Miért félünk az elköteleződéstől?
/0 Hozzászólások/in Párkapcsolat, Párkeresés /by adminTalán te is észrevetted már, hogy a mai embereknek egyre nehezebben megy az elköteleződés. Ennek számtalan olyan oka lehet, ami összefüggésbe hozható a társadalmi berendezkedésünkkel.
Például, mostanában egyre messzebbre tolódik a szülőkről való leválás pillanata: a fiatalok több ideig tanulnak, akár több egyetemet is elvégeznek, addig pedig kényelmi okokból nem költöznek el a szülői házból. Ezért sokakban csak később alakul ki a hosszú távú párkapcsolatra, netán az összeköltözésre vagy házasságra való igény.
Arról nem is beszélve, hogy napjainkban kifejezetten divatossá vált a „se veled, se nélküled” esete – azaz, amikor kapcsolatban vagy valakivel, de egy bizonyos ponton túl szándékosan nem fonod szorosabbra a szálakat. Mindketten a saját lakásotokban, külön élitek az életeteket, és csak heti 2-3 alkalommal találkoztok, akár éveken keresztül. Nem vállaltok felelősséget egymásért, nem láttok bele egymás problémáiba, kizárólag a jó dolgokat osztjátok meg a másikkal. Ez részben talán annak is köszönhető, hogy manapság a fiatalok egyre kevésbé kényszerülnek rá arra, hogy összekössék valakivel az életüket, hiszen egyre többen képesek megállni a saját lábukon, egyedül is.
Persze a jelenség magyarázata nem csak a társadalmi gyökerekre vezethető vissza. A legtöbb esetben inkább személyes, lelki okok állnak a háttérben, ez pedig jó hír, mert azok legalább kezelhetőek. De lássuk a konkrétumokat!
Féltem a szabadságomat!
Sokan attól rettegnek, hogy egy összeköltözés vagy házasság után le kell mondaniuk a személyes szabadságukról. Ennek gyakran az az oka, hogy az illetőt fiatalabb korában nem engedték önállósodni, ami kétféleképpen szokott megmutatkozni az emberen. Vagy soha nem alakul ki benne az önállóság igénye – vagy pedig miután kikerül a családi szabályozás alól, retteg attól, hogy újból alárendelt szerepbe kerül.
Tipp: A fokozatosság sokat segíthet! Ha az összeköltözésnek adtok egy kis kifutási időt, és nem egyik pillanatról a másikra kerülsz új környezetbe, az segíthet abban, hogy ne érezd magad sarokba szorítva.
Hiányzik az úgynevezett „ősbizalom” érzése.
Ha valaki gyermekkorában csalódott a szüleiben – elhagyták, átverték vagy bármilyen módon fájdalmat okoztak neki -, akkor előfordulhat, hogy kerüli az olyan helyzeteket, amelyek a bizalmon alapulnak. Nem alakult ki benne az a fajta ősbizalom, ami szabad kötődést enged a lelkének. Fél attól, hogy a párja ugyanúgy bánik majd vele, mint a szülei – még akkor is, ha a másik nem tett semmi olyat, ami erre utalna.
Tipp: Kérd meg a párodat, hogy minél gyakrabban adjon pozitív megerősítéseket! Ha megdicsér, elismer, és elmondja, milyen fontos vagy neki, az növelheti a biztonságérzetedet.
Attól félek, hogy elbukom!
Sokan annyira komoly dolognak élik meg az összeköltözést vagy a házasságot, hogy megkérdőjeleződik bennük a saját alkalmasságuk. „Mi van, ha nem leszek elég jó feleség?” „Mi van, ha összeköltözés után rájön, hogy mégsem szeret?” Ez többségében önbizalomhiányra utal, aminek számtalan oka lehet – akár családi, akár egyéb környezeti vonatkozású.
Tipp: Érdemes logikus kérdésekkel ellenőrizni magad: ha a párod már X éve együtt van veled és még szorosabbra akarja fűzni a szálakat, akkor szerinted egyik pillanatról a másikra meggondolja magát? Nem valószínű. Ahhoz, hogy valaki 180 fokos fordulatot vegyen, nyomós indok szükséges, és két ember. Ha te vállalni tudod, hogy a magad részéről minden tőled telhetőt meg fogsz tenni a kapcsolatért, akkor már a maximumot hozod. Hiszen arra nincs ráhatásod, hogy a másikat milyen élmények érik – de ettől nem érdemes előre rettegni, mert ilyen alapon semmibe sem szabad belekezdeni.
+1 Felejtsd el az ideálokat!
Szintén sok emberre jellemző, hogy a tökéletes párt várja, aki minden szempontból maximálisan megfelel az igényeinek: kellően magas, kellően kék a szeme, kellően jó a humora és így tovább… Ám ha őszinték akarunk lenni, akkor be kell látni, hogy ilyen embert vagy sosem fogsz találni, vagy csak nagyon nehezen. Persze lehet szerencséd, de szerencsére alapozni a jövőt nem tanácsos. Sokkal inkább az lenne a fontos, hogy tisztázd magadban, mik számodra az igazi értékek.
Tipp: Fogalmazd meg, hogy milyen jellemvonások szükségesek számodra a másikban ahhoz, hogy hosszú távon is boldog legyél egy párkapcsolatban! Ha már tudod, hogy mik ezek, akkor ennek alapján keress partnert – ne pedig nem létező ideálokat kergess!
Persze személyenként teljesen eltérő – akár kombinált – lelki problémák is nyomaszthatnak valakit, így előfordulhat, hogy ami az egyik embernek segít, az a másiknak nem. Viszont ha minden logikus megoldási ötletet kipróbáltál, és mégis fennáll a probléma, akkor érdemes felkeresni egy szakembert.
Cikkem elsőként a She.hu olalon jelent meg.