Tényleg mások fogják megmondani, hogy ki vagyok Én?

Gyakran hallom a pácienseimtől, hogy nem tudják, hogy kik ők valójában. A tanácsadás része, hogy segítek definiálni, megtalálni magukban, hogy kik ők és hogy ez mit jelent.

Fontos, hogy megértsük, hogy az identitásunk nem állandó.  Állandóan változunk és fejlődünk. Az emberek összetett lények, gondolatok, érzelmek, hitrendszerek, szülői minták és tapasztalatok kombinációi vagyunk, ezek tesznek azzá, akik vagyunk.

Feldmár András, pszichológus mondta, hogy „Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is.  Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya, aki ő valójában?”

Hogy tudom megtalálni, hogy ki vagyok én?

Amikor elkezdesz magadon dolgozni, terápiára, különböző önfejlesztő csoportokba járni, egyszer csak elindul egy változás benned. Mikor már tudod definiálni, hogy mi az amit szeretsz, mi az, amit nem, akkor látod meg, hogy milyen is vagy valójában, az álarcaid, a társadalmi elvárások nélkül, akkor kezd kialakulni a valódi önképed. Megtalálod, hogy mik azok az élmények, amik töltenek, kikkel szereted körülvenni magadat, mi az a cselekvés, amit szívesen csinálsz és mi az, amit nem. Meglátod, hogyan reagálsz egy-egy szituációban, hogy vagy jelen a társas kapcsolódásaidban.  És ez csak pár példa a sok közül.

A hagyma héja

Sokszor úgy ábrázolják az emberek személyiségét, mint a hagyma héját. Amikor elkezdjük megismerni magunkat, elkezdünk befelé figyelni, a hagyma héját kezdjük el lebontani magunkról. Az, aki igazából vagyunk csak a hagyma belső része. A külső rétegek azok, amik az évek során ránk rakódtak, felvett szerepek, társadalmi elvárások, szülői minták, álarcok tömkelege. Ahhoz, hogy eltaláljunk önmagunkhoz, meg kell szabadulnunk a külső, felszíni rétegektől, amik eddig korlátoztak minket ebben.

Társadalmi szerepeink határoznak meg minket?

Az emberek hajlamosak a társadalmi szerepeik alapján meghatározni magukat (apa, anya, gyerek, feleség, szülő, tanár, professzor…) Valójában ezek a szerepek nem határozzák meg, hogy kik vagyunk. Azt írják csak le, hogy mit csinálunk az életünk adott szakaszaiban. Ha ezek alapján próbáljuk meghatározni magunkat és egyik-másik szerepünk eltűnik, megváltozik, akkor elveszítjük a személyazonosságunkat, a magunkról kialakított képet és összetörünk, mintha kihúznák a lábunk alól a talajt.

Meddig tart, amíg meglelem önmagam?

A változás és valódi önmagunk megtalálása egy hosszabb folyamat eredménye. Ezalatt a folyamat alatt előfordulhat, akár többször is, hogy az, amivel azonosítottad magad már nincs jelen benned, és még nincs meg az sem, aki valójában vagy. Ez egy nehéz időszak lehet számodra. Fontos tudnod, hogy ez az időszak is elmúlik és a változás egy új, jobb életszakaszt hoz magával. Ahol már tudod és érzed, hogy mi a te valódi utad. Megtalálhatod a hivatásod, a magánéletedben azt az irányt, ami valóban boldoggá tesz téged. Azt az érzést,  hogy nem vagy a helyeden átveszi egy belső biztonság, hogy a saját utadon vagy. Ezért nagyon fontos, hogy megtaláld azt, aki vagy. 

Van, hogy elhiszed, azt, ahogyan másik definiálnak téged?

Azt, hogy ki vagy nem az határozza meg, hogy mit gondolnak rólad mások, hogy ők hogyan definiálnak téged. Amikor megtalálod magad, néhány ember kedvelni fog ,néhány pedig nem. Néhány ember egyet fog érteni azzal, amit mondasz, néhány pedig nem.

Én a hitrendszeremmel az értékeimmel és a hibáimmal együtt azonosítom magam ( és ezek folyamatosan változnak). A gondolataim és az érzéseim alapján érzékelem magamat és a világot.

Hogyan induljak el az úton?

Megtalálni saját magadat egy hosszú és izgalmas út, sokszor kihívásokkal és fájdalmakkal teli. Emellett csak biztatni tudlak, hogy indulj el ezen az úton, mert minőségileg tudja megváltoztatni az életedet.

Kezd el azzal a feladattal,  hogy lefekvés előtt minden este átgondolod a napi eseményeket. Felteszed magadnak a kérdést,  hogy egy-egy helyzetben, ahogy reagáltál, valójában azt tetted-e volna, ha nem múlik rajta semmi. Írd össze magadnak ezeket. Majd minden hét végén ülj le pár percre és nézd át ezeket a jegyzeteket. Ezután szűrd le a következtetéseket magadról.