bárok pultjait támasztja, és közben új kiszemeltet keres, akivel jól érezheti magát. Könnyeden és kiegyensúlyozottan viseli az egyedüllétet, sőt mi több, legtöbben azt feltételezik, hogy önszántából szingli. Senki nem gondol arra, hogy az illető ugyanúgy vágyna egy kis mindennapi törődésre, egy lelki társra – ahogy arra sem, hogy egy pasi is szenvedhet ennek hiánya miatt.
Hiszen a férfiak kemények, erősek, sosem panaszkodnak, ergo biztos nem is küzdenek ilyen félelmekkel. És pont ezért, mivel ilyeneket senki nem feltételez róluk, mindenki azt hiszi, hogy szándékosan, örömükben szinglik. Pedig ez bizony nagyon sok esetben nem így van.
Egy szingli nő biztos, hogy nem boldog!
Ezzel szemben a nőkről mindenki azt feltételezi, hogy boldogtalan szinglik, akik azért élnek egyedül, mert nem kellenek senkinek. Ha például egy esküvőre egy nő férfi kísérő nélkül érkezik, akkor hamarabb elindul a sutyorgás a háta mögött, mint egy férfi esetében. A nőkről valahogy hamarabb feltételezzük, hogy törődésre, mindennapi szeretetre vágynak, ezért azt is hamarabb gondoljuk róluk, hogy boldogtalanok, ha ezt nem kapják meg.
Rengeteg olyan nővel találkozni, aki állítja magáról, hogy most éppen nem is vágyna kapcsolatra. És ez miért is ne lehetne így? Hiszen nem lehetünk egész életünkben párkapcsolatra alkalmas állapotban. Ám sokan mégis azt mondják róluk, hogy ez csak menekülés. Mindenki tudni véli, hogy az illető csak próbálja elrejteni a fájdalmát, ám legbelül nagyon is szenved.
Mert mire is vágyhatna egy nő legjobban, mint párra, családra, gyerekekre? Tehát a nők szerencsétlenségükre olyan negatív sztereotípiákkal vannak megpakolva, amik elől nehéz kitérni.
Pedig szinte minden nő életében van olyan időszak, amikor szeret egyedül lenni – sőt, a pasik is számtalanszor érzik azt, hogy most már elég az üres, érzelemmentes hétköznapokból. Az, hogy ki melyik csoportba tartozik, nem attól függ, hogy férfi-e vagy nő. Aki például egy bántalmazó családban nőtt fel, simán lehet, hogy egyáltalán nem képes hinni a párkapcsolatokban – legalábbis addig nem, amíg egy szakemberrel nem foglalkozik a traumájával.
Évek is eltelhetnek úgy, hogy gondolni sem tud kapcsolatokra, mert fogalma sincs, milyen az, ha kiegyensúlyozott érzelmek vannak a felek között. És olyan is létezik, aki egy korábbi párkapcsolati csalódás miatt vetette el – akár csak időlegesen – a párkeresést. Ám ezeknek az ellenkezője is ugyanúgy létezik, és ezeknek sincs köze a nemekhez: kapcsolatfüggő férfiak és nők egyaránt léteznek.
Ne ítélkezz!
Belemászni a másik ember lelkébe ismeretlenül – és ítéletet megfogalmazni vele kapcsolatban – nagyon káros. Emiatt ugyanis rengeteg férfi nem meri kimutatni, ha rosszul érzi magát szingliként – egy nőről pedig senki nem hajlandó elhinni, ha adott esetben jól érzi magát így.
Ez óriási gátat alakít ki a nemek között, és további elfojtásokat szül, amit sokszor szintén csak külső segítséggel lehet kiküszöbölni. Ne ártsunk egymásnak feleslegesen, és ne húzzunk fel olyan falakat magunk köré, amikre nincs szükségünk!
